Kell-e a tanárnak a Facebook?

Milyen a tanárok digitális kultúrája és mit tehetnek azért, hogy tanítványaik ne kiszolgáltatott fogyasztói, hanem aktív alakítói legyenek a digitális kultúrának? Ezekre a kérésekre kereste a választ az ELTE PPK-n rendezett konferencia.

A hét valamennyi napján a tanulással, tanítással kapcsolatos konferenciákat tartottak az ELTE PPK-n, áttekintve a szakterület szinte teljes spektrumát – kezdte köszöntőbeszédét Perjés István egyetemi tanár, az ELTE PPK dékánhelyettese a „Digitális pedagógus” című rendezvény megnyitóján május 26-án. A sorozatot az „Identitás a kultúrák kerettüzében” című konferencia nyitotta, mely arra kereste a választ, hogyan őrizhetjük meg arcunkat és énképünket a mai világban. Ezt követte a „Szülőnek lenni” konferencia, melyen azt gondolták át a résztvevők, mit tehetnek a szülők gyermekeik harmonikus fejlődéséért. „A tanulás minősége a felsőoktatásban” címmel a PPK-n futó TÁMOP-projekt keretében szerveztek tanácskozást, ezt a témát folytatta a „Tudományosság és reflexivitás a tanárképzésben” című konferencia és kerekasztal, ahol az egyetemi pedagógusképzés megújításáról esett szó. A sort a „Digitális pedagógus” konferencia zárta, amely a média- és pedagógiaelmélettől a gyakorlati kérdésekig tekintette át a közösségi média korának pedagógusszerepeit és a pedagógus lehetséges és kívánatos viselkedésmódjait ebben a korban.

Az új média korának társadalmát elemző, pedagógiai-pszichológiai jellemzőit a mediatizáltság szempontjából feltáró alapvető szakirodalomra hívta föl a többségében gyakorló pedagógusokból álló közönség figyelmét Komenczi Bertalan, az egri Eszterházy Károly Főiskola Médiainformatikai Intézetének egyetemi tanára. Komenczi a hallgatóság figyelmébe ajánlotta Marshall McLuhan munkáit, különösen azt a felvetését, hogy a digitális szakadék nem egyszerűen két nemzedéket, hanem két kultúrát választ el egymástól. Felhívta a figyelmet Jerome Bruner, Seymur Papert és Susan Greendfield tanulmányaira is.

Ollé János, az ELTE PPK Iskolapedagógiai Központjának munkatársa a digitális állampolgár fogalmát boncolgatva a diákság és a velük foglalkozó tanárgenerációk státuszát, kompetenciáit, gondolkodásmódját és lehetséges feladatait tekintette át. „Az vagy, amit a kereső kiad rólad” – ezzel a kihívó fordulattal foglalta össze a kutató a web2-es diákgeneráció, a digitális bennszülöttek felfogásának lényegét, erőteljesen jelezve, hogy a pedagógusoknak is érdemes törődniük digitális identitásuk, elektronikus portfóliójuk tartalmával, ezek tudatos formálásával. Fontosnak nevezte annak tudatosítását, hogy a digitális eszközhasználat nem egyenlő a digitális kultúra birtoklásával. A technikai hozzáértés és a célzott, tudatos használat pedig nem azonos a produktív használattal. Pedagógusként és diákként is az lehet a célunk, hogy a digitális kultúra élvezői helyett annak alakítóivá váljunk, és tudatosan éljünk a digitális közélet eszköztárával. Mindezt azonban, mint bármi mást, tanulni lehet és kell, a pedagógusokra fontos szerep hárul a digitális világban való eligazodás segítésében, a diákok szabad, ám időnként védtelen és kiszolgáltatott felhasználói attitűdjének formálásában – fejtette ki az ELTE PPK kutatója.

Knausz Imre, a Miskolci Egyetem docense a tanárszerep és a web2-es részvétel konfliktusairól, nehézségeiről beszélt gyakorlati példákat elemző előadásában. Élesen szembeállította az iskola műveltség-optimalizáló, ismeretátadó, alapvetően a múlt értékeire orientált, a hagyományban gyökerező stabilitást szolgáló funkcióit a közösségi média jelenre orientált, az azonnaliságot, az állandó mozgást, a trendek gyors változását azonnal követő és tükröző működésmódjával. Kiemelten foglalkozott az amnézia jelenségével: a web2-es szolgáltatásokban rögzített tartalmak visszakereshetősége erősen korlátozott, a lényeges mindig a jelen, az iskolai oktatásban fontos helyen szereplő múlt, a hagyomány itt elvész, az amnézia uralma meglepő mértéket ölt – hívta fel a figyelmet egy fontos ellentmondásra Knausz Imre. „Tanár maradhatok-e a Facebookon?” – vetette föl gyakorlati kérdésként az imént kifejtett ellentmondást az előadó. A tanárok Facebook-közösségei sajátosan alakulnak, baráti-szakmai kapcsolatrendszerük mellett (helyett?) a tanítványaik alkotják ismerőseik többségét, ami a Facebook-falukon megjelenő tartalmakat alapvetően meghatározza. Vagyis a közösségi média használata a tanárok esetében jelentősen eltérhet a megszokottól, a pedagógiai eszköztár részévé válhat egy az iskolához nem kötődő térben, ami számos kérdést vet fel, és sokakat arra késztet, hogy ne is vegyenek részt a web2-es kommunikációban. A kutató ugyanakkor biztatta a pedagógusokat, hogy „legyenek ott”, ahol a diákjaik is, mert a fiatalok online normarendszerének alakítására csak itt van lehetőségük.

Az elhangzott előadások megtekinthetők a konferencia videóarchívumában.