Új akadémiai doktorok az ELTE-n

Felavatták a Magyar Tudományos Akadémia új doktorait: összesen 73 kiváló kutató kapta meg a tudományos teljesítmény egyik legnagyobb elismerését. Az MTA doktora cím odaítélésében jelöltenként mintegy 100 bíráló vesz részt, Magyarországon ma ez a tudományos minőségbiztosítás legalaposabb, nemzetközi sztenderdeken nyugvó folyamata. „Az MTA doktora cím független, országosan egységes, magasan kvalifikált szakértők által végzett, nemzetközi követelményeket integráló minőségbiztosítást nyújt. Jelentőségének és presztízsének erősítése az Akadémia fontos feladata” – idézte az MTA rendkívüli közgyűlése által elfogadott új küldetést Lovász László, az Akadémia elnöke.

Az MTA doktorává avatták Bónus Tibor habilitált egyetemi docenst, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, illetve az Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék oktatóját. Értekezésében Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényének figyelmes és sokrétű elemzését végezte el. Az értekezés legfontosabb eredményei között említhető a regény szövegének és a főhős motivációinak titokzatosságára irányított figyelem; a perspektívák részletgazdag bemutatása; a mű önértelmező regényként való olvasási lehetőségeinek feltárása; az irodalmi szöveg mibenlétének, az olvasás keretfeltételeinek avatott és körültekintő számbavétele. Az értekezés demonstrálja, hogy Kosztolányi regénye rétegzettségével és összetettségével a korabeli európai próza élvonalába emelkedik.

Akadémiai doktori címet adományoztak Elekes Mártonnak, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatójának, az ELTE Matematika Doktori Iskola oktatójának. Elekes Márton a matematika két fontos területén, a halmazelméletben és a valós függvénytanban ért el jelentős eredményeket. Sok esetben vezető kutatók évtizedek óta nyitott kérdéseit válaszolta meg. Eredményei kapcsolatot teremtenek a matematika talán legabsztraktabb kérdéseit vizsgáló halmazelmélet, illetve a természettudományokban és a műszaki életben is gyakran előforduló fraktálok dimenzióelmélete között.

A Magyar Tudományos Akadémia doktora lett Köteles Ferenc Gábor, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar egyetemi tanára. Az egészség a jól ismert ártó és védő tényezőkön túl nagymértékben függ az emberek személyiségétől, lelki alkatától is. Köteles Ferenc kutatásai kiemelik a tünetek létrejöttének és/vagy fölerősödésének olyan pszichés vonatkozásait, amelyeket eleddig a szomatoszenzoros amplifikáció címszó alatt emlegettek a szakirodalomban. A szerző körbejárta e fogalom alapvető összetevőit, magyar nyelvre adaptált egy kérdőíves pszichológiai teszteljárást, mellyel e hajlam mérhetővé válik, továbbá kimutatta, hogy a teszt révén előre jelezhető az ún. modern kori egészségféltés, vagyis a modern technológiák potenciális egészségkárosító hatásaival (elektroszmog, élelmiszer-adalékok, környezetszennyezés stb.) kapcsolatos aggodalmak.

Akadémiai doktorrá avatták Molnár Antal habilitált egyetemi docenst, az ELTE BTK Történeti Intézet oktatóját. Értekezésében az oszmán uralom alatti magyar és horvát katolikus egyházi intézményeket vizsgálja, tisztázza az oszmán–keresztény kondomínium, a kettős fennhatóság megértéséhez nélkülözhetetlen fogalmakat, értékeli, korrigálja a hazai és a nemzetközi szakirodalom ezzel kapcsolatos megállapításait. Szemléletesen mutatja be a hódoltsági missziók két alapintézménye, a ferences és a jezsuita rend működését, célkitűzéseit, különbségeit. Komplex képet nyújt a Magyar és a Horvát Királyság területi, etnikai, felekezeti változásairól. A disszertáció mind egyes részelemeiben, mind egészében új tudományos eredményt jelent, amely jelentős mértékben gazdagítja a hazai és a nemzetközi történettudományt.

Az MTA doktorává avatták Nagy Levente habilitált egyetemi docenst, az ELTE BTK Romanisztikai Intézet oktatóját, a Román Filológiai Tanszék tanszékvezetőjét. Értekezésében elemzi, hogy miként nyilvánult meg a reformáció az erdélyi románok között, kronologikusan jelenítve meg azokat a releváns epizódokat, amelyek a románság és a reformáció viszonyát meghatározták. Az új forrásanyagok feltárása, kiegészülve a román kálvinista és nem kálvinista szövegek forrásainak azonosításával, lehetővé tette a kiadott forrásokról született eddigi értelmezések és félreértelmezések revízióját. Értekezése józanul korrigálja azokat a kijelentéseket, amelyek szerint a reformáció az „elmagyarosítás eszköze” volt. Az értekezést impozáns függelék egészíti ki, amely a 16–17. században románra lefordított magyar kálvinista énekek jegyzékét (102 tétel), illetve Michael Halicius magyar verseit teszi közzé.

Akadémiai doktorrá avatták Nógrádi Dánielt, az ELTE TTK Elméleti Fizikai Tanszék adjunktusát. Disszertációjában az összetett Higgs-elméletek lehetőségét vizsgálta rácstérelméleti módszerekkel. A genfi Nagy Hadronütköztetőben (LHC, CERN) 2012-ben fedezték fel a földi nagyenergiás kísérleteket meglepően pontosan leíró, úgynevezett standard modell utolsó építőkövét, a Higgs-részecskét. A modellnek több hiányossága van, például nem ad számot a sötét anyag mibenlétéről, a gravitációval közös kvantumos leírást sem ismerjük. Másrészt a Higgs mint elemi részecske tömege két Planck-skála nagyságrendű, 17 jegyre beállított, természetellenesen finoman hangolt szám különbsége. Ezt a hierarchiaproblémát kerülik el a dolgozatban vizsgált nem elemi, hanem összetett Higgs-részecskét tartalmazó elméletek. Nógrádi Dániel megmutatta, hogy milyen új elméletek képesek a részecskefizika keretein belül nem elemi, könnyű Higgs-részecskét jósolni. Megadta, hogy a valóságot legjobban leíró modellben milyen a Higgs-skalárnál legalább négyszer nehezebb új részecskéket várhatunk, amelyeket az LHC gyorsítóban keresnek a kísérleti fizikusok.

Akadémiai doktori címet vehetett át Novák Zoltán habilitált egyetemi docens, az ELTE TTK Kémiai Intézet oktatója. Novák Zoltán olyan palládium-, illetve rézkatalizált szén-szén, szén-nitrogén, szén-oxigén és szén-kén kapcsolási reakciókat dolgozott ki aromás rendszerekbe, amelyek új, funkcionalizált származékok hatékony előállítását teszik lehetővé. Palládiumkatalizált szén-hidrogén kötés aktiválásával új szintetikus lehetőségeket nyitott a szerves kémia területén, ami széles körű alkalmazást nyerhet gyógyszerkémiai szempontból fontos molekulák egyszerű szintézisében. Kutatómunkájában szerencsésen ötvöződik az új tudományos eredmények elérésére való törekvés és a gyakorlati hasznosítás igénye.

A Magyar Tudományos Akadémia doktora lett Sándor István habilitált egyetemi docens, az ELTE ÁJK Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszék oktatója. Disszertációja a vagyonvédelem egyik jogi eszközének, a bizalmi vagyonkezelésnek, a „trust”-nak az analízisét és jogtudományi rendszerbe foglalását végzi el. A „trust” és a hozzá hasonló funkciójú vagyonvédelmi eszközök esetében jogi személyiség nélkül is kialakíthatók olyan jogi struktúrák, amelyekben a tulajdonos megtartja valamennyi jogát a vagyonára, azonban mégis elkülöníti a vagyonrendelésbe adott vagyont a többi vagyonától. Sándor István ezt a jogintézményt elemzi történeti, jog-összehasonlító, erkölcsi (más társadalomtudományi) szempontból, valamint a jogi funkcionalitás szempontjából, és összeveti a hazai szabályozás jelenével, illetve lehetséges irányaival.

Az MTA doktorává avatták Schein Gábor egyetemi docenst, az ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék oktatóját, akinek Füst Milánról írt értekezése a szerzőről adható ismeretek és belátások teljes, rendszerezett tárházát kínálja. A 700 oldal terjedelmű nagymonográfia összegzi a korábbi kutatásokat, számos jelentős, önálló eredménnyel szolgál, megkerülhetetlen kiindulópontot adva minden további vizsgálódás számára. Nem az időrendet követő műelemzések sorozataként szerveződik, hanem műfaj- és problémacentrikus megközelítést nyújt, újratárgyalva a klasszikus és a késő modernség viszonyát a 20. századi magyar irodalomban. Disszertációja hiánypótló vállalkozás, amely ösztönözheti a 20. századi magyar irodalom folyamataira, jelenségeire, alkotóira irányuló kutatásokat.

Akadémiai doktori címet vehetett át Sinkó Katalin habilitált egyetemi docens, az ELTE TTK Kémiai Intézet, illetve az Analitikai Kémiai Tanszék oktatója. A szerző szakmai tevékenysége új típusú anyagok, szervetlen oxidalapú gélek és kerámiaanyagok előállítására, valamint jellemzésére irányul. Új eljárásokat dolgozott ki kalcium- és alumínium-szilikát-rendszerek, alumínium-szilikát-nanokompozitok, alumínium-oxid-kriogélek, -szálak, -rétegek és -tömbkerámiák előállítására. Az eljárások költséghatékonyak, az előállított anyagokat pedig a felhasználás szempontjából fontos speciális tulajdonságok – biokompatibilitás, szilárdság, fényáteresztő képesség és piezoelektromosság – jellemzik. Az általa előállított új anyagok tanulmányozása során számos nemzetközi jelentőségű tudományos eredményt ért el.

Akadémiai doktorrá avatták Veres-Székely Anna egyetemi tanárt, az ELTE PPK Pszichológiai Intézet (Affektív Pszichológia Tanszék) oktatóját, aki kutatócsoportjával az elsők között ismerte fel a fenotípus-jellegek precíz meghatározásának jelentőségét a pszichológiai személyiségjegyek jellemzésében. A dolgozat legfőbb érdeme a megfelelő és alkalmas endofenotípusok kialakítása. A szerző és munkacsoportja több olyan, új vagy újszerű endofenotípus-variációt is felismert, illetve alakított ki, amelynek révén a genetikai háttér vizsgálata sokkal eredményesebbé vált.

A Magyar Tudományos Akadémia doktora lett Timár Gábor egyetemi docens, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszék tanszékvezetője, aki módszert dolgozott ki az archív térképeknek a ma használatos térképi koordináta-rendszerekhez történő illesztésére. Elkülönítette a természetes és mesterséges környezet fejlődéséből és megváltozásából eredő, térképeken nyomozható eltéréseket és az egykori térképezési rendszerből adódó hibákat. Módszere lehetővé teszi a korabeli térképek hozzárendelését a ma használatos térképi koordináta-rendszerekhez, így lehetővé téve a modern térképekkel és egymással való összehasonlításukat

Az MTA doktorává avatták Vida Tivadar habilitált egyetemi docenst, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet igazgatóját, akinek fő vizsgálati területe a népvándorláskor régészete, de kutatásai érintik a kései antik és a bizánci régészet egyes kérdéseit is. Disszertációjának célja a Kárpát-medence nyugati felén a kora avar kori őslakosság és a betelepülő népességek anyagi és szellemi kultúrájának meghatározása, a különböző kulturális és népi csoportok együttélésének modellezése. Innovatív szemléletű elemzéseivel nagymértékben járul hozzá a Kárpát-medencei 5–6. századi germánok, illetve az Avar Kaganátus anyagi kultúrájának a jobb megismeréséhez. Kutatásaiban nagy affinitást mutat az e korszakok tárgykultúrájában megjelenő sztyeppei, mediterrán, bizánci, pannóniai romanizált vagy nyugat-európai hatások kimutatására. Az általa indított temetőfeltárások, konkrét eredményeiken túl, új elemzési eljárások magyarországi meghonosodását segítették.

A Magyar Tudományos Akadémián 2019-ben doktori címet szerzettek teljes listája elérhető az akadémia honlapján.

Forrás: MTA