Eltemették Ádám Györgyöt

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem volt rektorát, az Élettani és Neurobiológiai Tanszék alapítóját, az ELTE saját halottját a Kozma utcai temetőben helyezték végső nyugalomra 2013. február 10-én. A gyászbeszédet az egyetem részéről Hudecz Ferenc tartotta.

2013. február 3-án, életének 91. évében elhunyt Ádám György professor emeritus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem volt rektora, pszichofiziológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Élettani és Neurobiológiai Tanszék alapítója, a tudományos ismeretterjesztés jeles képviselője. Temetése február 10-én volt a Kozma utcai zsidó temetőben, ahol a búcsúztatót az MTA nevében Csépe Valéria főtitkárhelyettes, a tanítványok képviseletében Falus András akadémikus, az ELTE részéről pedig – Mezey Barna rektor felkérésére – Hudecz Ferenc professzor, az ELTE előző rektora tartotta. A temetésen megjelentek a szakma, a hazai felsőoktatás és kutatás, a Magyar Pedagógia Társaság, a Magyar Pszichológiai Társaság, a TIT jeles képviselői, pályatársak, korábbi munkatársak, tanítványok, barátok és tisztelők.

Alább teljes terjedelmében közöljük Hudecz Ferenc búcsúbeszédét.

Tisztelt Gyászolók!

Búcsúzni jöttünk…

Búcsúzni jöttünk Ádám Györgytől, a Pázmány Péter Tudományegyetem egykori diákjától, az ELTE Természettudományi Kar tanszékalapító, évtizedekig tanszékvezető egyetemi tanárától, az ELTE szenátusát, az Egyetemet két cikluson keresztül vezető rektortól, az egyetem kutatóprofesszorától, az ELTE, a mexikói Autonóm Egyetem és a Szentpétervári Állami egyetem díszdoktorától, a nemzetközileg elismert Állami- és Széchenyi-díjas pszichofiziológus tudós tanártól.

Ádám György a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1949-ben szerez orvosi diplomát, egy évig kórházi orvos, majd egész szakmai pályafutása az egyetemhez kötődik. Bár 1950-től a közben önálló egyetemmé alakított Orvostudományi Kar, előbb Budapesti, majd Semmelweis Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetének munkatársa lett, ahol önálló idegélettani munkacsoportot szervez és vezet, 1966-ban elfogadta a rektor meghívását az ELTE Állattani Tanszékére, és a felkérést új tanszék alapítására.

Akadémiai doktorként, egyetemi tanárként egy évvel később megalapítja az ELTE Természettudományi Karán a maga nemében egyedülálló Összehasonlító Élettani Tanszéket. A tanszék, amely az MTA-ELTE Pszichofiziológiai Kutatócsoporttal együtt hamarosan a hazai kutatás nemzetközileg is elismert műhelyévé vált, a biológus és biológus-tanár képzés megújításának első állomása volt. A tanszék a 70-es évek közepétől már a pszichológus hallgatók élettani, majd élettan-anatómiai oktatását is ellátja. A 90-es években, a PhD képzés megindulásakor az elsők között akkreditálják „A Viselkedés Neurobiológiája” doktori iskolát, amelynek vezetője Ádám professzor lett. Ádám Györgynek jelentős érdeme volt abban is, hogy a tanszékre ambiciózus, fiatal oktató- és kutatógárda került, s ma már a harmadik-negyedik generáció dolgozik a mai nevén Élettani és Neurobiológiai Tanszéken.

Néhány évvel a tanszékalapítás után, 1972-től immár az MTA levelező tagjaként lesz Ádám professzor az Eötvös Loránd Tudományegyetem sikeres és méltó rektora. Rektorsága alatt, 1972 és 1978 között indul – elsőként az országban – a programozó-matematikus képzés (TTK, 1974), az egyszakos pszichológus-képzés (BTK, 1973). Létrejön az ELTE Jogi Továbbképző Intézete (1973), kidolgozzák a szakfordító és tolmácsképzés később megvalósuló terveit, megújul a középiskolai tanártovábbképzés, megkezdődik a szorító hiányt enyhítő új kollégiumi épületek kivitelezése a Budaörsi úton (1976) és 1978 júniusára elkészülnek az új lágymányosi kampusz tervei is.
Fontosnak tartja, ezért vállalja, hogy a TIT elnökeként 1978 és 1990 között segítse, irányítsa a tudományos ismeretterjesztés ügyét. 70 éves korában, 1992-ben leköszön a Tanszék vezetéséről, az Egyetem professor emeritusa, a Tanszék aktív kutatóprofesszora, előadásokat tart, témavezető, közleményei jelennek meg és 1994-től a Magyar Pedagógiai Társaság elkötelezett vezetője. Életútjának üzenetét a szanszkrit szövegeket közlő, 12. századi Hitopadesha szavaival ekként fogalmazhatjuk meg: „A megismerés holt teher, ha nem párosul tetterővel.”

Ádám professzor mind a tudományos kutatásban, mind az ismeretátadásban, oktatásban iskolateremtő egyéniség. Tanítványai dolgoznak eredményesen az ország, a világ kutatóközpontjaiban, vállalnak szerepet a kutatás és az oktatás legkülönbözőbb területein. Sokan a mai vezető kutatók és oktatók közül büszkén vallják magukat Ádám-tanítványnak. Tanítványait odafigyeléssel és szeretettel irányította, de – akárcsak saját magától – tőlük is igényességet követelt meg.

Utódai, az ELTE mindenkori rektorai számíthattak rá. Megjelenése, tanácsai, véleménye, észrevételei egy tapasztalt, a minőségre érzékeny, a konszenzust értéknek tartó, európai kitekintésű, az egyetem iránt elkötelezett, felelős értelmiségi gondolatai. Egy olyan tudós-tanáré, aki vezetőként tiszteletben tartja a másik véleményét, aki tapintattal szól mások tévedéseiről és aki értékeihez, önmagához hű marad még akkor is, amikor sokan mások nem.

Még a közelmúltban is – cím nélküli rektor emeritusként, az ELTE korábbi rektoraival közösen – vállal aktív szerepet az ELTE Alumni Alapítvány 2008-as létrehozásában, megjelenik az ELTE 375. évfordulójának ünnepségein és fogadja a jókívánságokat alig néhány hónapja, amikor 90. születésnapján köszöntik tanitványai, munkatársai, az egyetemi és akadémiai utódok az MTA koncerttermében.

Tisztelt Rektor Úr! Kedves Professzor Úr!

Az ELTE rektora, szenátusa, hallgatói, oktatói, kutatói és valamennyi munkatársa, valamint a magam nevében: köszönöm a szolgálatot.

Köszönöm, hogy szolgáltad egyetemünket, az Eötvös Loránd Tudományegyetemet, professzorként, tanszékvezető egyetemi tanárként, az egyetem rektoraként a minőség tisztelete és a teljesítmény elismerése jegyében. Köszönöm, hogy évtizedeken keresztül szolgáltad az igényes tudás, a tudomány és oktatás, a modernitás ügyét, a haza és a haladás érdekében, a következő diákgenerációk javára.

„A bonis bona discere” (Jótól jót tanulni.)
Hiányod velünk marad, nyugodj békében!