Alumni Hólabda
Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése?
Növényhatározás, a helyi flóra és vegetáció megismerése. Herbárium készítés.
Melyik könyv hatott legjobban pályájára?
Legelsőként Jávorka Sándor magyar flóra könyvei, majd Manton fantasztikus könyve (Manton, I. Problems in cytology and evolution in the Pteridophyta. Cambridge Univ, Press, 1950), később a szintetikus evolúciótan klasszikus művei (főleg Stebbins, L. Variation and evolution in plants, Columbia Univ.Press, 1950), majd egyre több és egyre szerteágazóbb alkotások a globális fenntarthatatlanság (pl. növekedés határai) témakörében.
Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?
Jelenleg egy jól sikerült, meggyőző előadás vagy írásos publikáció a világ mai helyzetéről ad számomra önbecsülést, elégedettség érzést. Paradox módon ehhez kapcsolódik a frusztráció is ami a megoldhatóságot illeti. Különösen aggasztó, hogy sok intelligens ember még mindig vakon hisz a végtelen növekedés lehetőségében egy véges Földön („fenntartható növekedés”).
Milyen zenét szeret hallgatni?
Mozart és Schubert a legkedveltebb zeneszerzőim, de emellett minden más műfajt (megfelelő színvonalon) is szívesen hallgatok.
Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?
Csak itthon és most, bár sokszor dolgoztam Angliában is, de mindig csak néhány hónapot. Európa csaknem minden országában jártam, Amerikában is többször, de számomra csak a szülőföld adhatja az otthonlét érzését. Tamási Árontól tanultam, hogy azért (is) vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne (Ábel Amerikában).
Mi jelenti Ön számára a pihenést?
Kertészkedés és a természetjárás.
Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?
Azt, hogy nincs (egyetlen) szakmám. Szakterületek összefüggésein botorkálok, s közben rádöbbenek arra, hogy a pokolhoz vezető út jó szándékkal van kikövezve. Erre az összeomlás szélén tántorgó világunk társadalmi-gazdasági-környezeti gondjainak szakterületi (és nem rendszer szemléleti) kezelései figyelmeztetnek.
Véleménye szerint melyik a legaktívabb évtized egy ember életében?
Mindig másként aktív az ember. Eleinte roppant lelkesedéssel és naivitással, később gyötrődő körültekintéssel vagy élvezettel kezeli vagy előbbre viszi(?) a halmozódó ismeretanyagot, időszakosan váltogatva az összefüggések felismerését az újabbak általi perturbációval. Idősebb korban a lényegtelenebb(nek vélt) részismeretek kiesésével (demencia!) bölcsebbek lehetünk, csakhogy mire ilyeténképpen „megjön az eszünk”, már elment az eszünk.
Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről?
A hallgatókkal tanulva tanítás, sokszínűség, nyitottság.
Végül: kinek dobná tovább szívesen az Alumni Hólabdát?
Takács-Sánta András egykori doktoranduszomnak, aki meri vállalni és eredményesen alkalmazni a multidiszciplinaritás kockázatait.