A Wolf Alapítvány A Tudományok és Művészetek Előmozdítására 1976-ban jött létre, elsősorban a kalandos életű milliárdos Ricardo Wolf és felesége, Francisca 10 millió dolláros alapítványából. A díj 100 000 dollár, amit több díjazott esetén egyenlően megosztanak.
1978-tól a Wolf Alapítvány évente kiosztja díjait „az emberiség és a népek barátságának érdekében kifejtett tevékenységért” a mezőgazdaság, kémia, matematika, orvostudomány és fizika területén. 1981-ben e kört művészeti díjjal bővítették, amelyet évente rotációval a festészet, zene, szobrászat és építészet területén osztanak ki.

Erdős Pál

Matematikus, az MTA tagja (Budapest, 1913. március 26. – Varsó, 1996. szeptember 20.)

Tanulmányai: A budapesti Szent István Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán folytatta (Fejér Lipót és Suták József professzorok hatottak rá leginkább), de a Műszaki Egyetem professzorainak (Rados Gusztáv, Kürschák József, Kőnig Dénes) előadásait is hallgatta. 1934-ben elvégezve az egyetemet, Fejér Lipótnál doktorált, majd ösztöndíjasként Angliában töltött 4 évet L. J. Mordell matematikai csoportjában.

Pályája: 1938-tól az Egyesült Államokban élt, de magyar állampolgárságát mindvégig megtartotta. Folytonosan úton volt, földrészek között ingázott, mindenütt ott akart lenni, ahol a földkerekségen a matematikát művelték.
Tagja volt a magyar (1956), az amerikai (1979), az indiai (1988), az angol (1989) és más tudományos akadémiáknak; munkásságáért több külföldi tudományos akadémia választotta tiszteletbeli tagjává. 1500 cikke jelent meg, több mint 500 társszerzővel dolgozott, 15 egyetemnek volt a díszdoktora. 1983-ban megkapta a legmagasabb nemzetközi elismerést, a Nobel-díjjal egyenértékű Wolf-díjat. Magyarországon Kossuth-díjjal és Állami Díjjal.

Tudományos tevékenysége: Elsősorban számelmélettel (ezen belül főleg elemi számelmélettel) és kombinatorikával, halmazelmélettel, analízissel és valószínűség-számítással foglalkozott, de a matematika szinte minden ágában alkotott. Számelméleti, illetve kombinatorikai kutatásaival ún. magyar iskolát teremtett. Életében ő volt a kombinatorika kutatásának és alkalmazásának talán legnagyobb egyénisége. Meghonosította a Ramsey-típusú jelenségek vizsgálatát és nagy úttörője volt a véletlen módszerek alkalmazásának. Zsenialitása nemcsak bizonyításaiban mutatkozott meg, hanem nagy problémafelvető is volt: művészi szintre fejlesztette a fontos problémák meglátásának képességét.

Lovász László

Matematikus (Budapest, 1948. – )

Tanulmányai: 1962 és 1966 között a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban az ország első matematika tagozatos osztályába járt, amelyből számos diák vált világhírű tudóssá. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematikus szakán végzett 1971-ben.

Pályája: Negyedéves korában gráfok faktorairól írt disszertációjával elnyerte a kandidátusi fokozatot. 1971 és 1975 között az ELTE Geometria Tanszékén tudományos főmunkatársként dolgozott. 1975 és 1982 között a szegedi Tudományegyetemen tanított és a Geometria Tanszéket vezette. 1982 óta az ELTE egyetemi tanára, 1983-tól a Számítógéptudományi Tanszék vezetője. 1987-től 1991-ig a Yale Egyetem tanára. Vendégprofesszorként tanított még a princetoni, a Cornell, a washingtoni, a kanadai waterlooi és a bonni egyetemen. 1979-ben ő lett az MTA legfiatalabb levelező tagja, majd 1985-ben rendes taggá választották. 1999-2006 a Microsoft Kutatóintézet kutatójaként főként alapkutatásokkal foglalkozott. E mellett a nagyméretű hálózatokkal és az azokat szolgáló nagyméretű programrendszerekkel kapcsolatban felmerült izgalmas matematikai problémákat vizsgálta. A Microsoft Kutatóintézetében feleségével létrehozott egy hálózatokon való adattérítést segítő algoritmust, melyet a Windows Server 2003-ba be is építettek. 2006-ban hazatért, azóta az ELTE TTK Matematikai Intézetének igazgatója.

Tudományos tevékenysége: Szakmai érdeklődése igen széleskörű, oktatott például geometriát, kombinatorikát, gráfelméletet, kombinatorikus optimalizálást, algoritmusokat és bonyolultságelméletet. Megalkotta a geometriai hipergráf fogalmát, mely többek között az alfa-kritikus gráfok elméletének teljes kiépítését tette lehetővé, és ennek a módszernek mellékeredményeként 1979-ben az információelmélet egyik legnevezetesebb problémáját, a Shannon-problémát is megoldotta. Ez az eredmény önmagában is világhírű. Jelentős eredményeket ért el az algoritmusok elméletében, ahol matematikai-logikai módszereket alkalmazott. Számos díja, kitüntetése mellett1999-ben kombinatorikai és számítástechnikai kutatásaiért megkapta a matematikusok Nobel-díjának tartott Wolf-díjat.