Alumni Hólabda
Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése?
Fogtam egyszer még kisfiúként egy gyászcincért, s annak rendje-módja szerint alkohollal „elaltatva” gombostűre tűztem. De annyira sajnáltam, hogy soha többé nem fogtam és nem preparáltam rovart! Volt aztán otthon élőben aranyhörcsögünk, aranyhalunk, „aranykutyánk” (magyar vizsla), sebesült rigónk, vörösbegyünk, akiket váltakozó sikerrel gondoztunk…
Melyik könyv hatott legjobban pályájára?
Az elején, magára az orientációra Széchenyi Zsigmond: „Ahogy elkezdődött”, Gerald Durrell: „Családom és egyéb állatfajták”, Konrad Lorenz: „Salamon király gyűrűje”. Az egész pályára legmeghatározóbban „A növekedés határai” (The limits to growth, Meadows, Meadows és Randers). Jelenleg Ferenc pápa „Áldott légy” című enciklikája.
Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét? Mik a legfőbb frusztrációi?
A sikerek azok az „Aha!-élmények”, amikor egy beszélgetőpartnerem megért valami alapvető összefüggést vagy realitást a fenntarthatóság kérdéskörével kapcsolatban. A legfőbb frusztrációm, ha amúgy őszintén embertársaik javát szolgálni kívánó, értelmes emberek láthatóan képtelenek ugyanezeket az alaprelációkat felfogni vagy beismerni.
Melyik könyv van jelenleg az éjjeliszekrényén?
Nem akartam a „megfelelő válasz kedvéért” átrendezni az éjjeliszekrényemet, úgyhogy egyszerűen felálltam és megnéztem: egy Reményik Sándor-kötet, egy Sík Sándor-kötet és az újszövetségi Szentírás.
Melyik a kedvenc regénye?
Ez nagyon-nagyon nehéz kérdés! Talán Gárdonyitól az „Isten rabjai” és Bruce Marshalltól az „Every man a penny”. Utóbbit sajnos tudtommal még nem adták ki magyarul.
Milyen zenét szeret hallgatni?
Inkább darabokat szeretek, mint szerzőket úgy egészében. Nagy kedvencek a Brahms II. Zongoraverseny, Bachtól a Wohltemperiertes Klavier, Haendel Messiása, Bartóktól a Kékszakállú, Kodály kórusművei, Beethoven Missa Solemnis-e, zongoraszonátái, hegedűversenye, a Fidelio… De oly sok minden van; ez csak egy felsorolás kezdete. Hozzáteszem, hogy kevesebbet hallgatok, mint szeretnék, és nem is vagyok zeneileg művelt, én csak „közönség” vagyok.
Hol és mikor szeretett volna inkább élni és dolgozni?
Nagyon sok elmélyülést, tanulást, latolgatást igényelne, ha erre komolyan szeretnék válaszolni…
Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?
Hál’Istennek sokaktól kaptam sok jó tanácsot. Egyik kedvencem Herodek Sándortól való, aki tihanyi BLKI-ban témavezetőm volt. Ő kérdezte egyszer – mindketten szenvedélyes vitorlázók voltunk –, hogy „Mi a kapitány legfontosabb tudnivalója a viharban?” Találgattam, hiába. Szerinte a legfontosabb tudatában lenni, hogy „a vihar elmúlik!”. Sokszor, sokféle helyzetben eszembe jutott ez azóta…
Mi a kedvenc idézete?
Erre nem tudnék válaszolni, annyira szituációfüggő! De sokszor jut eszembe idézet, mert szeretem az irodalmat, és „idézgetős” családban nőttem föl. Még szemrehányást is kaptam azóta, hogy túl sokat idézgetek, „minek azt manapság”?
Mi jelenti Ön számára a pihenést?
A természetbe belesimulni egy szép tájban, csendes, érintetlen helyen. Nyugodtan szemlélődni: figyelni a felhőket, madarakat, virágokat. Általában: szépet, jót, igazat látni, megfigyelni, megismerni, megélni, legyen az természet, műalkotás vagy ember. És nagyon boldogan vagyok családtagjaimmal, barátokkal. De még egy jó tudományos konferencia is, ha magam nem adok elő, hanem „csak” a többieket hallgatom, pihenésnek számít, legalábbis regenerálódásnak!
Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?
Az 1970-es években nekem, aki a piarista gimnáziumban érettségiztem, nem volt olyan sokféle lehetőség. Orvos, tanár, jogász s még pár más szakra nemigen vették föl az egyházi iskolásokat, bár kivétel akadt. De amit a természeten kívül nagyon szerettem, s máig szeretek, az az irodalom és a történelem.
Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?
Az ógörög nyelv. Remélem, még lesz időm eljátszogatni vele. Szívesen tanulnék meg rendesen fogatot hajtani is.
Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei?
Olyankor, amikor jó csapatban tudtam dolgozni, és egy dologra lehetett összpontosítani. Sajnos könnyen szétszóródom… de kétszer-háromszor megadatott, hogy hosszabb ideig, jó szakemberek közt, emberileg is jó közegben, intenzív kommunikáció közepette egy dologra lehetett figyelni. Az volt az igazi.
Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?
Az, hogy a fenntarthatóság kérdésköre sok determinisztikus elemet tartalmaz: a legfontosabb, kereteket adó törvényszerűségeket az ember kapja, nem pedig megalkotja. Egy korallzátonnyal nem lehet tárgyalni, alkudozni arról, hogy hányas pH-nál hagyja abba a működést. A politikusok és közgazdászok hajlamosak azt hinni, hogy ez olyasmi, mint hogy a buszsofőr milyen bérszínvonalon hagyja abba a buszvezetést – pedig nagyon nem…
Most tudta meg biztos forrásból, hogy egy hónap múlva lesz a világ vége. Mit lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni?
Kibékülni azokkal, akik neheztelnek rám valamiért.
Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?
Van a szobámban egy szép Keresztelő Szent János-ikon, amit nemrég kaptam húgomtól; ha egyet, akkor azt menteném.
Mi a legvonzóbb dolog a hűtőszekrényében?
Épp most az elmúlt napokban különböző családi forrásokból vidékről remek házi dolgokat kaptam: sajtokat, joghurtot, füstölt és pácolt húsneműket; meg ott egy fazék maradék bográcsgulyás, amit öcsém főzött a kertünkben tegnap. Most ilyen bőség van!
Melyik irodalmi személlyel találkozna szívesen?
Talán Francis Chisholm páterrel (Cronin: A mennyország kulcsa) vagy Bornemissza Gergellyel.
Véleménye szerint melyik a legaktívabb évtized egy ember életében?
Embere válogatja! De a legmunkabíróbb talán ott van valahol a 25 és 45 között…
Mi a legszebb/jobb emléke az ELTE-ről?
Kondics Lajos, Vida Gábor, Szabó István Mihály előadásai, Juhász-Nagy Pál, Felföldi Lajos, Koch Sándor speckolljai és a növényrendszertani és ökológiai terepgyakorlatok! És hát az évfolyamunk – szerintem kivételesen összetartó, baráti hangulatú évfolyamunk volt! Persze, akkor könnyű volt, kevesen voltunk…
Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját!
Sok ilyen volt, ezért vagy azért… Például az „A biológia története” fedőnevű Juhász-Nagy Pál (JNP) kollégiumból úgy vizsgáztunk, hogy beültünk mindannyian – JNP-vel együtt – a „Csendes tanszék”-be sörözni (gondolom, most is megvan az egyetemmel átellenben). Ott beszélgettünk, a tanultakról, meg úgy mindenről amiről JNP úgy gondolta, hogy nekünk tudnunk kellene. JNP kérdezgetett, s közbe-közbe jobb esetben rábökött egyikünkre-másikunkra hogy „jó” vagy „jeles”; rosszabb esetben elfutotta a méreg valamely nézet hallatán, s kivágott egy-két embert. Így fogyott a nép… rossz volt, ha valaki felidegesítette, mert utána mindenki rosszabbat kapott; de maga a vizsga, az atmoszféra felejthetetlen volt.
ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
Tihanyba szerettem volna menni Balatont kutatni, de amikor államvizsgáztunk, nem volt státusz. Végül az segített, hogy épp azon a nyáron (1982) nagyot súlyosbodott a Balaton trofikus állapota, és Herodek Sándor (aki Tihanyban ezt régóta mérte-jósolta-modellezte, csak addig folyton csitítgatták a főnökei mert a Párt álláspontja az volt, hogy a Balaton vizével semi gond nem lehet) őszre kapott három új segédkutatói státuszt, hogy intenzívebb munkát végezhessen az eutrofizáció visszafordítása érdekében. Ennek a csapatnak lehettem tagja. Ami általában segített: Márialigeti Károly még tanársegéd korában tanácsolta nekem, harmadév elején, a szakdolgozattal kapcsolatban, hogy ne témát keressek elsősorban hanem iskolát, mestert. Így diplomáztam a Mikrobiológia Tanszéken, Szabó István Mihálynál, s nem bántam meg. Utána Herodek Sándor, később Észak-Írországban David Jewson és később a Környezetgazdálkodási Intézetben Endrédy István szintén ilyen kiváló mesterek voltak, szakmailag és emberileg egyaránt.
Ami a „mi” részt illeti: szerintem a nyelvtudás és – hogy ódivatú legyek – a modor. Nagyon kellenek a nyelvek, lehetőleg nem csak az angol! És a nyelv nem is szükséges rossz, hanem szükséges jó, élvezetes valami – ha az ember már tudja! Nekem mindig a nyelvtudásom tette lehetővé a kínálkozó alkalmak, új lehetőségek, kihívások elfogadását.
Abban pedig semmi kivetnivaló nincs, ha az ember tiszteli a másikat. Édesapám mindig azt mondta, hogy az udvariasság a szeretet első foka, alapja, előfeltétele. Azt hiszem, sok közösségben lehetne sokat segíteni ma is, ha több lenne a tapintat, tisztelet, diszkréció, előzékenység.
Miért az ELTE-t választotta?
Érettségi után Szegedre jelentkeztem – úgy emlékszem, akkor kicsit alacsonyabb volt a ponthatár, és talán valamivel több hallgatót is vettek föl. De a szóbeli felvételi nagyon ellenséges, „vonalas” hangnemben folyt. Nem is vettek föl. A következő évben nagyon nekifeküdtem a tanulásnak (is), és az ELTE-re adtam be, ami eleve szimpatikusabb volt, mert engem a társulások érdekeltek, nem biokémikus akartam lenni igazából. Emlékszem, Gyenis Gyula volt a felvételi bizottságom elnöke – fölvettek.
Milyen hasznos útravalót kapott Alma Materében?
A piaristáktól azt, hogy „híven a széphez, az igazhoz, jóhoz” kell dolgozni, hogy matematika és teológia összefér egy nagyon okos koponyában is (már nem a sajátomra gondolok, természetesen!).
Az ELTE-n azt, hogy az információhoz mindig szorosan hozzátartozik a saját története, hogy pontosan hogyan keletkezett; hogy az adat szent; és hogy a filozófiatörténet és a biológia, a velencei dózsék és az őrségi növénytársulások jól megférnek együtt tantervben is meg tanári koponyákban is.
Végül: kinek dobná tovább szívesen az Alumni Hólabdát?
Dr. Jávor Benedeknek, biológusnak, most EP képviselőnek, akivel együtt oktattunk a Pázmányon.