Mikes Kelemen eredeti kéziratát állították ki az ELTE Egyetemi Könyvtárban
Mikes Kelemen (1690–1761) halálának 250. évfordulójáról emlékezik meg az ELTE Egyetemi Könyvtárának dísztermében május 3-án megnyitott Az ismeretlen Mikes című kiállítás. A könyvtár saját állományán keresztül ad átfogó képet Mikes Kelemen írói és fordítói munkásságáról. Az író, műfordító jelentőségéről és a kiállítás céljáról Knapp Évával, a kiállítás kurátorával beszélgettünk.
Hol van Mikes Kelemen helye a magyar irodalom- és kultúrtörténetben?
Mikes Kelemen nyelvteremtő zseni volt. Egész életműve Magyarországtól távol keletkezett, a nyelvi fejlődésre gyakorolt hatása mégis beláthatatlan. Olyan nyelvi találatai vannak, olyan szóképei, amelyeket a nyelvészek mind a mai napig kutatnak. Mikes életműve rengeteget adott hozzá a kora újkori magyar felvilágosodás kezdetének irodalmához.
Hogyan jelenik meg Mikes Kelemen munkássága a kiállításon?
Az ismeretlen Mikes című tárlat középpontjába a teljes életművet helyeztük. Ez két nagy egységből áll. Az egyik a Törökországi levelek, amelyet minden magyar ember ismer, de csak egy-két kivonat alapján. Az életmű másik fele a francia nyelvről magyarra fordított, elsősorban erkölcsnevelő munkák sora. Ezen a kiállításon az életmű mindkét rétege jelen van azok hátterével, műfaji környezetével, forrásaival együtt. Sőt, a műveket is meg lehet tekinteni.
Mikes Kelemen műfordítói munkássága kevéssé él a köztudatban, de a kiállításon nagy szerepet kap.
A Törökországi levelekben nagyon gyakran visszatér az „unalom” kifejezés. Rodostón magányosan, elzártan éltek a magyarok. Mikes Kelemen leveleskönyvéből kiderül, hogy az ott lakók más nemzetiségekkel nem tudtak kapcsolatot teremteni, tehát csak egymással beszélgethettek. Valószínűleg annak belátása ösztönözte Mikes Kelement ideje hasznos eltöltésére, hogy sosem térhet haza. Úgy gondolta, egész hazáját szolgálja azzal, ha az akkor kedvelt francia erkölcsnevelő művek közül többet magyarra fordít. Az ifjak kalauza volt az első ilyen mű 1724-ben. A különleges autográf kézirat látható a kiállításon. Élete végén, 1759 és 1761 között már azt is megengedték Mikes Kelemennek, hogy valódi leveleket írjon Erdélybe, a rokonságának. Egyik unokahúga, akit személyesen nem ismert, nagy örömét lelte A Keresztnek királyi útja című fordításában. Az író ezekkel kívánta hazafiasságra nevelni a magyar fiatalokat.
Mennyire vált Magyarországon ismertté, közismertté Mikes Kelemen rodostói munkássága?
Kezdetben semennyire. Mikes Kelemen 1761. október 2-án halt meg, máig nem tudjuk, milyen úton-módon került Magyarországra az életműve. A 18. században gyakorlatilag nem volt hatása. Megjelent ugyan a század végén a Törökországi levelek egy cenzúrázott változata Szombathelyen, a fordításokat akkor még nem hozták nyilvánosságra. A francia nyelvből magyarra fordított művek a 19. század közepén váltak ismertté, de akkor is csak az irodalomtudósok számára. A 20. században jelentek meg az első kritikai kiadások: Hopp Lajosnak köszönhetően a szélesebb közönség is megismerhette munkásságát
Miként kezeli ma a közvélemény Mikes Kelemen munkáját?
A Törökországi levelek cím hallatán a régies nyelvezet jut az emberek eszébe, így nem szívesen olvassák el azokat. De ha mégis, rádöbbennek, a krimik tartalmánál is érdekesebb részletek találhatók a leveleskönyvben. Megjelent például füveskönyve, melyben az életműből vett gondolatok olvashatók. Ezek útravalót jelenthetnek a házasság, a vallás és a társadalom témakörében.
Milyen kérdések és kutatási feladatok állnak még az irodalomtörténészek előtt Mikes Kelemen kapcsán?
