Mit rejt a bűncselekmény mögötti életút?

Kerezsi Klára hazánkban egyedülálló, kortárs segítő kurzust vezet az ÁJK-n, melynek keretében egyetemisták ismerhetik meg a büntetés-végrehajtási intézetek belső működését, valamint a fiatal bűnelkövetők gondolkodásmódját. „A pártfogás gyakorlata” kurzust első díjjal jutalmazta a Tempus Közalapítvány a „Mit díjazna a munkáltató?” című felhíváson.

A pályázat elbírálásában a hallgatók véleménye is szerepet játszott. Mit jelent Önnek ez az elismerés?
A bírálók négy első díjat osztottak ki, amivel 150 ezer forint pénzbeli nyeremény járt – ezt a kurzus szempontjából fontos tréning megszervezésére fogjuk költeni. Nagyon sokat jelent ez a megbecsülés, de hangsúlyoznom kell, hogy az elismerés Horváth Saroltát, Both Emőkét és Gosztonyi Gézát is illeti, akikkel közösen vezetem a kurzust már évek óta. Örülök, hogy a hallgatók is pozitívan értékelték a képzést, ugyanakkor jó látni, amikor a diákok nem csak tőlünk, de egymástól is tanulnak.

Miért érdemes felvenni „A pártfogás gyakorlata” kurzust?
Ez egy kortárssegítő kurzus, melynek során az egyetemisták minimum kéthetente bűncselekmény elkövetése miatt elítélt fiatalokkal találkoznak: segítenek nekik megtervezni a szabadulás utáni időszakot, például iskolát vagy munkahelyet választani, lakhatási lehetőséget keresni. És ami talán még fontosabb, erkölcsi példát és tartást mutatnak a náluk csupán néhány évvel fiatalabb bűnelkövetőknek. A kurzus egyéves képzési ideje alatt a hallgatók a büntetés-végrehajtási intézmények belső működésébe nyerhetnek bepillantást, megismerik a börtön működését illetve a bűnelkövető fiatalok életét és gondolkodásmódját. „A pártfogás gyakorlata” című kurzus során elsajátítható és gyakorolható a kliensekkel és a különböző szakmákkal való kommunikáció. Az ÁJK-n zajló képzésre általában 30-40 diák jelentkezik, és a gyakorlati munka elsősorban abban segít a diákoknak, hogy alaposabban felkészüljenek jövendő szakmájukra. A hallgatók nagy többsége ugyanis tanulmányai során nem szerez közvetlen tapasztalatot olyan más társadalmi rétegek életmódjáról, szemléletéről, akikkel a későbbiek során kliensként találkozhat, de az intézmények gyakorlati működésébe sincs belelátása. A kortárssegítő munka az elítéltek alapvető helyzetét nem tudja megváltoztatni, de sokat jelent, hogy a diákok kéthetenként kijárnak a börtönbe és beszélgetnek a fiatalkorú elítéltekkel, tanácsokkal segítik őket, példát mutatnak arra, hogyan lehet hosszútávra tervezni, valamint olyan értékeket közvetítenek, amelyek segíthetik a bűnelkövető fiatalokat a bűnismétlés elkerülésében. A jogászok közül egyre többen mennek pártfogó felügyelőnek, de a leendő szociálpolitikusok, szociális szakemberek, pszichológusok, szociológusok számára is hasznos a képzés.

A képzésben részt vevő hallgatók gyakran különböző szakokról érkeznek. Hogyan lehet áthidalni az elméleti és nézőpontbeli eltéréseket?
Mivel a kurzust az ELTE karai számára létrehozott közös ETR-felületen hirdetjük meg, a jelentkezők között általában nemcsak joghallgatók vannak, hanem pszichológus-, szociális munkás-, szociológus-, szociálpolitikus-képzésben részt vevők is. Fontos, hogy a különböző szakokról jövő diákok megismerjék a másik szakma gondolkodásmódját, problémamegoldó megközelítését – az utógondozás során felmerülő problémák ugyanis sokféle aspektusból közelíthetők meg. A hallgatók szakmai fejlődését szolgálja, hogy a kurzus segít felkészülni a szakmai együttműködés gyakorlására, illetve a különböző társadalmi helyzetben lévő, vagy szakmából jövő szakemberekkel szükséges kooperációra. 

Hogyan épül fel a képzés?
A képzés két részből épül fel: az első félévben egységes elméleti alapozás történik, amelyet egy háromnapos felkészítő tréning zár, idén például február 3–5. között. A különböző szakokról és évfolyamokról érkező hallgatók a kurzus első félévében hallanak az elítéltek jogairól, megismerkednek a büntetés-végrehajtás szabályrendszerével és működésével, a segítő szakmák szerepével és feladataival, valamint az elítéltek reintegrációját szolgáló megoldásokkal. A kurzus elméleti szakaszát egészítik ki azok az órák, amikor a hallgatók fiatalkorúak ügyeiben eljáró bíróval, ügyésszel, pártfogóval találkoznak. Ezek a beszélgetések is a második félévtől kezdődő önálló utógondozói munkára készítik fel a diákokat. A szakmai és személyes fejlődést elősegítő tréning során alakulnak ki azok a párok, akik a második félévben együtt járnak majd börtönbe, illetve javítóintézetbe. A tréning célja a személyiség-fejlesztés, a hallgatók önismeretének növelése, illetve a csoport összeszoktatása, továbbá a munka során várható nehéz helyzetekre való felkészítés. A diákoknak tisztában kell lenniük saját felelősségükkel, hogy minden, amit tesznek – vagy nem tesznek – a rájuk bízott szabadulóval, az hatással van az életére. A hallgatók a második félévtől kezdve jelentős önállósággal szervezik az utógondozói tevékenységet, de nem hagyjuk őket teljesen magukra: oktatói szupervízió mellett végzik a kortárssegítő tevékenységet, és az utógondozás során felmerülő problémákat heti egy alkalommal kiscsoportos formában közösen is megbeszéljük.  Emellett börtönnaplót kell írniuk, amelyben összefoglalják, mi történt az utolsó látogatás során – ezt a beszámolót a csoport többi tagja elolvassa a beszélgetés előtt.

Hogyan tudják hasznosítani a hallgatók a kurzuson megszerzett ismereteket? Milyen kompetenciák, készségek fejlesztését tűzte ki céljául?
A kurzus egyik legfontosabb hozadéka, hogy a hallgatók számos olyan élethelyzettel találkoznak, amelyet szakemberként meg kell érteniük és meg kell ítélniük. A kortárssegítő munka keretében alkalmuk van mélyebben megbeszélni és megérteni a bűnelkövetés motívumait, körülményeit, s ez segíti őket abban, hogy megalapozott döntést hozzanak, amikor a bírói pulpitus, vagy az igazságszolgáltatás különböző szereplőiként várják el tőlük hasonló ügyek igazságos megítélését. Szakemberként ugyanis nagyon fontos tudni, hogy mi rejlik egy-egy bűncselekmény mögötti életútban, melyek a kényszerpályák és mely elemek „szabadon választottak” a bűnelkövetői életpálya során. Az utógondozás során minden hallgató számára világossá válik: viszonylag korán eldőlnek ezek az életutak – a „kényszerpályák”, amelyekre a bűnelkövető fiatalok társadalmi és családi hátterükből kifolyólag rálépnek.

2012.02.03.