Tuboly Ádám Tamás, az ELTE HTK Filozófiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa tart előadást az "Intézeti szeminárium" sorozat keretében.
Az áltudományok egyik sajátossága, hogy szinte mindig átcsúsznak a legszigorúbb filozófiai rostán is. Popper, Kuhn, Lakatos, Laudan és sokan mások próbálták valamilyen egyértelmű, univerzális, szükséges és elégséges feltételeknek eleget tevő definícióval elhatárolni egymástól a két területet. Mindeme projektek sikertelenek voltak, és összességében a kortárs multikritériumos megközelítések is pusztán akkor látszanak működőképesnek, ha lényegesen visszavágjuk az elvárásainkat.
Éppen ezért az előadás a tudomány–áltudomány problémakör egy másik aspektusával foglalkozik, mégpedig azzal, hogy egy szabad társadalomban miképp lehet és kell viszonyulnunk az áltudományokhoz. Bernáth László szerint a tudományos közösség helyesen nem ad teret az ilyen elméleteknek, és bárki, aki ilyesmit propagál, kiírja magát a tudományos közösségből. Azon túl, hogy nem világos, miért gond, ha valaki kiíródik a tudományos közösségből – ha a tudomány célja az igazság feltárása, és nem pedig a szociális kapcsolatok fenntartása –, az előadó amellett érvel, hogy nem feltétlen jogos, hogy a tudományos közösségek nem adnak helyet az áltudományosnak tekintett nézeteknek. Vagy – amennyiben nem akarunk ennyire sarkosan fogalmazni –, jóval több munkával és rágódással jár az, hogy egy szabad és demokratikus társadalom perifériára szorít bizonyos nézeteket.
A 2026. év tavaszi szemináriumsorozat összesített plakátja
