Digitalizálódó irodalomtudomány
A magyar–német kutatócsoport tagjai az Universität zu Köln Újabb Német Irodalomtudományi Intézetének és Amerikai Irodalom- és Kultúratudományi Tanszékének, valamint az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének, Germanisztikai Intézetének és Ókortudományi Intézetének oktatói és PhD-hallgatói. Egyetemünkről négy adjunktus – Kelemen Pál, Kerekes Amália, Tamás Ábel és Vaderna Gábor – és három PhD-hallgató – Mezei Gábor, Rung Ádám és Tóth-Czifra Júlia – vesz részt a projektben. A programot Nicolas Pethes és Kelemen Pál vezeti.
„Nemcsak az a kérdés, hogy fog kinézni az irodalomtudományos kutatás és oktatás a teljesen digitalizált környezetben, hanem az is, hogy ezek milyen társadalmi funkciókat fognak ellátni. Mindez pedig automatikusan magában foglalja azt a további – és napjainkban sokszor feltett – kérdést is, hogy milyen társadalmi haszna van az irodalom tudományos kutatásának és oktatásának” – emelte ki Kelemen Pál, a projekt magyarországi vezetője. A kutatócsoport tagjai osztják azt a feltevést, mely szerint az általános digitalizálás az elkövetkezendő évtizedekben akkora változást hoz az irodalomtudományos munkavégzésben, amelyet egyetlen tudományos paradigmaváltás vagy új elméleti irányzat megjelenése sem hozott el az 1800 körüli időszak óta, amikor az irodalomtudományok intézményesültek és kialakultak működésük mai napig meghatározó keretfeltételei.
A „science studies”, a természettudományok történetének és gyakorlatainak kutatása az 1970-es évek végétől kezdve vált egyre fontosabb tudományterületté, míg a bölcsészettudományok hasonló feldolgozásának igénye inkább csak az elmúlt évtizedben fogalmazódott meg. Az új paradigma nem elméleti iskolák vagy híres tudósok történeteként tekint az irodalomtudomány történetére, hanem azt vizsgálja, hogyan működnek a tudományos mindennapok és a tudományos gyakorlatok, valamint azt, hogy milyen hatással van ezekre a digitalizálás. Mi történik a tudományos mindennapokban, amelyekből aztán felbukkan egy-egy felfedezés? Mi a viszony e mindennapok és az általuk kitermelt „újdonság” között? Milyen gyakorlatok építenek fel egy tudományágat? Hogyan viszonyulnak a tudományos mindennapok ezen elemei az akadémiai szférán kívüli mindennapokat felépítő elemekhez? A magyar–német kutatócsoport ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vizsgál az általános digitalizálás apropóján.
A futamidő alatt szemeszterenként – tavasszal Budapesten, ősszel Kölnben – találkoznak a német és hazai kutatók, a találkozókhoz kapcsolódva előadásokat, workshopokat és szemináriumokat szerveznek. Nagyon fontos szempont, hogy a találkozások megfelelő lehetőséget biztosítsanak a résztvevők számára, hogy gyakorolják a nemzetközi tudományos együttműködés különböző formáit: a programot úgy építették fel, hogy minél inkább segítse a PhD-hallgatók tudományos szocializálását.
A DAAD (Deutscher Akademischer Austauschdienst) és magyarországi partnere, a TKA (Tempus Közalapítvány) finanszírozásában, 10.625 euróból és 1.498.000 forintból megvalósuló projekt 2016. január 1. és 2017. december 31. között zajlik. A kutatócsoport tagjai bíznak abban, hogy a hosszú évek óta létező informális, és a projekt segítségével intézményesült kapcsolat, valamint közös kutatási eredményeik hozzájárulnak ahhoz, hogy a közeljövőben sikeres pályázatot nyújtsanak be az Európai Kutatási Tanácshoz (European Research Council).
A részletes pályázati anyag itt olvasható.