Egy etológus utazásai állati elmék körül

„Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért lettem etológus. Ha jobban belegondolok, engem kezdetektől fogva az elme működése érdekelt, de hamar kiderült számomra, hogy ennek a megértéséhez az emberközpontú pszichológia nagyon szűk értelmezést kínál. Ezzel szemben az etológia, illetve a kutatásaimmal egy időben szárnyait bontó kognitív etológia éppen azt az evolúciós, illetve ökológiai keretet kínálta, amely segítségével a földi elmék működését egy általános keretben tudjuk értelmezni.

Nagy szerencsém volt, hogy az akkor még az ELTE Magatartásgenetikai Laboratóriumaként működő, később Etológia Tanszékké vált kutatócsoport is éppen ilyen irányú vizsgálatokat végzett paradicsomhalakon, így első munkáim is ehhez a témához kötődnek.

Az utóbbi több mint 20 évben az elmekutatások szempontjából teljesen új faj képességeinek és viselkedésének etológiai leírásán fáradozunk. Mára a kutya a kognitív etológia egyik legfontosabb modellfajává vált, és a kezdeményezésünk iránt korábban mutatott kétkedés és idegenkedés nemcsak hogy eltűnt, hanem általános lelkesedéssé alakult. Az általunk elindított kutatások és módszertani megközelítések számos külföldi kutató laboratórium számára jelentenek mintát. Sok más csoporttal ellentétben azonban

minket nemcsak a kutyaelme működése érdekel, hanem annak genetikai és idegi alapja is,

sőt nagyon fontosnak tartjuk a megszerzett ismeretek gyakorlati alkalmazását is. Többek között ez vezetett el minket az etorobotika megalapozásához is, hiszen az állati, és különösen a kutyaelme működése jó modellnek tűnik az emberrel együttműködni képes szociális robotok létrehozásához.

Egy ilyen utazás alatt persze a kutatóelme is alakul. Erről is szó lesz az előadásban, amely a sors fintora folytán éppen Bálint-napra esik…"

Forrás: MTA