A késő antik filozófiai bibliakritika

A bibliakritika sokak számára a Szentírás vallásos olvasatának az ellentéte, noha azt kevesen gondolják, hogy a bibliai szövegek értelme kutatás és mérlegelés, azaz kritikai vizsgálódás nélkül kellő mélységben feltárulhatna. Szűkebb értelemben kritikai megközelítésről akkor beszélhetünk, ha a szövegek relevanciáját külső kritériumok (pl. új leletek, tudományos felfedezések vagy az olvasók érzékenysége) alapján bíráljuk el. A bibliaértelmezés története azonban azt mutatja, hogy ami egy adott megközelítésben külső kritériumnak tűnik, abban egy másik értelmezés a Szentírás belső igazságát látja, és fordítva. A ’külső’ és ’belső’ kritériumok ambivalens viszonya jól vizsgálható azoknál a késő antik értelmezőknél, akik a Bibliát a görög filozófia szempontjai szerint olvasták. Az előadás ez utóbbiak megközelítését mutatja be, különös tekintettel Julianus császárra (361-363), aki bibliaértelmezésében – legtöbb keresztény kortársával szemben – a Biblia és a filozófia között kibékíthetetlen ellentétet látott.

Buzási Gábor az ELTE Ókortudományi Intézetének adjunktusa, a Vallástudományi Központ és az Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék által működtetett Bibliatudomány minor vezetője. Korábban évekig tanított a PPKE Hebraisztikai, valamint a CEU Középkortudományi Tanszékén is. Kutatásai a bibliaértelmezés történetére, illetve a késő ókori zsidó, keresztény és pogány vallási kölcsönhatásokra irányulnak. Régóta foglalkozik Julianus császár és a késő antik újplatonisták vallási gondolkodásának vizsgálatával.

Facebook

A félév tematikája