Hol tart a Bolognai Folyamat?
Gödöllőn ülésezett 2011. március 17–18-án a Nemzetközi Bologna Csoport (Bologna Follow-Up Group, BFUG), a Bolognai Folyamatban résztvevő országok kormányközi együttműködését koordináló testület, amely félévente tartja üléseit az EU Tanácsának elnökségét ellátó államban. Ennek apropóján a találkozón elnöklő Keszei Ernőt, a Nemzeti Bologna Bizottság elnökét, az ELTE tudományos, kutatás-szervezési és innovációs ügyekért felelős rektorhelyettesét és egyetemi tanárát kérdeztük.
Hoffmann Rózsa és Keszei Ernő Gödöllőn
– Mi a Nemzeti Bologna Bizottság feladata? Közös álláspontot képvisel a Nemzeti Erőforrás Minisztériummal, az oktatásért felelős államtitkárral, vagy lehetnek véleménykülönbségek?
A Nemzeti Bologna Bizottságot (NBB) a Bolognai Folyamat magyarországi bevezetése részeként hozta létre a folyamat nyomon követésére és a bevezetéssel kapcsolatos tanácsok kidolgozására az akkori oktatási miniszter. A testület a felsőoktatási helyettes államtitkárságon működik, létrehozását követően kétszer átszervezték. Az első két testület egy „fő” bizottságból és három albizottságból állt, és főleg ajánlásokat dolgozott ki. Miután a Bolognai Folyamat 2010-re eljutott addig, hogy a magyar felsőoktatás szerkezete formailag jól beilleszkedik az Európai Felsőoktatási Térségbe (EFT), megérett a helyzet egy kisebb létszámú, hatékonyabb NBB kialakítására. Ez a harmadik bizottság 14 fővel működik, akiknek kb. fele a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) tisztviselője, másik fele a felsőoktatásban érintettek közül kerül ki, mint pl. a MRK, a HÖOK, a kamarai szövetség képviselői, illetve egyetemi oktatók, akik különböző képzési ágakat képviselnek. Ennek megfelelően a NEFMI álláspontja is bekerül a bizottság véleményébe, de csak a bizottsági tagok mint szakértők személyes véleményeként. Így az oktatásért felelős államtitkár véleménye nem igazán határozza meg a működést. Végső soron az ő tanácsadó testülete az NBB, így kifejezetten feladata, hogy olyan tanácsokat adjon, amik szakmailag indokoltak, és a bizottság független működése során alakulnak ki. A bizottság jelenlegi feladata a Bolognai Folyamat folytonosan alakuló, finomodó célkitűzéseinek megvitatása, azok nemzeti sajátságokhoz illeszkedő bevezetésének kidolgozása, valamint a Bologna Follow-up Group (BFUG) és a miniszteri nyilatkozatok által megfogalmazott kötelezettségek (pl. adatszolgáltatás, vizsgálatok lefolytatása) elvégzése.
– Gödöllőn adott nyilatkozatában említette, új munkacsoportokat kell felállítani, amelyek segítenek a mobilitás, a rugalmasság és a változatosság fokozásában. Milyen munkacsoportok lesznek ezek?
A gödöllői sajtónyilatkozatban a BFUG tevékenységeként említettem a feladatokkal kapcsolatos új munkacsoportok kialakítását. Ez a tevékenység folyamatos; jelenleg pl. a Bolognai Folyamat végrehajtását ellenőrző, a mobilitási, a diploma-elismerési, a szociális méltányossági, a nemzetközi nyitottsági, a képzési keretrendszerekkel foglalkozó, a korábbi tanulmányok beszámításával foglalkozó, az átláthatósággal foglalkozó, valamint a minőségbiztosítással foglalkozó munkacsoportok működnek. A BFUG tervei között szerepel pl. a kiegyensúlyozott mobilitással, az EFT létrejöttének következményeivel foglalkozó munkacsoport létrehozása. Magyarországon nem igazán indokolt ilyen munkacsoportokat működtetni. A NEFMI, valamint a Tempus iroda, illetve az Oktatási Hivatal el tudja végezni a felmerülő operatív feladatokat országos szinten.
– Visszatérő hivatkozás, hogy a Bolognai Folyamat hiányosságai különösen szembeötlők a tanárképzésben. Mik a több ciklusú tanárképzés legfontosabb problémái? Milyen megoldási lehetőségeket lát?
A pedagógusképzés problémája meglehetősen összetett. A Bolognai Folyamat célkitűzései nem formálisak, hanem tartalmiak. A többciklusú képzés nem önmagáért fontos, csak annyiban, amennyiben elősegíti többek között a képzések rugalmasságát, a hallgatók mobilitását. A tanárképzés területén a major-minor szakok tartalmának kiegyensúlyozatlansága, a tanári mesterség tanulásának elkülönítése és időbeli kitolása mind a rugalmasság, mind a mobilitás ellen hat. Tapasztalatok szerint növeli a természettudományos tanárszakokra jelentkező hallgatók számának drasztikus csökkenési tendenciáit is. A Bolognai Folyamat szempontjából a megoldás az lehet, ami enyhíti a jelenlegi mesterségesen széttagolt képzés eredményezte merevségeket. A most javasolt osztatlan kétszakos tanárképzés alkalmasnak tűnik erre. Természetesen ennek bevezetését is a lehető legnagyobb rugalmasság és átjárhatóság, valamint a nemzetközi mobilitás szem előtt tartásával kell elvégezni mind országos, mind intézményi szinten.
– Melyek azok a további területek, ahol Magyarország a Bolognai Folyamat keretében visszaállhat az osztatlan képzésre?
Erre általánosságban ugyanazt tudom mondani, mint a pedagógusképzés kapcsán; amennyiben a Bolognai Folyamat érdemi célkitűzéseinek jobban megfelel az osztatlan képzés, akkor indokolt annak visszaállítása. Konkrét esetet nehezen tudok említeni, de el tudom képzelni, hogy vannak olyan szakmák, amelyeknek érdemi megtanulására alkalmasabb egyetlen öt éves ciklus. Ez a változtatás pl. nagyobb rugalmasságot biztosítana a hallgatóknak egy külföldi részképzési félév betervezésére is.
– A Bolognai Folyamat célja az Európai Felsőoktatási Térség (EFT) létrehozása. Hogyan valósulhat meg az osztatlan képzésnél az átjárhatóság?
Ez nagyon jó kérdés, de van rá egyszerű „bolognai” válasz. A Bolognai Folyamat kiemelt célkitűzései között szerepel a kreditek akkumulációja és elismerése is. Ez azt jelenti, hogy a hasonló tartalmú (legalább 75%-ban átfedő) tantárgyak elvégzett kreditjeit bármely szakon el kell fogadni. Az osztott képzés ezt az eljárást csak nagyban leegyszerűsíti, mivel a kiadott alapszakos diploma a mesterképzéseknek automatikus előfeltétele, így ott a konkrét krediteket már nem kell felülvizsgálni.
– Az alapszakokkal szemben több kritika megfogalmazódott: egyrészt túl sok terhet rónak a hallgatókra, másrészt viszont a munkaerőpiac számára állítólag mégsem elég az általuk átadott tudás. Milyen lehet az alapszakok jövője?
A Bolognai Folyamat elindítói eredetileg a nagy európai egyetemek voltak, amelyek egyetemi képzésben gondolkodtak. A folyamat során azonban kiderült, hogy egyrészt a munkáltatók vagy a nagyon magas képzettségű, vagy a szerényebb képzettségű, de jó szaktudással rendelkező munkavállalókat alkalmazzák szívesen. Másrészt az is kiderült, hogy a felsőfokú tömegképzésre nem az alapszak, hanem a felsőfokú szakképzés, vagy más szóval rövid ciklusú felsőfokú képzés a jó válasz. Az ilyen képzések elterjedése érdemi feladatot adna a „kis egyetemként” nem igazán létképes vidéki főiskoláknak, megoldaná a szakképzett munkaerő változó munkaerőpiaci igényhez történő gyorsabb alkalmazkodását, és megoldaná a szerényebb képességű, de felsőfokú diplomára vágyó tömegek képzésének problémáját is. Ehhez természetesen felsőfokú végzettségként kell elismerni a rövid ciklusú felsőfokú képzéseket is. Az EFT-n belül nagy erőfeszítések történnek ezeknek a képzéseknek a terjesztésére, a végzettség elismertetésére. Véleményem szerint Magyarországon is ez lehet egy jó változtatási irány. Ha ez megvalósul, kevesebben végeznek majd alapszakon, és közülük nagyobb arányban jutnak be hallgatók mesterszakra. Az emellett is megmaradó elhelyezkedni szándékozó BA/BSc diplomásokat várhatóan fel tudja venni a munkaerőpiac.
– Hogyan érinthetik a Bolognai Folyamat korrekciói az ELTE-t?
Az ELTE elit kutatóegyetem; nem lehet meghatározó profilja a felsőfokú szakképzés, inkább a mesterképzés és a doktori képzés. Ha megvalósul a képzési szerkezet fent vázolt átalakítása, remélhetőleg jobban finanszírozható lesz ez a képzési forma, így teljesül régi elképzelésünk, hogy minőségi oktatásunkat a támogatással is elismerik. Az ELTE jelentős tanárképző intézmény is, így valószínűleg előnyére válhat a tanárképzés egészének hozzánk kötődése is.