„Elengedhetetlen az interdiszciplináris megközelítés”

A földrajz nagyon korai választás az életében: KRESZ-könyvekből és térképekből tanult meg olvasni.
Valóban, a földrajz már óvodásként érdekelt, később remek földrajztanárnőm volt abban a tiszaföldvári általános iskolában, ahová jártam. Bár nagyon távolinak tűnhet a Junior Prima Díjtól, de annak a sokszínű, a helyi társadalom egészét leképező közegnek a tapasztalatai, amely aztán a földvári Hajnóczy Gimnáziumban is körülvett, társadalomföldrajzosként ma is nagy segítségemre vannak. Kutatóként sehol sem érzem magam idegennek, könnyen szót értek bármilyen kultúrából érkező tudóssal. A szüleim középiskolai tanárként dolgoztak, rengeteget olvastunk otthon, egyértelműnek tűnt, hogy tudománnyal fogok foglalkozni. A földrajz mindig is vonzott, és amikor megtaláltam a felvételi tájékoztatóban a geográfus szakot, már biztos voltam a választásban. Evidens volt, hogy az ELTE-re jövök, ahol felemelő érzéssel töltött el, ahogy a világ és a tudomány kinyílt előttem. A másik fontos választás az Eötvös Collegium volt, amely igazi tudományos műhelyként működött. Hat éven keresztül voltam szakkollégista, különböző érdeklődésű, kíváncsi emberekkel összezárva, ami fantasztikus élményt és egyedülálló gondolati nyitottságot jelentett.

Doktori tanulmányait Egyetemünkön kezdte, fokozatot azonban Heidelbergben szerzett.
Az egyetemi évek alatt egy szemesztert töltöttem Berlinben Erasmus-hallgatóként. Később lehetőségem volt arra, hogy bekapcsolódjam egy Kínával foglalkozó, közgazdaságtudományi OTKA-projektbe, így mielőtt diplomáztam, már részt vehettem egy pekingi tanulmányúton. Szerettem volna nemzetközi környezetben kutatni a doktori évek alatt is, de az, hogy ez végül nem csak egy szemeszter, hanem egy teljes képzés lett, az nagyrészt Peter Meusburger heidelbergi professzornak, későbbi témavezetőmnek köszönhető. Egy Eötvös Collegiumban tartott beszélgetésen vetette fel, hogy kereshetnék olyan ösztöndíjat, amely az egész képzést fedezné. Addig ez fel sem merült bennem, de aztán nagyon fontos döntésnek bizonyult, hogy belevágtam a németországi tanulmányokba. A nemzetközi kapcsolatrendszerem kiszélesedett, Meusburger professzortól szakmailag is rengeteget kaptam, emberileg pedig, ha lehet, még többet. Mivel haza akartam hozni a kint tanultakat, folyamatosan tartottam a kapcsolatot az itthoni kollégákkal is. A fokozatszerzés óta a Regionális Tudományi Tanszéken oktatok és kutatok.

Kutatásai során a posztszocialista térség társadalomföldrajzával foglalkozik, már a díjnyertes OTDK-dolgozatát is ebben a témában írta.
A területi egyenlőtlenségek kutatása – amely nagyon leegyszerűsítve a társadalmi egyenlőtlenségek földrajzi-területi vetületét jelenti – már az egyetemi évek óta érdekel. A területi egyenlőtlenségek tudománytörténeti szempontjaival, a téma kutatási előzményeivel azonban Heidelbergben kezdtem el foglalkozni. Arra voltam kíváncsi, hogy ötven-hatvan évvel ezelőtt miért vált a téma hirtelen annyira kedveltté a közgazdászok, a geográfusok és a szociológusok körében. Az előbb említett tudományos „bumm” alatt született összefoglaló publikációkra a mai napig gyakran hivatkoznak, anélkül hogy a kutatások hátterét, motivációit kellően feltárták volna, holott az említett anyagok sok része módszertanilag aggályos, a kutatók pedig sokszor elbeszéltek egymás mellett. A témában korábban nem készült összefoglaló kötet, így az alapvetően a disszertáció bevezetőjének szánt kutatásom más időszakokat is átfogva fokozatosan kiszélesedett.

A doktori dolgozat nemzetközileg is egyedülálló szempontokat alkalmaz. Említene néhány példát?
A korai hidegháborús közegben a területi egyenlőtlenségek témája központi politikai kérdéssé vált a világhatalmak számára. A szovjet álláspont szerint a területi egyenlőtlenségeket a rossz kapitalista berendezkedés okozza, a kérdésről számos koncepció is született. Az Egyesült Államok döntéshozóit akkor kezdte el igazán érdekelni a kérdés, amikor rájöttek arra, hogy az éppen felszabaduló gyarmati világ országai, a két globális érdekszféra között ingadozó kormányok szimpatizálnak a szovjet megközelítéssel. Az amerikai politikai gondolkodásban a területi egyenlőtlenségek kérdése korábban nem kapott nagy figyelmet, de ekkortól kénytelenek voltak foglalkozni a volt gyarmati világot érdeklő témával. Az akkori tudományos publikációk leginkább hangsúlyos részeit gyakorta nem a máig idézett elméleti koncepciók alkották, hanem arra vonatkozó geopolitikai érvelés, hogy az USA tud leginkább segíteni a területi egyenlőtlenségek felszámolásában és hogy az amerikai – nem pedig a szovjet – modell a követendő. Ezeket a szempontokat például korábban nem vizsgálták a területi egyenlőtlenségekkel foglalkozó kutatók. Nagyon fontos, hogy ebben az időszakban sok esetben nem álltak rendelkezésre megbízható adatok, ami felett a korabeli szerzők, illetve az utókor kutatóinak figyelme nem egyszer nagyvonalúan elsiklott. Jellemző példa John Friedmann munkája: az amerikai kutató 1966-ban írt egy területfejlesztőknek szóló kézikönyvet, amelyben Venezuela egy új városának tervezése közbeni tapasztalatait nemzetközileg érvényes megállapításokként mutatta be. A munka általános gazdaságfejlesztési megállapításaira a mai napig széles körben hivatkoznak a kutatók, anélkül hogy jeleznék: Friedmann nem az említett városban dolgozott, a távoli fővárosból, Caracasból felügyelte a munkát, miközben a helyszínen dolgozó szociológus professzorasszonynak egészen más tapasztalatai voltak, mint a több száz kilométerre lévő Friedmann-nek.

Úgy tűnik, mintha a disszertáció egy, a szociológia, a történelem- és a földrajztudomány eredményeit ötvöző nyomozás lenne.
Valóban, elengedhetetlen az interdiszciplináris megközelítés, generális kérdésekkel nem tudunk csak földrajzosként vagy közgazdászként megbirkózni. Az én esetemben például az angolszász, a kontinentális nyugat-európai és a volt szocialista országok irodalmának feldolgozására is szükség volt. A multidiszciplinaritást jelzi az is, hogy amikor a jó nevű Springer Kiadó az angol nyelvű disszertáció kiadását készítette elő, a földrajzosként írt munkához a közgazdaságtudományi és politikatudományi sorozatát ajánlotta. Végül utóbbi lett a befutó. A nemrégiben átvett Junior Prima Díjat többek között azért is tartom fontosnak, mert ráirányítja a figyelmet a hazai földrajztudomány sokszínűségére, relevanciájára és nemzetközi beágyazottságára is.

Mivel foglalkozik jelenleg?
A kutatás mellett fontos az egyetemen végzett oktatói munkám, nagyon szívesen foglalkozom a hallgatókkal. Most éppen egy OTKA-kutatásunk zajlik Kína-témában, amelyben a kollégákkal arra keressük a választ, hogy a gazdasági válság és az állami ösztönző-csomagok hatására hogyan alakul át a kínai beruházások térbelisége. A három évig tartó kutatás tavaly szeptemberben indult, ősszel már konzultáltunk is a pekingi kollégákkal. A heidelbergi éveknek köszönhetően rengeteg élő nemzetközi kapcsolatom és nagyon sok tervem van. Megnyugtató, hogy megvalósításukhoz mindig találok hazai és külföldi kollégákat.