Az ELTE volt a Kutatók Éjszakája legnépszerűbb helyszíne
Rekordszámú, összesen 2344 program között válogathattak a 2014-es Kutatók Éjszakája látogatói. Idén is körülbelül hetvenezren voltak kíváncsiak a 101 intézmény által szervezett programokra, a legtöbben a 18–30 éves korosztályból. „A legnépszerűbb programok a nyitott mérnöki, informatikai és biológiai laborok és a kémiai bemutatók voltak” – mondta el Lampért Kármán Tímea projektvezető. „Az országos látogatottság elérte a 70 000 főt, csak az ELTE programjain 7000 fő, míg a Szegedi Tudományegyetemen 4000 fő fordult meg”, ezzel az ELTE volt a Kutatók Éjszakája legnépszerűbb helyszíne.
Egyetemünk összes kara csatlakozott idén is a kilencedszer megrendezett Kutatók Éjszakájához, ahol sokszínű programok várták a nézelődőket. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karra látogatók elsősorban arra kaphattak választ, hogy mit kutat a gyógypedagógia; az Informatikai Karon sok más előadás mellett beleshettek a Windows Phone programozásának rejtelmeibe; a Pedagógiai és Pszichológiai Karon pedig kipróbálhatták akár a csoporthipnózist is. A Tanító- és Óvóképző Karon a korai idegennyelv-tanulásról szerezhettek új ismereteket az érdeklődők; a Társadalomtudományi Karon az online média mellett szó esett a gender diskurzusról is.
Nagy bajban volt, aki a Természettudományi Kar előadásaira nem regisztrált időben: olyan sok volt ugyanis az érdeklődő, hogy – ha maradt is szabad hely – pillanatok alatt megteltek a termek. Vulkánokról, ősi tengerekről, pálinkák harcáról szóltak az előadások. De azoknak sem kellett aggódniuk, akik nem fértek be. A portán ugyanis „A kémikus játszóháza” címmel megismerkedhettek a gyerekek körében igen népszerű varázstollal, amelynek lényege, hogy kis idő után a lapról eltűntek az odaírt betűk. Ebből kétféle létezik: egyik timolftaleinból, a másik fluoreszceinből készült. A timolftaleines toll otthon is előhívható egy kellően lúgos kémhatású tisztítószer segítségével, míg a másik neon lámpa fényével. Pár méterrel arrébb pedig a folyékony nitrogén tulajdonságait tudták a tanulók megtapasztalni és elemezni.
A BTK-n szó volt Macedóniáról, Mezopotámiáról, mongolokról, finnugor népekről, kínaiakról és még sok másról. Az iszlám világáról szóló sorozatban volt téma az oszmánok és irániak között zajló csaldiráni csata, melyről kiderült, hogy végkifejletében és lezajlásában igencsak hasonlatos volt a mi Mohácsi csatánkhoz. Bár a törökök nem tudtak döntő győzelmet aratni az irániak felett, az ellenség vezetője, Iszmail ezek után visszavonult az állami ügyektől, feketére festett turbánban járt, ezután pedig belharcok alakultak ki a hatalomért.
Az ÁJK-n a börtönrendszerek és az ENSZ modellezése mellett többek közt téma volt a XX. század története a politikai viccek tükrében. Mint kiderült: a politikai viccek terén nemcsak nagyhatalom vagyunk, de exportra is termelünk. Az ötvenes években még el is ítélhettek valakit ilyen vicc meséléséért, ez az egyik oka, hogy Rákosiról kevés jó vicc van, de Kádárról annál több. A Kádár-korszak egyik vicce a következő:„Napóleon, Julius Caesar és Nagy Sándor ül a Vörös Téren, a nagy felvonuláson. Nagy Sándor és Julius Caesar ámuldozva nézik a fegyvereket. Azt mondja Caesar: ha nekem ilyen tankjaim lettek volna, akkor sokkal nagyobb birodalmat tudok elfoglalni! Mire Nagy Sándor: ha nekem ilyen rendőreim és rakétáim lettek volna, meg se állok, mindent elfoglalok! Egyedül Napóleon az, aki oda se figyel – éppen a Pravdát, a szovjet kommunista párt hivatalos lapját olvassa. Kérdezik tőle: mi lelt téged, tán nem érdekel ez a nagy fegyverarzenál? Mire ő:
– Áh! Ez mind semmi. Ha nekem ilyen sajtóm lett volna, még ma sem tudnának az emberek Waterloo-ról!” Ugyanakkor a rendszer maga öntudatlanul is gyártott vicceket, például mikor Brezsnyev halála miatt az Ajándék ez a nap és a Bestia című filmeket levették az aznapi műsorról.
A cikk az ELTE Rektori Titkárság gyakornoki programjának keretében készült.