Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra (1905–1995) gyógypedagógusként, pszichológusként és pedagógusként maradandó nyomot hagyott a magyar tudományos életben. A gyógypedagógiai pszichológia megújítója, rendszerbe foglalója és nemzetközileg is elismert művelője volt, aki munkássága során jelentősen kiszélesítette e diszciplína működési körét. Nevéhez fűződik a Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet megalapítása, és meghatározó szerepet játszott a szomatopedagógia szakirány kialakításában, amely éppen fél évszázados jubileumát ünnepli.
Az ELTE gyógypedagógiai kara a Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódó november 20-i rendezvényén idézte fel a jogelőd főiskola egykori vezetőjének és a gyógypedagógiai pszichológia kiemelkedő alakjának munkásságát, amelyre számos munkatárs, hallgató, egykori tanítvány és a család képviselői is ellátogattak. Az ünnepséget jelenlétével megtisztelte Mádlné Szőnyi Judit általános rektorhelyettes is.
Az rendezvényt a Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet szervezte az Általános Gyógypedagógiai Intézettel, valamint a Kari Könyvtár és Gyógypedagógia-történeti Gyűjteménnyel együttműködésben. A program kiállítással és szakmai előadásokkal mutatta be Kozmutza Flóra életútjának fontos állomásait. A megnyitót Papp Gabriella dékán tartotta, hangsúlyozva a tudós munkásságának időtálló jelentőségét. Lányiné Engelmayer Ágnes filmbejátszáson keresztül osztotta meg személyes emlékeit, míg Illyés Mária a szakember és az édesanya szerepeinek összefonódását állította a középpontba.
Szűts-Novák Rita (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) előadása a 20. századi múzsa-toposz újraértelmezésén keresztül mutatta be Kozmutza Flóra sokrétű jelenlétét a hazai irodalomban és tudományos életben. Bolla Veronika (ELTE BGGYK) a gyógypedagógiai pszichológia tudományának kialakulási folyamatába engedett betekintést, külön kiemelve Kozmutza Flóra szerepét. Gerebenné Várbíró Katalin professor emeritus saját kutatásainak és élményeinek összekapcsolásával idézte fel a tudós munkásságát, míg Mlinkó Renáta (ELTE Gyakorló Országos Pedagógiai Szakszolgálat) a gyógypedagógiai pszichológiai állapotmegismerés időtlenül érvényes alapelveit mutatta be, a mai gyakorlat jellegzetességeire is reflektálva.
A délutáni szekciót a Walter Bachmann-díjas szakdolgozatok bemutatói nyitották meg. Gulya Nikolett kvalitatív kutatása a támogatott lakhatás tapasztalatait vizsgálta a fogyatékosságtudomány keretében (témavezető: Cserti-Szauer Csilla), míg Borsodi Zsófia dolgozata a mesterséges intelligencia gyógypedagógiai alkalmazásáról szóló nemzetközi kutatások első magyar nyelvű összefoglalatát ismertette (témavezető: Virányi Anita).
Ezt követően Nagyné Schiffer Csilla (ELTE BGGYK) a 20. századi gyógypedagógia fejlődéstörténetében helyezte el Kozmutza Flóra életművét, kiemelve annak máig ható szellemiségét. Regényi Enikő (ELTE BGGYK) a hagyaték dokumentumaira támaszkodva mutatta be a tudós iskolaalapító és -szervező tevékenységét. A napot Tóth-Mózer Szilvia előadása zárta, amely a családfakutatás módszertani kérdéseit járta körül.
A kávészünetben nyílt meg a „Kozmutza Flóra – a gyógypedagógus arcai” című kiállítás, amely a kutató, a múzsa, az iskolaalapító és a szakember sokoldalú szerepeit helyezte fókuszba. A konferencia különleges színfoltjaként az ELTE Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskola logopédia tagozatának hangszeres kórusa is fellépett.
Idén is átadták a Kézenfogva Alapítvány és az ELTE Bárczi közös elismerését, a Göncz Árpádné-díjakat. 2025-ben Zászkaliczky Péter (tudomány kategória), valamint Fabényi Réka és Makrai Józsefné (participatív kategória) részesültek az elismerésben.
A konferencia létrejöttét a Magyar Pszichológiai Társaság, az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottság Gyógypedagógiai Albizottsága, a Pszichológiai Társaságok Szövetsége (EFPA – Európai Pszichológiai Félév), a Kézenfogva Alapítvány és az ELTE Alumni támogatta. A nap előadásai és visszaemlékezései méltó és gazdag keretet biztosítottak egy kivételes életmű újragondolásához és továbbörökítéséhez.
A nyitóképen Illyés Mária, forrás és további képek az ELTE Bárczi honlapján