A Kar elérhetősége

A Kar vezetői

A Kar története

A Kar 1999. december 31-ig önálló főiskolaként működött. A jogelőd intézmény története 1900-ban Vácott kezdődött, ott létesült mint Gyógypedagógiai Tanítóképző. 1904-ben Budapestre költözött, 1922-től Gyógypedagógiai Tanárképző, 1928-tól Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola. 1975-ben vette fel egyik volt neves, Kossuth-díjas, nemzetközi hírű főigazgatója, Bárczi Gusztáv nevét. Az intézmény 2000. január 1-jétől az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kara lett. A Szenátus döntése alapján a Kar nevéből 2009. július 1. napjától a „főiskolai” jelző elhagyásra került.

Magyarországon a gyógypedagógus-képzés 1963-ig nemzetközileg egyedülálló képzési koncepció szerint működött. Eszerint kezdettől minden hallgató olyan diplomát szerzett, amelynek birtokában a gyógypedagógiai intézményrendszer különböző típusaiban végzendő valamennyi gyógypedagógusi feladat ellátására képesítetté vált. Közben a gyógypedagógia kompetencia köre folyamatosan szélesedett. Egy ideig a képzési idő növelésével (kétéves képzés 1900-1922, hároméves képzés 1922-1928., négyéves képzés 1928-) a kompetenciakör bővítése/szélesítése az általános (egységes) gyógypedagógus-képzés keretei között is megoldhatónak tűnt, majd a képzés funkciózavarainak egyre kifejezettebbé válása miatt 1963-ban struktúraváltásra, a szakos gyógypedagógus-képzés bevezetésére került sor.

A szakok kiépülése (értelmileg akadályozottak pedagógiája, hallássérültek pedagógiája, látássérültek pedagógiája, logopédia, pszichopedagógia, szomatopedagógia, tanulásban akadályozottak pedagógiája,) folyamatosan ment végbe. Először háromszakos volt a képzés (1963-1972), majd kétszakos (1972-1992) és végül (1992-től) a két (tanári és terapeuta) szakirányra osztott, nappali tagozaton kétszakos, esti tagozaton pedig egyszakos képzés lépett életbe.

A gyógypedagógus-képzés mellett a Kar - az országban elsőként felismerve a szociálisszakember-képzés területén fennálló hiányt - 1973-ban megkezdte a szociális szervezők, majd 1990-től az általános szociálismunkások képzését.

A két segítő szakmára való felkészítés 2003. szeptemberéig folyt a Karon, majd 2003. szeptemberétől a szociálismunkás-képzés átkerült az Egyetem Társadalomtudományi Karára.

Az intézményben az oktatás, a továbbképzés, a kutatás, valamint a szakma- és tudományépítés a kezdetektől egységben történik. A Kar 100 év alatt a Magyarországon mindig interdiszciplinárisan művelt gyógypedagógia kiemelkedő tudományos kutatóhelyévé és a szakma központjává vált.

A század elején a Ranschburg Pál vezette Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratóriumban összpontosultak a kutatások. A gyógypedagógus-képzésben részt vevő oktatók többsége - akik egy-egy kutatási területen maguk is iskolateremtőkké váltak - a Ranschburg-iskola tagjai közül kerültek ki. Kiemelkedő tudós tanárok voltak: Bárczi Gusztáv, Éltes Mátyás, Illyés Gyuláné sz. Kozmutza Flóra, Mérei Ferenc, Ranschburg Pál, Sarbó Artúr, Schnell János, Szondi Lipót, Tóth Zoltán, Vértes O. András, Vértes O. József.