A halott ember levelei

A halott ember levelei
04/17

2019. április 17. 18:00

ELTE BTK Ruszisztikai Kabinet (1088 Budapest, Múzeum körút 6–8., II/237.)

04/17

2019. április 17. 18:00 -

ELTE BTK Ruszisztikai Kabinet (1088 Budapest, Múzeum körút 6–8., II/237.)


Folytatódik a "Fantasztikum az orosz filmművészetben" programsorozat a Ruszisztikai Központban. Konsztantyin Lopusanszkij 1986-os filmjét felvezeti és a beszélgetést moderálja: Szabó Viktor doktorandusz.

Konsztantyin Lopusanszkij filmrendező 1947-ben született Ukrajnában, édesapja katona, édesanyja nyelvészprofesszor volt. 1970-ben érettségizett hegedű szakon a kazanyi konzervatóriumban, PhD-fokozatát 1973-ban szerezte meg Leningrádban. Beiratkozott Emil Lotenau rendezőknek és forgatókönyvíróknak szóló kurzusára, majd 1979-ben Andrej Tarkovszkij mellett dolgozott rendezőasszisztensként. Vizsgafilmje, az 1980-ben forgatott Solo egy zenészről szól, aki Leningrád ostroma idején adja utolsó koncertjét.  Lopusanszkij a mai napig aktív, 1980 óta a Lenfilm stúdió produkciós igazgatójaként dolgozik. Karrierjében áttörést jelentett A halott ember levelei című filmje, amelyet az 1987-es cannes-i filmfesztiválon is bemutattak a kritikusok hetén.

"A felkavaró, megdöbbentő erejű alkotás azoknak a filmeknek a sorába illeszkedik, melyek témája a huszadik század második felének emberiségét fenyegető nagyon is valódi veszély, a harmadik – és egyben bizonyosan utolsó – világháború véletlen vagy szándékolt kirobbanása. Lopusanszkij filmje a maga teljességében igyekszik megrajzolni a zsákutcába jutott civilizáció tablóját. Lenyűgöző atmoszférateremtő erejével, szuggesztív és nagyon tudatosan megkomponált képi világával, gondolatgazdag dialógusaival, a hiteles szituációkkal és a nagyszerű színészi munkával a rendező az utóbbi esztendők egyik legjobb szovjet filmjét alkotta meg. A harminc-ötven évre vagy talán mindörökre a föld alá szorult emberiség „története” becketti végjáték, vakondvegetálás a megállt időben, melynek egysége 'egy szürkület'" – írta a filmről Nagy Zsolt.

Fotó: Filmbook.blog.hu