Konferencia a tanárképzés jövőjéről és lehetőségeiről

„A tanárképzés kilátásai egy döntéseket érlelő szakaszban” címmel tartotta meg záró rendezvényét a Pedagógusképzési hálózat Közép-Magyarországon nevű TÁMOP-projekt 2011. július 4-én, az ELTE Gólyavárban. A konferencia résztvevői többek között érveket hallhattak az osztatlan rendszerű tanárképzés mellett, találkozhattak a 4+1, illetve az 5+1 éves általános, valamint középiskolai tanárképzés tervével, emellett az európai országok közismereti pedagógusképzésével összehasonlítva ismerhették meg a felvetődő magyar problémákat és a hazai gyakorlatot.

Oláh Attila, az ELTE Pedagogikum Központ elnöke, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánja megnyitó beszédében a konferenciát az egész pedagógusképzés ügyét átfogó rendezvénynek nevezte, illetve hangsúlyozta, a tanárképzésben eljött a stratégiai döntések ideje. Hoffman Rózsa oktatásért felelős államtitkár örömét fejezte ki, hogy a közoktatás és a felsőoktatás képviselői egyaránt megjelentek a programon. Az államtitkár a célok között említette a versenyképes tanügy létrehozását, olyan képzési rendszer kialakítását, amely gyorsan reagál a munkaerőpiac igényeinek változására. Hoffman Rózsa kiemelte, fontos, hogy a tanárok széles általános műveltséggel bírjanak: „A pedagógusoknak úgy kell a tanári pályára lépniük, hogy tudják, több a feladatuk, mint a saját szaktárgyuk tanítása.” Az államtitkár emellett felvázolta a 4+1, illetve az 5+1 éves tanárképzés tervét, elképzelése szerint előbbi az általános, utóbbi a középiskolai tanárok oktatásának időtartamát jelentené. Hoffmann Rózsa elképzelései között szerepel továbbá, hogy az általános iskola felső tagozatán tanító pedagógusok később egyéves kiegészítő képzés elvégzésével szerezhessék meg a „középiskolában való tanítás jogát”. Gáspár Mihály, a Magyar Rektori Konferencia Pedagógusképzési Bizottságának elnöke előadásában a terv ellenérvei között említette többek között, hogy a középiskolai tanárok tudása nem több, hanem más, ezért a képzést is ehhez mérten kell alakítani. Gáspár Mihály ezen kívül felhívta a figyelmet a pedagóguspálya presztízsének alulértékelésére, illetve a gyakorlat fontosságára. „A jó tanár nem az egyetemen válik azzá” – mondta a bizottság elnöke.

Halász Gábor, a PPK egyetemi tanára a szakpolitika leglényegesebb feladatai között említette a pedagógusképzés megfelelő rendszerének kialakítását, hiszen ez a minőség javulásának egyik záloga. Stéger Csilla, a PPK PhD-hallgatója bemutatta kutatását, melyben 29 ország közismereti tanárképzésének struktúráját hasonlította össze kérdőíves válaszok alapján. A kérdőívet kitöltő országokkal összevetve Magyarországon a leghosszabb a tanárképzés időtartama, a gyakorlat ideje, illetve a legtöbb a később tanítható tárgyhoz kapcsolódó kreditek aránya a pedagógiai tárgyak teljesítéséért járókhoz képest – mondta el.

Hunyady György, a PPK egyetemi tanára a bolognai rendszer értékelése kapcsán elmondta, 2022-ben készíthető majd reális számvetés. Szerinte a rendszer kevésbé pozitív fogadtatásának oka, hogy kívülről jött, és radikális változást, bonyolult szabályozást hozott. Szükségességét indokolta viszont, hogy az uniós integráció részét jelentette, illetve elősegítette a mobilitást.