A Kar elérhetősége

A Kar vezetői

A Kar története

A Kar egyetemünk legrégibb fakultása. Közvetlenül az Egyetem alapításakor, 1635-ben kezdte meg oktató munkáját, és néhány háborús kényszerszünetet kivéve, azóta is folyamatosan működik.

A Nagyszombati Egyetem Bölcsészeti Karán a jezsuita egyetemeken szokásos módon folyt az oktatás három éven keresztül. A karon tudományos fokozatokat, baccalaureusi, magisteri és doktori címet lehetett szerezni.

1770-ben a karon is bevezették a Bécsben már korábban alkalmazott egyetemi reformokat. A jezsuita egyetem és a kar állami irányításúvá vált, a fakultás működését a dékán mellett az állam által kinevezett kari igazgató irányította. A kar 1777-ben az egyetemmel együtt Nagyszombatról a budai királyi palotába költözött, majd 1784-ben Pest városába települt. A 18-19. század fordulóján a kar tanulmányi ideje bécsi mintára többször változott, és előkészítő jellege is megmaradt, ami akadálya volt a fakultás teljes egyenjogúságának.

1848-ban megkezdődött az egyetemi reform kidolgozása, amelynek végrehajtása a neoabszolutizmusra maradt. Az 1850-ben induló változások teljesen átalakították az akkor még természettudományokat is magába foglaló Bölcsészettudományi Kart. Az előkészítő jellegű két éves tanfolyamot felváltotta egy 3 majd 4 éves képzés, és a többi karral teljesen azonos jogokkal rendelkező fakultás. A karon is bevezették a magántanárság intézményét, és már néhány asszisztensi állást is szerveztek. A kar hallgatói létszáma kezdetben igen alacsony volt, majd az 1860-as évektől kezdve meredeken emelkedett, de egészen a második világháborúig nem haladta meg az 1500-2000 főt.

A kar elhelyezése a dualizmus óriási fejlesztései ellenére is mostoha volt, csak 1911-ben kapta meg a Műegyetem által kiürített Múzeum körúti épületeket a Trefort kertben.

A kar szervezetének tagolódására 1848-tól többször születtek tervek, de ezek nem valósultak meg. A magas szintű szakemberképzést a karon 1886-tól bevezetett szemináriumi rendszer biztosította.

A Bölcsészkar szervezete 1949-ben alapvetően megváltozott. Kivált belőle és önálló lett a Természettudományi Kar. Az 1950-es évek első felében csökkentették a Karon a tanulmányi időt, bevezették az egyszakúságot, a tudományos fokozat megszerzésének lehetőségét pedig a Magyar Tudományos Akadémiára helyezték. 1951-ben kari hatáskört kapott az Orosz Intézet, majd Lenin Intézet néven kivált az Egyetem szervezetéből, de 1957-ben újra egyesült a Bölcsészkarral. 1953-1956 között a kart két részre, Történettudományi Karra valamint Nyelv- és Irodalomtudományi Karra osztották fel, de ezek 1957 elején újra egyesültek. A Kar 1953-ban a Piarista Rendtől elvett pesti épületbe költözött és közel fél évszázadig ez lett központi épülete.

A rendszerváltozás után a kar megkapta a volt Politikai Főiskola Ajtósi Dürer sori telephelyét, és ez ad otthont a nagy nyelvi szakoknak. Az 1990-es évek közepétől a Kar megkezdte visszaköltözését a Múzeum körútra, ahonnan a Természettudományi Kar új telephelyére költözik, így 2001-től a Kar immár korszerűsített intézeti felépítéssel két nagy telephelyen működik, az Ajtósi Dürer soron és a Trefort kertben. Hallgatói létszáma a rendszerváltozás óta megháromszorozódott. A doktori programokban résztvevőkkel együtt a kar nappali tagozatos diákjainak száma immár 10.000 fő körül van.

Forrás: Dr. Szögi László