Fordítás „bogarászó” olvasóknak

Az Eötvös Collegium Itáliai irodalmi hatások Európában című előadássorozatának szeptember 29-i vendége Nádasdy Ádám, az ELTE BTK egyetemi tanára volt. A professzor Dante Isteni színjátékának fordításáról beszélgetett a résztvevőkkel.

Nádasdy Ádám nyáron fejezte be a fordítást, a mű 2016 tavaszán jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában. A 14 ezer soros eposz fordítója elmondta: „nem minden sora volt nehéz, volt, ahol könnyen szaladt a billentyűzet, máskor egy-egy soron napokig töprengtem.” Bár az Isteni színjáték a középkor lenyomata, benne a korszak tudományos, teológiai és kulturális világának vitáival, a szöveg mégsem lett „kosztümös”: Nádasdy Ádám nem a mű távoliságát szerette volna érzékeltetni.

Az előadás első részében a hét főbűn fordításának dilemmáiról esett szó. Nádasdy professzor szerint nem szerencsés a bűn elnevezés, voltaképpen rossz hajlamokról, nem tényleges bűnökről van szó, ezért a fordításban jellemhibáknak nevezi őket. Az új szövegben a testiség, falánkság, pénzimádat, tétlenség, harag, irigység, önteltség szavak jelennek meg, az egyik legnehezebb feladatot az első két jellemhiba névválasztása jelentette. A hét fő erény a Nádasdy-fordításban jellemerőként – hit, remény, szeretet, igazságosság, bátorság, mértékletesség, okosság – jelenik meg.

Az eredeti szöveg – és a legtöbb hazai fordítói előkép – sorbeosztását betartva a friss szöveg is hármas tagolású, terzinás szövegépítkezésű, „megtartva az eredeti lélegzést.” Az áprilisban megjelenő kötet egyik legfontosabb újdonságai a belcímek, amelyek 15-20 sor címeként sorvezetőként segítik az olvasókat. A belcímek főleg a modern Biblia-fordításokra jellemzők, de korábbi Dante-kiadásokban is előfordulnak. Az Isteni színjáték hármas szerkezete nagyon feszesnek tűnhet, Nádasdy professzor szerint a három nagy egységen belül azonban bizonyos értelemben pikareszk-regénnyel van dolgunk: Dante fő inspirációnak – Biblia, Átváltozások, Aeneis – történetei közül esetlegesen válogatott, mintha „cédulái lettek volna a kedvenc részeivel.”

A belcímek mellett az új kötet egyik legnagyobb előnye a rendkívül részletes és közérthető lábjegyzetelés: szinte soronként szerepelnek magyarázó jegyzetek, amelyek segítenek abban, hogy az olvasók minél jobban elmélyedjenek a szöveg értelmezésében és megértsék az évszázadokkal ezelőtt felmerülő kérdéseket, elhelyezzék a szereplőket.  „Alapvetően más az én fordításom, mint Babitsé, az tökéletes, azzal nem lehet versenyezni. Én a tankönyv-jelleget szerettem volna hangsúlyozni, a szöveget minél közelebb hozva a mai korhoz. A tankönyv-szerűség talán azért is áll közel hozzám, mert pedagógus is vagyok” – hangsúlyozta Nádasdy. A Menny 32. énekéből vett részletekkel a professzor olyan finomságokra is felhívta a figyelmet, mint Dante rejtvényei vagy „pihenő” mondatai. Előbbiekben a középkori szerző néhány soros feladványokat rejtett el, amelyeket az olvasónak kell megfejtenie – ezeken a pontokon is segítenek a professzor lábjegyzetei. A pihenő soroknál az olvasóknak szánt kiszólások, lazább mondatok jelennek meg, „ilyenkor Dante is pihen.”

Dante korában mindenki latinul írt és olvasott, a Bibliát is latinul idézte, az új Nádasdy-fordításban a Biblia-idézetek a fordítói döntésnek köszönhetően azonban magyarul szerepelnek. Érdekes fordítói dilemma volt az is, hogy az eredeti szövegben a Cristo, azaz Krisztus csak önmagával rímel, a mostani fordításban Nádasdy azonban nem tartotta a rímelést, így került ilyen esetekben a Krisztus a sorok elejére. A szöveg nagyon képszerű, Dante mérnöki pontossággal rajzolja fel az üdvözültek vagy kárhozottak helyét: a 32. énekben például egy rózsa-metafora szerepel, amelynek felfejtéséhez Nádasdy egy stadion képét hívja segítségül az egyik magyarázó lábjegyzetben.

Az előadás záró részében Nádasdy professzor a Pokol 5. énekének néhány során keresztül hat magyar fordító korábbi munkáját és az új szöveg ezektől való különbözőségét mutatta be. Kiderült, hogy Gárdonyi 1896-os fordítása azért lett köznyelvi, mert a millenniumi programok során a Városligetben felállított Pokol-tablók kísérőszövegének készült, de szó volt Babits 1913-as legendás fordításáról is, amely a kor szecessziós mintáit követte. Nádasdy professzor zárásként a „bogarászó” olvasóknak ajánlotta a könyvet: „az Isteni színjáték olyan csodálatos kút, amelyből végtelenül lehet kihúzni a vizet, és még mindig marad benne.”