Ez tulajdonképpen jóslás

„A kutatást nem lehet elég fiatalon elkezdeni. Egy tehetséges fiatal a korától függetlenül jó tud lenni, komoly teljesítményt tud nyújtani” – mondja Korcsmáros Tamás, az ELTE Junior Prima Díjas kutatója. Kutatásairól, tehetséggondozó munkájáról és eddigi eredményeiről beszélgettünk.

2007-ben végzett az ELTE biológia szakán, 2009-ben alapította a Genetikai Tanszék NetBiol – Hálózatbiológiai csoportját. Mivel foglalkozik a csoport?
Alapvetően molekuláris szintű, tehát sejten belüli kommunikációs hálózatokkal foglalkozunk, szűkebb értelemben pedig a különböző jelátviteli útvonalakkal és ezek evolúciójával, illetve azzal, hogy rendszer szinten hogyan változik meg ez az úgynevezett jelátviteli hálózat, például amikor rákossá válik egy sejt.

Hogyan kell ezeket a kutatásokat elképzelni?
Úgynevezett szárazlabor vagyunk, ami azt jelenti, hogy a tanszéken belüli kísérletes csoportoktól, együttműködő partnerektől kapjuk az adatokat, vagy az interneten elérhető ingyenes forrásokról töltjük le, és ezeket elemezzük. Első lépésben készítünk egy nagy adatbázist, ahol egységes rendszerben összegyűjtjük az adatokat, utána pedig úgynevezett hálózatos elemzéssel megpróbálunk meghatározni benne fontosabb csoportokat, fehérjéket, amelyek jelentős szerepet tölthetnek be a hálózat irányításában. Tehát a sok-sok, akár több ezer fehérje közül megpróbálunk kiválasztani egy kisebb listát, majd ezt próbáljuk modellezni, megvizsgálni, hogy igaz-e, hogy ha az adott fehérjét változtatjuk, akkor változik a rendszer is. Ez tulajdonképpen egy jóslás, amelyet követően a kísérletes biológusok megnézik, hogy az általunk jósoltak közül mi lehet igaz. Ilyen volt például, hogy megvizsgáltunk 8 darab olyan jelátviteli útvonalat, ami nagyon fontos az egyedfejlődésben és a rák kialakulásában, és megnéztük, hogy májrák esetén ezeknek az útvonalaknak az egymással való kapcsolatai hogyan változnak meg. Azt találtuk, hogy specifikusan bizonyos útvonalak között lecsökkennek, bizonyos útvonalak között pedig megnőnek ezek a kapcsolatok, vagyis rendszerszintű a változás. Folyamatban van egy olyan kutatás is, melynek során vastagbélrákkal kapcsolatban nézzük meg, hogy a kommunikációs hálózat hogyan változik meg, és itt próbálunk azonosítani olyan kulcsfehérjéket, amelyek úgynevezett áthuzalozást végeznek: egy fehérje megváltozásával nagyon sok kapcsolat módosul az útvonalak között.

Tehetséggondozó munkáját a díj méltatása során is kiemelték.
Jelenleg a Kutató Diákokért Alapítvány kuratóriumi elnöke vagyok. Középiskolás, vagy akár fiatalabb diákoknak teremtünk lehetőséget, hogy egyetemen vagy akadémiai kutatóintézetekben végezhessenek kutatást. Én is itt kezdtem, gimnazistaként része voltam ennek a mozgalomnak. Ezek elég magas szintű kutatások, akár TDK vagy szakdolgozati szintig is el tudnak vele jutni a tehetségesebb és lelkesebb diákok, publikációk is születhetnek. Csillagászati kutatás során előfordult, hogy középiskolások egy érdekes meteort is felfedeztek, ami a Föld közelében fog elhaladni 10 év múlva. Emellett konferenciákat szervezünk, ami egyfajta verseny is, hiszen a résztvevők, helyezéstől függően, felvételi pluszpontokat kaphatnak. Aki egy ilyen konferencián nyer, részt vehet az egyetemi OTDK konferenciákon, – volt már rá példa, hogy a középiskolás első helyezést ért el az egyetemistákat is megelőzve. Ez a mozgalom Magyarországon mintegy 5000 középiskolást érint évente. A konferenciák mellett nyári kutatótáborokat is szervezünk nekik. A hazai tehetséggondozással kapcsolatban azt gondolom, nagyon jó helyzetben van, mert sok ezzel foglalkozó szervezet jött létre. Úgy vélem, a kutatást nem lehet elég fiatalon elkezdeni. Egy tehetséges fiatal a korától függetlenül jó tud lenni, komoly teljesítményt tud nyújtani. Fontos a dolog önkéntes jellege is, a diáknak magának kell eldönteni, hogy akarja-e ezt csinálni. A tehetséges diák nemcsak érdeklődik, hanem vágyik is arra, hogy többletismeretre tegyen szert, információkhoz jusson.

Mit emelne ki az eddigi eredményei közül?
Az elmúlt hét évben létrehoztam egy olyan jelátviteli útvonal adatbázist, ami hiánypótló a jelátviteli folyamatok rendszerszintű vizsgálatában. Ez az adatbázis ingyen elérhető, sok év munkája volt kifejleszteni. Egyrészt nagy munka volt az irodalmi adatok kézi bevitele, amely több ezer cikk átnézését jelentette, másrészt komolyabb bioinformatikai munkát is végeztünk, melyek segítségével integráltunk egyéb adatbázisokat, végül az egész adatbázist egy könnyen kezelhető, molekuláris Facebook-szerű honlapon tettük elérhetővé. Az általam és a kutatócsoportom tagjai által létrehozott adatbázis felhasználásával nemrég sikerült egy olyan elgondolást leírnunk és megjelentetnünk egy neves tudományos lapban, hogyan tudnak bizonyos sejten belüli struktúrák egyfajta térbeli szabályozást adni az útvonalak közötti kommunikációhoz.

Kezdettől fogva kutatónak készült?
Ha jól emlékszem körülbelül hétéves voltam, mikor eldőlt, hogy a biológia érdekel igazán, de a családi szóbeszéd szerint ez már egyévesen látszott, ugyanis fogtam egy kukacot, saját kezűleg szétnyomtam, és hosszú perceken keresztül figyeltem, hogy mi történik. De persze én erre már nem emlékszem. Akkor vált inkább molekuláris szintűvé az érdeklődésem, mikor gimnazistaként bekerültem a Kutató Diák Mozgalomba. A kutatási érdeklődés mindig bennem volt, mindig zavart, hogy pont akkor lett vége egy bekezdésnek, amikor valami elkezdett nagyon érdekelni. Mindig továbbmentem volna, érdekelt, hogy miért működnek a dolgok úgy, ahogy, és milyen összefüggések vannak köztük.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve a kutatás terén?
Továbbra is a rákos folyamatok vizsgálata érdekel, mostanában különösen a vastagbélrákkal kapcsolatos témák, ezen az úton szeretnék tovább haladni. Érdekel az is, hogy például a bakteriális fertőzések ezekre a folyamatokra milyen hatással vannak.