„Az utolsó pillanatban tudtam felvenni az adatokat”
Nagybörzsöny középkori eredetű, német nyelvjárását dolgozta fel Márkus Éva. A több száz éves szavakat a mai napig beszélik néhányan az eldugott börzsönyi zsákfaluban. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Kara Idegen Nyelvi és Irodalmi Tanszék tanszékvezető főiskolai docensével, a kutatóegyetemi projekt résztvevőjével beszélgettünk.
Mióta foglalkozol a nagybörzsönyi nyelvjárással?
Több mint két éve, 2009 óta folyik a kutatás, elsőként Manherz Károly professzor hívta fel figyelmemet az egyedülálló nyelvjárásra. Magyarországon rengeteg nyelvjárás létezik, többségükben azonban 18. századi betelepítésekre vezethetők vissza. Nagybörzsöny az egyetlen, amely még a török kor előtti nyelvjárást beszéli. A nyelvjárás-kutatók a 19. századtól kezdve számon tartották különlegességének köszönhetően, de senki sem kutatta igazán. A kutatóegyetemi projekt segítségével másfél éve koncentráltan foglalkozom a témával.
Miként zajlik a nyelvjárás-gyűjtés?
Nagyon fontos, hogy az adott helyen mennyire nyitottak az emberek. 2001-ben védtem meg a Budai hegyvidék német nyelvjárásairól írt PhD disszertációmat, akkor az adatgyűjtés sokszor nehézkes volt. Nagybörzsönyben az akkori polgármesterrel, Batizi Zoltánnal vettem fel a kapcsolatot. Nagyon kedvesen fogadtak az adatközlők, szívesen beszéltek. Hutterer Miklós 600 elemből álló kérdőívét (Fragebuch) kérdeztem le először – a szavakat és mondatokat hanghordozóra rögzítettem –, ezzel főként a hangtani jellemzőket tudtam vizsgálni, melyeket a középfelnémet nyelvállapothoz viszonyítottam. 2009-ben voltam először Nagybörzsönyben, azóta időről időre visszatérek kontroll-vizsgálatok végzése és további adatok legyűjtése céljából.
Hányan vettek részt a kutatásban?
A nyelvjárások vizsgálatánál a szakirodalom általában minimum három alany lekérdezését ajánlja, itt eddig tíz emberrel tudtam beszélgetni, mindannyian 70-80 évesek. Ők már nem adják át a nyelvet a fiatalabb generációknak, ilyen értelemben a nyelvjárás kihalásra van ítélve, az „utolsó pillanatban” tudtam felvenni az adatokat. A bécsi Hornung Mária professzor asszony is gyűjtött itt a nyolcvanas években, ám tapasztalatait nem adta közre publikáció formájában. Wild Katalin pécsi professzor asszony közbenjárására a bécsi Tudományos Akadémiáról CD-n megkaptam a gyűjtését, egy remek minőségű hanganyagot. Így a nyolcvanas évekbeli állapotot is tudtam vizsgálni, voltak olyan szavak, amelyeket ő még le tudott kérdezni, én már nem. Nagybörzsöny 865 fős lakosságából (2001) a népszámlálási adatok szerint 37 fő német nemzetiségű, a kisebbségi önkormányzat becslése szerint kb. a lakosság 60%-ának vannak német felmenői. A nyelvjárást kevesen értik, még kevesebben beszélik.
Miért egyedi a nagybörzsönyi nyelvjárás?
Nagybörzsöny zsákfalu, ennek köszönhetően őrződött meg a nyelvjárás, a Börzsöny-hegység belsejében viszonylag kevés hatás érte őket. Ahogy említettem, különleges, hogy egy középkori bajor kitelepítésből származik a nyelvjárás, hasonló nyelvjárásokat beszélnek még Dél-Tirolban, pl. az olaszországi Trento környékén, a csehországi Wischauban vagy a szlovéniai Gottscheeban. Nagybörzsönyben a középkorban aranyat bányásztak, így a déli bajor területek mellett Türingiából és az Érchegységből is érkeztek ide telepesek, elsősorban bányászok. Ez a tény is érdekes, tulajdonképpen a délbajor nyelvjárás a kelet-közép-német nyelvjárási elemmel is vegyült, nagyjából 60-20 százalékos arányban.
A nyelvjárást dokumentáló tanulmány elkészült. Melyek a legfontosabb megállapítások?
Nagyon archaikus nyelvjárásról van szó, a mai némettel nem mutat sok egyezést. Jellemző például, hogy amit a mai német v-vel ejt, azt ők b-vel, például Wasser helyett a Basser szót használják a vízre, ugyanez a váltás van az f és a v, illetve a b és p esetében is, ezt már a 19. századi feljegyzésekben is említik. A nyelv változása különleges történelmi fordulatokkal is kapcsolatba hozható. Például az 1948-as kitelepítéskor egyedülálló módon a nagybörzsönyieket nem Németországba telepítették ki, hanem környező magyar falvakba. Helyükre felvidéki magyarokat telepítettek be, akik nem szerettek itt élni és lassan eladogatták a házukat, így a kitelepített németek az ötvenes években folyamatosan visszatértek egykori házukba. A nyelvtörténészek számára is érdekesek lehetnek a dolgozat megállapításai, hiszen a dialektus egy nagyon régi nyelvállapotot konzervál.
Nem kutatócsoportban dolgoztál, hanem egyedül. Kik segítették munkádat?
Wild Katalin professzor asszony a mondattannal foglalkozó részhez fűzött értékes megjegyzéseket. Werner Königgel, a nyelvjárás-kutatás híres professzorával 2010 nyarán konzultáltunk, a dolgozatot végigolvasta, megjegyzésekkel látta el, ezt nagy megtiszteltetésnek tartom. Manherz Károly segítsége és tanácsai is sokat jelentettek. A kutatóegyetemi projekt pedig olyan támogatást nyújtott, hogy sikerült hosszú hónapokon keresztül csak ezzel a kutatási témával foglalkoznom.
Milyen terveid vannak a kutatással kapcsolatban?
Azt hiszem, hogy egy önmagában kerek, lezárt egységet sikerült összeállítanom a nyelvjárás hangtanáról, alaktanáról, mondattanáról. Az Európai Unió számára kiemelten fontosak a kisközösségek, a kisebbségi kutatások a kis kultúrák, kis nyelvek megőrzése céljából. Remélem, hogy a hazai német kisebbség is tudja használni a kutatás eredményeit. Gondolkodom azon, hogy egy általános iskolások számára használható oktatási anyagot készítek. A dél-tiroli tapasztalatok szerint ez hatékony eszköz lehet a nemzetiségi oktatásban. Egy szótár összeállítása is kézenfekvő, remélem sikerül megvalósítanom. A kutatást összegző monográfiát novemberben a tudományos fokozatomhoz szükséges habilitációs dolgozatként nyújtottam be az ELTE BTK-n.