Kémia nélkül nem lenne orvosság, műanyag és tinta sem

Amint arról korábban írtunk, Inzelt György kémikus, az ELTE TTK Fizikai Kémiai Tanszék professzora 2011. március 15-én iskolateremtő tudományos munkásságáért, oktatói, egyetemvezetői, publikációs és szakmai közéleti tevékenységéért átvette a Széchenyi-díjat. A több mint száz szakcikket jegyző professzor számos ismeretterjesztő könyv szerzője, a tanítást hivatásának tekinti. Hallgatóival kifejlesztette az első magyar hidrogénhajtású autót.

– Mikor döntötte el azt, hogy a kémiával fog foglalkozni?
Már gyerekkoromban érdeklődtem a kémia iránt. Nagybátyám vegyészmérnök volt, és talán tízéves lehettem, amikor először mutatott be nekem kísérleteket. Szívesen olvastam továbbá feltalálókról szóló könyveket, és emlékszem, hogy a Pasteur életéről szóló film is nagy hatással volt rám. Az általános iskola után úgy döntöttem, hogy vegyipari technikumba megyek, ahonnan egyenes út vezetett a kémikus pályáig. Alapvetően két dolog érdekelt: az elektromosság és a kémia. Végül elektrokémikus lettem, tehát remekül sikerült összekapcsolnom ezt a két területet.

– Kutatóként és egyetemi tanárként egyszerre van jelen az ELTE TTK életében. Melyik munka mit jelent az Ön számára?
Mindkettőt egyformán szeretem. A tudományművelés az intellektuális kíváncsiság kielégítése. A tudomány, így a kémia érdekes jellemvonása, hogy a legnagyobb felfedezéseket sokszor a látszólagos részproblémák kutatása, a legjelentősebb előrelépéseket az előre nem várt eredmények szülik.
A kutatás mellett szívesen tartok órákat, pályám során kiváló tanítványokkal találkoztam. Szeretem a tudást továbbadni, az egyik könyvemben epilógus helyett Jókait idéztem: „S amit gyűjtök az nem holt kincs, száz meg százfelé elosztom, s elosztva több lesz.” Ezt jelenti számomra az oktatás.

– Milyen kutatásokban vett részt?
Tíz éve tüzelőanyag-cellákkal kapcsolatos kutatásokat végzek. Az eszköz lényege, hogy abban a hidrogén elégetésével víz keletkezik. A jelenség pozitív hatásait egy szélerőműben használtuk ki kutatótársaimmal. A szélerőműben termelt energiát csak bizonyos időközönként tudja hasznosítani az elektromos hálózat, a tüzelőanyag-cellák odatelepítésével viszont hidrogént termelhetünk a köztes időszakban, melyből később felhasználható elektromos energia nyerhető. Ennek alapján hallgatóimmal közösen találtuk ki, hogy készítsünk hidrogénhajtású kisautókat. Ezek nem szennyezik a levegőt, az üzemeltetés során keletkezett vízzel pedig az utat is tisztítják. Szerkezetünkkel a prototípus és a leginnovatívabb jármű díját nyertük el 2009-ben és 2010-ben az alternatív járművek győri versenyén.
Emellett az elektrokémia számos területén kutattam. A vezető polimerek kutatása hozta a legnagyobb szakmai elismerést. Ezekkel az anyagokkal csökkenthető például az áramkörök, ezáltal a számítógépek, a telefonok vagy a pacemakerek mérete, illetve felhasználásukkal kidolgoztunk egy eljárást is, melynek segítségével kimutatható a vérben a hemoglobin.

– Mivel tudná meggyőzni a középiskolás korosztályt arról, hogy érdekes és fontos a kémia?
A felnőttek és a gyerekek úgy győzhetőek meg a legkönnyebben, ha felhívjuk a figyelmüket a kémiát művelők hiányának következményeire. Mi tűnne el először? Az orvosságok, a műanyag, a mosószerek, az elemek, sőt még a tinta is. Sokan nem értik a tudomány jelentőségét, mert természetesnek tekintik az őket körülvevő környezetet. A kíváncsiság felébresztésében jelentős szerep hárul a tanárokra, akik a gyakorlati példák segítségével érhetnék ezt el. Például el lehet mondani, hogyan készítik az illatszereket, mivel szépítette magát Kleopátra és I. Erzsébet. Emellett nagyon sok érdekes életút ismerhető meg a kémia történetét tanulmányozva: többet kellene mesélni azokról, akik sokat tettek a tudományok, azon belül a kémia előmozdításáért.

– Miként értékeli a nemrég kapott elismerést, a Széchenyi-díjat?
Nagyon jóleső érzés volt átvenni az elismerést. Ezt követően olyan tanítványaim is felhívtak, akik már maguk is professzorok. Mégis a legmeghatóbb az volt, amikor három volt technikumi tanárom gratulált nekem.