Alapítók

Alapítók

Az Alumni Alapítvány alapítói

DR. ÁDÁM GYÖRGY (1922–2013)

Nagyváradon született 1922-ben. A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán szerzett orvosi diplomát 1949-ben. 1950-től a Budapesti Orvostudományi Egyetem (későbbi Semmelweis Orvostudományi Egyetem) Élettani Intézetének munkatársa lett. 1952 és 1955 között a leningrádi Pavlov Intézet aspiránsaként kutatott, majd visszatért a SOTE Élettani Intézetébe, ahol önálló idegélettani munkacsoportot szervezett és vezetett. 1967 és 1992 között az ELTE általa alapított Összehasonlító Élettani Tanszékének vezetője, 1972 és 1978 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora, 1970 és 1972 között az MTA Pszichológiai Intézet igazgatója is. 1970-ben választották az MTA levelező, 1979-ben rendes tagjává. 1992-tól professor emeritusi címet, illetve kutatóprofesszori megbízást kapott.
Díszdoktorává avatta a Szentpétervári Állami Egyetem, a Mexikói Autonóm Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem. Munkássága elismeréseként Akadémiai díjban (1961), Bugát Pál-díjban (1987), Vavilov-emlékéremben (SzUTA, 1990), Grastyán-díjban (1997), Eötvös József-díjban (2002) és Budapest Angyalföld Díszpolgára (2002) elismerésben részesült. 2007-ben Széchenyi-díjat kapott.

DR. KLINGHAMMER ISTVÁN

Klinghammer István 1941. augusztus 10-én született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Apáczai Csere János Gimnáziumában érettségizett. Egyetemi tanulmányai után, 1965-ben szerzett középiskolai földrajz-biológia szakos tanári oklevelet, majd a következő évben térképész diplomát. Már hallgatóként részt vett az 1953-ban alapított Térképtudományi Tanszék oktató és kutatómunkájában, ahol több mint negyven éve dolgozik.

Tudományos munkássága elismeréseként 2000-től a Leopoldina Német Tudományos Akadémia rendes tagja, 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1987-től 2005-ig Klinghammer István volt az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék vezetője. Tanszékvezetése idején a hazai felsőfokú térképészeti képzés folyamatos fejlesztésével és korszerűsítésével, magas színvonalú kartográfiai kutatómunka irányításával és szervezésével, a térképészet népszerűsítésével hazai és nemzetközi elismertséget szerzett tanszékének és a magyar térképtudománynak egyaránt.

Aktívan részt vesz a térképészet oktatásában. Több évtizedes tanári munkája eredményeként számos magasan képzett térképész-generáció került ki az Egyetem padsoraiból. Aktív résztvevője, majd tudományszervezőként formálója az egyetemnek, rendszeres szereplője a közéletnek. Dékánhelyettes, a Természettudományi Kar dékánja (1989-1990), majd 1997-től rektorhelyettes. 2000-től 2006-ig az ELTE rektora. A Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság alelnöke, a Magyar Földrajzi Társaság választmányának és számos további szakmai szervezet tagja. A Lázár Deák Alapítvány kuratóriumának elnökeként a Szép Magyar Térkép kiállítás szervezője volt hosszú éveken keresztül. Tudományos és oktatói tevékenységéért 1990-ben a magyar térképészet legrangosabb szakmai díját, a Lázár-deák Érmet kapta. A Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA), a kartográfia egyetlen nemzetközi szervezetének szakmai munkájában 1974 óta vesz részt. Az Oktatási és Nevelési Szakbizottság elnökeként folytatott munkájának elismeréseként 2004-ben az ICA tiszteleti tagjává választották. 1994-benalapító tagja, majd rendszeres meghívott előadója volt a térképészet EuroForumának.

Az utánpótlás nevelésére példamutató figyelmet fordított, számos kollégáját indította el a hazai és nemzetközi szakmai elismerés útján.

DR. NAGY KÁROLY (1926-2016)

Dr. Nagy Károly akadémikus, professzor emeritus. Az ELTE Elméleti Fizikai Tanszékének egyetemi tanára 1961- 1997-ig, az ELTE Elméleti Fizikai Tanszék vezetője 1968- 1993-ig, az ELTE--MTA Elméleti Fizikai Tanszéki Kutatócsoport vezetője 1968–1999-ig. az ELTE Természettudományi Karának dékánja 1961-1966-ig, az ELTE rektora 1966-1972-ig, az ELTE tudományos rektorhelyettese 1972–1975-ig. Az MTA levelező tagja 1965-től, rendes tagja 1982 óta. 1970-1973-ig az MTA Elnökségének választott tagja, tagja (mint osztályelnök) 1993-1999-ig. Az MTA Fizikai Tudományok Osztályának első elnöke 1993–1999-ig, a Tudományos Minősítő Bizottság titkára 1963-1966-ig. Az Országos Köznevelési Tanács tagja 1993-1996 között, az Állami és Kossuth-díj Bizottság tagja 1966-1973-ig, a Tudományos és Felsőoktatási Tanács tagja 1963-1966-ig, a Művelődési Minisztérium Fizikai Bizottságának elnöke az 1960-as években kb. öt évig.

KUTATÁSI TERÜLETEI

az elektromágneses sugárzási tér kvantumelmélete szigetelőkben, fotonok viselkedése átlátszó (izotróp és anizotróp) közegekben, a neutrínók fizikája, a kvantummechanika és a relativitáselmélet különféle elvi problémái, valamint a 20. századi modern fizika tudománytörténeti vonatkozásai.

MUNKÁSSÁGÁT, KÖZÉLETI TEVÉKENYSÉGÉT ELISMERŐ DÍJAK, KITÜNTETÉSEK:

Eötvös Fizikai Társulat Schmid Rezső-díja (1965), Finn Fehér Rózsa Érdemrend parancsnoki fokozata (1969), Munka Érdemrend arany fokozata (1969), Szentpétervári Állami Egyetem díszdoktora (1970), Apáczai Csere János-díj (1981) Szocialista Magyarországért Érdemrend (1986), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993), Széchenyi-díj (1996), Pázmány Péter-díj (2000), Eötvös Loránd Fizikai Társulat Eötvös Érme (2001), Arany János Közalapítvány a Tudományért Nagydíja (2002), az ELTE díszdoktora (2002), szülőfaluja (Ete község) díszpolgára (2005), az ELTE Eötvös gyűrűje (2007).

DR. SZABÓ MIKLÓS

EGYETEMI KARRIER

Egyetemi tanár (1989 óta)
ELTE általános rektorhelyettese (1991-93)
ELTE rektora (1993-1999)
Az ELTE Régészeti Intézet Igazgatója (1994-2005)
A BTK Doktori Tanácsának elnöke (2005 óta)

MTA TAGSÁG

Az MTA levelező tagja (1995-2001)
Az MTA rendes tagja (2001 óta)
Az MTA Filozófia és Történettudományok Osztálya elnöke (2005 óta)
Az MTA Régészeti Bizottságának elnöke (1994-2005)
Az MTA Doktori Tanács tagja (2001-2004)

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

Az I Celti (Velence) kiállítás társigazgatója (1989-1991)
A Magyar Akkreditációs Bizottság Társadalomtudományi Kollégiumának elnöke (1994-1997)
A franciaországi 2001-es Magyar Kulturális Szezon miniszteri biztosa (1998-2001)
A Mont Beuvray-i magyar ásatás igazgatója (1988 óta)
A Német Régészeti Intézet levelező tagja (1977 óta)
A Bourgogne-i Egyetem (Dijon) díszdoktora (1996)
A Barcelona-i Királyi Egyetem levelező tagja (1997 óta)
A Görög Régészeti Társaság tiszteletbeli tagja (1998 óta)
A Bologna-i Egyetem díszdoktora (1999)
A Francia Akadémia levelező tagja (2002 óta)
A College de France (Paris) Stratégiai Tudományos Bizottságának alelnöke (2005-2007)
A Römisch-Germanisches Zentralmuseum (Mainz) Nemzetközi Felügyelő Bizottságának tagja (2006 óta)

VENDÉGPROFESSZORSÁG

Párizs, Sorbonne, Ecole Pratique des Hautes Etudes IV. szekció (1980-81 óta, több alkalommal)
Párizs, Ecole Normale Superieure (1985)
Párizs, Sorbonne, Université Paris IV (2000)
Párizs, College de France (1989, 2001: a Nemzetközi Tanszék professzora)
Dublin, University College: Annual lecture in Celtic Archeology (1993)
Edinburg, University: Munroe lecture (1996)

KITÜNTETÉSEK

Kuzsinszky-érem (Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, 1984)
Párizs, a College de France emlékérme (1989)
Rómer Flóris-érem (Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, 1990)
Dijon város emlékérme (1991)
Ordre National du Mérite, Lovagi fokozata (Franciaország 1995)
Légion d’honneur parancsnoki fokozata (Franciaország 2001)
Ordre des Arts et des lettres parancsnoki fokozata (Franciaország 2001)

DR. VÉKÁS LAJOS

Dr. Vékás Lajos akadémikus, egyetemi tanár. 1963-ban végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1964-től különböző beosztásokban az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének munkatársa, 1984-től egyetemi tanár, 1979-től 1999-ig tanszékvezető. 1985-86, 1987-1990 között az ELTE rektorhelyettese, 1990-1993-ig az ELTE rektora. 1979-től a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara (illetve jogelődje) mellett szervezett Választottbíróság bírája.

Az állam- és jogtudomány kandidátusa (1976), az állam- és jogtudomány doktora (1984), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1990) a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1995). Az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának tagja.

Az Universität Heidelberg vendégprofesszora (1986-87), a Collegium Budapest Institute for Advanced Study rektora (1992-97).

Tagja a Deutsche Gesellschaft für Völkerrechtnek (1998) és a párizsi Academie Internationale de Droit Compare-nak (2000), a Hamburgi Egyetem díszdoktora (2004).

Munkássága elismeréseként Akadémiai Díjjal (1988), Deák Ferenc-díjjal (1999) és Szent-Györgyi Albert-díjjal (2000), a Magyar Köztársaság középkeresztjével (2000), az Országos Tudományos Diákköri Tanács Mestertanár címével (2003) és Széchenyi-díjjal (2004) tüntették ki.