„A mélysége és a sokfélesége vonz”

A kitüntetést az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjával összefüggő másfél évtizedes tevékenysége elismeréseként kapta. Mit jelent az Ön számára?
Ezt a munkám nagyon komoly elismeréseként élem meg, ami egyfelől öröm, másfelől kötelezettség, és biztatás is a jövőre nézve. Arra törekszem, hogy méltó legyek rá mindig.

Melyek voltak a munkafolyamat legmeghatározóbb állomásai?
Az új Polgári Törvénykönyv előkészítése tizenöt éves, többszörösen megtört folyamat volt. Állomásokat nehezen tudnék kiemelni belőle, mert ezek igazából a munka megtöréseit jelentették, de ezekre nem jó visszagondolni. A legjelentősebb törést az jelentette, amikor a 2007-ben általunk leadott bizottsági anyagot a minisztériumban teljes egészében átírták, és ennek eredményeként, rengeteg komoly hibával megszületett a 2009-es Polgári Törvénykönyv. Az szerencsére nem lépett hatályba, és 2010-ben kezdődött újra az a munka, amelynek eredményeként az új Polgári Törvénykönyv végül elkészülhetett.

Jogi tanulmányait az ELTE ÁJK-n végezte, jelenleg a Polgári Jogi Tanszék tanszékvezetőjeként, egyetemi tanárként dolgozik. Hogyan döntötte el, hogy polgári joggal szeretne foglalkozni? Mi vonzotta benne?
Nem is hiszem, hogy ez tudatos döntés volt. Az egyetem alatt kiderült, hogy ez érdekel. Ami az embert igazán érdekli, azzal szeret foglalkozni. Leginkább a mélysége és a sokfélesége vonz ennek a joganyagnak, a stabilitása és a változásai, az, hogy egy logikai struktúrában kell ugyan gondolkodni, de ez kevés, mert mindig fel kell ismerni, hogy mi az, ami hasonló és mi az, ami különbözik. Ez egyszerre igényel absztrakt gondolkodást és a jogi értékelés alá vont konfliktus konkrét vizsgálatát. Nincsenek automatikus következtetések, mindig minden csak az egyéni helyzetre értelmezve vizsgálható. Minden válasz gondolkodást, és értékelést igényel. A magánjog gyakorlása állandó gondolkodást igényel, valójában folyamatos problémamegoldás. A legalapvetőbb és legrégibb megoldásoknak is mindig új aspektusai derülnek ki. Olyan, mintha az ember folyamatosan felfedezne. A felfedezések új kérdéseket hoznak, és a mindig felmerülő új kérdésekre való válaszkeresések új felfedezéseket hoznak. Ráadásul mindez a társadalmi élet teljességét felöleli. És ha az ember valahol egy ideig nem járt, oda visszatérve új szemmel, újra csak felfedez. És mindig talál valamit. A magánjog kimeríthetetlen forrása a felismeréseknek és a mélyebb megértés lehetőségének. A jogesetek a társadalom szereplőinek konfliktusairól és problémáiról szólnak. A jog határainak és korlátainak a megértése a társadalom működésének megértéséhez vezet. Ez lenyűgöz és magával ragad.

Diákjai szerint Ön „emberséges”, „nagy tudású”, „segítőkész”, „remek előadó”, „kiváló tanár” és emellett „hihetetlen arcmemóriája van”. Mit jelent az Ön számára a tanítás? Melyek a legfontosabb alapelvek, amelyek meghatározzák oktatói munkáját?
A tanítás számomra elsősorban a közös gondolkodás és felfedezés örömét jelenti, továbbá komoly felelősséget. Nem érzem igazából a különbséget a tanár és a diák között, úgy élem meg, hogy ugyanazon az úton járunk, csak én valamivel előrébb tartok, mint a hallgatók. Ebből fakad, hogy kötelességem segíteni mindazoknak, akik ugyanazon az úton haladnak. Én is kaptam nagyon sok segítséget és támogatást, és úgy érzem, ezt nekem is tovább kell adnom azoknak, akik ezt igénylik, és akiknek szükségük van rá. Ez a közösségi lét alapja, és, ahogy én értem az „egyetem” szót, az egyetemnek a lényege, mely tanárok és diákok közössége.

Nem fogalmaztam meg magamnak alapelveket, ezért ez a kérdés erősen elgondolkodtat. Az egyik fontos elvet, talán az előbb mondottakból fakadóan, az egyenrangúságban fogalmaznám meg, amelyből a kölcsönös tisztelet és részemről, a helyzetemnél fogva, a támogatás kötelezettsége fakad. Talán egy másik fontos elv, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanítok. A hallgatókat arra kell felkészítenem, hogy társadalmi konfliktusokat felelősséggel és szakértelemmel tudjanak megoldani. Gyakorló jogászként, de bármely foglalkozás gyakorlása során is a döntéseik és a munkájuk alapvetően befolyásolja majd az emberek életét. Ha nem megfelelően végzik a munkájukat, akkor mások valós egzisztenciális hátrányokat fognak elszenvedni. Az én feladatom, hogy ez lehetőleg ne történjen meg. Ez nyilván rendszerbeli kérdés is, de amit tudok, szeretném megtenni azért, hogy erre a lehető legjobban felkészüljenek. És van persze sok minden, ami nem tudatos, sokkal inkább intuitív. Egy idő után például azt vettem észre magamon, hogy az előadásokon semmi más nem érdekel, csak az, hogy megértessem magam, el tudjam mondani, amit akarok, bármilyen áron. Az oktatói munkám leginkább meghatározó eleme azonban egyszerűen az, hogy szeretem a hallgatókat. Ezért nem tömegként tekintek rájuk, hanem egyéneket látok, saját érdeklődéssel, törekvésekkel és önálló személyiséggel. Ezért is figyelek rájuk. Az egyetem számomra az élet meghatározó és állandó része, nekik pedig csak egy állomás, de azzal, hogy ott vannak, az én életemnek is a részévé válnak. Vendégek, akiknek örülök, és akiket szívesen fogadok.

Nemzetközi kutatási programokban is részt vesz. Miről van szó pontosan? Hány ország szakértői dolgoznak együtt a kutatásokban?
Azok a kutatások, amelyekben részt veszek, elsősorban európai dimenzióban zajlanak. Ezek többnyire egyes jogi megoldásokat, jogintézményeket vagy jogterületeket vizsgálnak összehasonlító módszerrel. Több Trento Common Core projektben, továbbá a bécsi székhelyű European Centre of Tort and Insurance Law jog-összehasonlító kutatásaiban veszek részt. Egy prágai központú program pedig a bizalmi vagyonkezelést érinti. Mostanában zárult le egy társasági jogi kutatás, amelyet az Európai Bizottság felkérése alapján végeztünk. Emellett futnak a jog gazdasági elemzésével foglalkozó kutatások is.

Milyen kutatásokban vesz részt itthon?
A legnagyobb projekt, amely az utóbbi időben foglalkoztatott, az új Polgári Törvénykönyv volt. Az ehhez kapcsolódó feladatok teljesen lekötöttek, így hazai kutatási projektek felépítésére nem maradt már kapacitásom. Jelenleg részt veszek egy médiajogi kutatásban és több publikáción is dolgozom.

Három könyv szerzője és egy további társszerzője, listás választottbíró, valamint jogászként is tevékenykedik. Hogyan tudja ezt a számos tevékenységet összehangolni?
Egyfelől kézenfekvően kapcsolódnak össze ezek a tevékenységek, mert mindegyik magánjogi problémák megoldásáról szól. Másfelől, természetesen nehezen. A munkateher mindig hullámzó, nehéz kezelni azokat az időszakokat, amikor a megszokott munkaritmus valamely okból megtörik.

Mire a legbüszkébb pályája során?
Ez nehéz kérdés. A munkámat, bármely feladatról is legyen szó, igyekszem mindig alázattal végezni. Talán azért nem érzek kifejezett büszkeséget, mert az eredmények általában újabb feladatot hoznak, és akkor már nem az elért eredményt látom, hanem az újabb kihívást, amelynek meg kellene felelni.

Milyen tervei vannak a jövőt illetően?
Törekedni fogok az akadémiai doktori fokozat megszerzésére, és írni szeretnék, mert erre az elmúlt időszakban kevesebb időt tudtam fordítani.