Tanulás a virtuális térben
A kutatóegyetemi projekt keretei közt virtuális és valós oktatási környezetek integrált fejlesztésével és a benne tevékenykedő személyek attitűdjeinek és csoportfolyamatainak vizsgálatával foglalkozik Ollé János, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Iskolapedagógiai Központjának adjunktusa.
– Mivel foglalkozik Ön és kutatócsoportja?
A kutatás a virtuális és valós környezetek integrálását valósítja meg, elsősorban egy speciális oktatási környezet fejlesztése érdekében. Korábban számos olyan projekt indult el, amely a virtuális környezetben megvalósított oktatással állt kapcsolatban. A valós és a számítógéppel létrehozott terek összeolvadásának lehetőségét, illetve korlátait viszont rajtunk kívül ebben a formában még nem vizsgálta senki. A legismertebb virtuális tér a Second Life. Kutatócsoportunk azzal foglalkozik, hogyan képesek a felhasználók ebben a virtuális környezetben az általuk irányított, három dimenzióban megjelenő lényekkel, úgynevezett avatarokkal együttműködni és csoportban dolgozni. Választ keresünk arra, hogy miként valósul meg ebben a környezetben a kooperatív tanulásszervezés, milyen tanári készségekre van szükség és milyen csoportfolyamatok játszódnak le. Azt is vizsgáljuk, hogyan segítheti a virtuális tér a sajátos nevelési igényű diákokat. Fontos, hogy a kutatásban és a tesztelésben doktori, illetve mesterképzésben résztvevő egyetemi hallgatók is segédkeznek.
– Milyen reakciókat tapasztaltak a tesztelés során?
A valós és a virtuális terek összeolvadásával zajló oktatási tevékenység szokatlan, így sokan sokfélét gondolnak róla. Van, aki a tanítás ezen formáját egészen viccesnek tartja vagy játéknak hiszi, de akad olyan is, aki szerint ez elidegenedéshez vezethet. A vizsgált személyek egy része azonban a jövő hétköznapi és természetes oktatási környezetének tartja és nagyon kíváncsian várja a fejlesztéseket.
– Hogyan segíti a kutatóegyetemi projekt az Önök munkáját?
A kutatóegyetemi projekt révén együttműködésbe léptünk Turcsányi-Szabó Márta csoportjával, ők az Informatikai Karon virtuális terek felépítésén dolgoznak. A projekt ugyan a mi kutatásainkat segíti, de nagyon fontosnak tartom, hogy emellett lehetővé teszi egy másik kutatócsoport munkájával való összefonódást is. A fejlesztések egy részét a Turcsányi-Szabó Márta speciálkollégiumában dolgozó hallgatók és doktoranduszok végzik. Többek között az általuk létrehozott virtuális tér alkalmazásával végezzük majd el komplex kutatásainkat.
– Milyen sajátosságai vannak a virtuális tanulási környezetben kialakított oktatási folyamatoknak?
Előzetes kísérleteink során arra kértük a hallgatói csoportok tagjait, hogy virtuális környezetben végezzenek kooperatív munkát. Ebben a könnyített szituációban egy teremben ültek a hallgatók, tehát valós módon is kommunikálhattak egymással. A csoportok virtuális térben megfigyelhető tevékenysége között - elsősorban a korábban együtt töltött idő alapján - jelentős különbségeket figyelhettünk meg. Érdekes jelenség volt a nemi szerepek virutális környezetben való megjelenése, és az is, hogy a kooperációhoz egyre kevésbé vették igénybe a valós térben is adott kommunikációs csatornákat. Az előkísérletek alapján döntöttünk úgy, hogy a kutatás a virtualitással kapcsolatos attitűdökkel, a csoportfolyamatokkal, a nemi szerepek és a kooperativitás oktatási folyamatának elemzésével foglalkozik.
– Milyen nemzetközi kapcsolatokat alakítottak ki?
Nemzetközi kapcsolatokkal akkor szeretnénk foglalkozni, amikor már felmutatható kutatási eredményekkel rendelkezünk. Eddig összesen három virtuális konferencián vettünk részt, ebből kettő kizárólag virtuális környezetben szerveződött, egy pedig integrált jelleggel, Bostonban zajlott. Igaz, hogy a konferenciát valós térben rendezték meg, ugyanakkor annak minden programja virtuális környezetben is elérhető volt. A két tér között teljes interakciót és átjárást biztosítottak a szervezők.
– Milyen célokat kíván megvalósítani a projekttel?
Modellezni kívánjuk, hogyan történik a közösségek virtuális környezetben való kialakítása és működése. Az oktatással kapcsolatban arra számítunk, hogy meg tudjuk határozni azt a tanári kompetenciarendszert és tanulási módszertant, amely a virtuális térben való oktatáshoz szükséges. Szeretnénk választ kapni arra is, hogy létezik-e úgy hatékony kooperatív együttműködés, hogy a csoportnak az egyik része valós, más része pedig virtuális környezetben jelenik meg. A kutatás végén összegezzük a kutatási eredményeket és meghatározzuk a virtuális környezetben megvalósuló oktatás optimális módszertanát.