Az élen lenni Közép-Európában
Milyen területekkel foglalkozik a stratégiai rektorhelyettes, milyen a munkamegosztás a rektori vezetésen belül?
A fő feladatom az egyetem intézményfejlesztési tervének kidolgozásával kapcsolatos tevékenységek koordinálása. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a hosszabb távú kérdések tartoznak hozzám, nem az egyetem napi menedzselése. Az új felsőoktatási törvény előírja, hogy 2012. június 30-ig el kell készítenünk az egyetem négy évre szóló, évekre lebontott fejlesztési koncepcióját, ennek a dokumentumnak a színvonalas, átgondolt megalkotása az intézmény elsőrendű érdeke, hiszen a fejlesztési tervben meghatározott feladatok várhatóan kulcsszerepet játszanak majd az intézmény új típusú finanszírozásának kialakításában csakúgy, mint a kiemelt felsőoktatási intézményi vagy a kutatóegyetemi státusz megtartásában.
Hogyan folyik az intézményfejlesztési terv készítése, kik vesznek részt ebben a munkafolyamatban?
Az tervezés két irányból indult meg: egyrészt alulról építkezve, a karok, a rektor irányítása alá tartozó egyéb szervezeti egységek, illetve a hallgatói önkormányzat bevonásával, másfelől a rektori vezetés köreiben is zajlottak előkészítő megbeszélések már tavaly december óta. Az előzetes koncepciókban tíz prioritás fogalmazódott meg, ezekből választottuk ki azt a kettőt, amelyet végül kiemelt célként a készülő stratégia fókuszába állítunk.
Melyek a fő prioritások?
Az egyik fő cél az ELTE nemzetközi pozíciójának megerősítése a közép-európai térségben. A realitás talaján állunk, nem várható el, hogy az ELTE pár éven belül a nagy nemzetközi egyetemekkel állja a versenyt, regionálisan azonban mindenképpen vezető szerepre kell törekednünk, Közép-Európában ott a helyünk a legjobb felsőoktatási intézmények között. Ennek érdekében fontos célunk az idegen nyelvű mester- és doktori képzés megerősítése, valamint a pályázati sikeresség további növelése a kutatókat támogató infrastruktúra fejlesztésével. A másik kiemelt cél a pedagógusképzés megújítása. Az ország legnagyobb tanító- és tanárképző intézményeként ez megkerülhetetlen feladatunk, mely egyúttal nagy lehetőség is. Az ELTE elvitathatatlan feladata a nemzeti kulturális elit újratermelése, ennek részeként kell értelmeznünk a tanárképzésben betöltött szerepünket.
E két fő célkitűzés mellé társul, mintegy a két fő cél lényegének, a nemzeti és nemzetközi vetületnek az összekapcsolásaként a határon túli magyar felsőoktatás partneri támogatásával kapcsolatos stratégiai feladat, és erre rímelve a – gyakran államközi megállapodásokkal alapított – kis szakok fenntartása. A két dolog összekapcsolódik: hogyan várhatjuk el a környező országokban a magyar nyelv oktatását, ha mi magunk nem fordítunk kellő figyelmet a környező országok kultúrájának tanítására? A kis szakokat sohasem lehetett a pénzügyi racionalitás felől szemlélni, fenntartásuk azonban mindenképpen stratégiai feladat mind az egyetem, mind pedig az ország szempontjából.
Hogyan függ össze az intézményi stratégia a finanszírozással?
Ma erről még keveset lehet teljes bizonyossággal tudni. Az azonban szinte biztosra vehető, hogy a hallgatói létszám sokkal kevésbé lesz majd meghatározó elem a finanszírozási döntésekkor, várhatóan 1/3-nyi súllyal esik majd a latba. Arra számítunk, hogy az új rendszer a feladatfinanszírozásra épül majd, vagyis az intézményfejlesztési tervben meg kell határoznunk azokat az állami feladatokat, amelyeket az ELTE mint állami felsőoktatási intézmény ellát. Ezek között biztosan dobogós helyen szerepel a pedagógusképzés és a nemzeti kulturális elit újratermelése terén több száz éve betöltött vezető szerep.