György Péter (1954–2025)

György Péter 1954. július 18-án született Budapesten. Magyar–történelem–esztétika szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, amelyhez egész pályája során hűséges maradt. Munkásságát egyaránt jellemezte a tudományos igényesség, a művészet iránti szenvedély és a tanítás iránti mély elkötelezettség. 1979-től kezdve az ELTE-n tanított esztétikát és médiát, 1989 után pedig kulcsszerepet vállalt a média szak megalapításában, amely azóta is a magyar felsőoktatás egyik legfontosabb tudományos műhelye. Az ELTE-n folyó média- és kommunikációs képzések fejlesztésében is úttörő szerepet vállalt. Folyamatosan részt vett a szakok kurrikulumának kidolgozásában és megújításában, hozzájárulva a BA/MA/PhD rendszer hazai bevezetéséhez. A Filozófia Doktori Iskola keretében létrehozott Film-, Média- és Kultúraelméleti Doktori Program alapítója és mindvégig vezetője volt. Kezdeményezője volt a Névsor a fugákban Trefort-kerti emlékmű létrehozásának, mely mindazoknak állít emléket, akik az ELTE bölcsész- és természettudományi karának hallgatói vagy tanárai voltak, és a második világháborúban haltak meg

Oktatói, kutatói és szervezői tevékenysége meghatározó hatással volt az ELTE mai arculatára és a magyar médiatudomány fejlődésére.

Kutatási területe a 20–21. századi magyar művészettörténet volt, különös tekintettel az avantgárdra, a kortárs művészet elméletére és gyakorlatára, valamint az új média kulturális összefüggéseire. E témákban György Péter nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is elismert szaktekintéllyé vált. Tanított többek között New Yorkban (New School for Social Research), Londonban, Manchesterben és Krakkóban, valamint rendszeresen tartott előadásokat európai és amerikai konferenciákon.

Tudományos pályáján 1985-ben egyetemi doktori fokozatot szerzett, 1995-ben PhD-fokozatot, 2005-ben elnyerte az MTA doktora címet, 2006-ban pedig habilitált filozófiai tudományokból. DSc-dolgozatában a múzeumelmélet filozófiai kérdéseit vizsgálta; ez a téma későbbi munkáiban is meghatározó szerepet játszott.

Tudományos és pedagógiai munkája mellett sokoldalú író és esszéista volt. Első monográfiáját Pataki Gáborral közösen írta az Európai Iskoláról, később olyan fontos műveket publikált, mint A Média és a Művészet találkozása a boncasztalon, A Kalinyingrád-paradigma, vagy Az ismeretlen nyelv – A hatalom színrevitele. Szépirodalmi írásaiban is a személyes és történeti emlékezet kérdéseit vizsgálta: az Apám helyett című könyv édesapja, míg a Lépcsőházi katarzis édesanyja történetét dolgozta fel.

Több száz tanulmánya, esszéje és kritikája jelent meg napi-, heti- és havilapokban; rendszeresen publikált az Élet és Irodalomban. Műveiben a gondolkodás szabadságát, a kultúra felelősségét és a szellemi párbeszéd értékét képviselte.

György Péter tudósként, tanárként és emberként egyaránt példakép marad számunkra. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem közössége tisztelettel és szeretettel búcsúzik tőle. Távozásával a magyar szellemi élet, az Egyetem és a kortárs gondolkodás egyaránt pótolhatatlan személyiséget veszített el.

Emlékét megőrizik tanítványai, kollégái és mindazok, akik számára a tudás, a műveltség és a szabad gondolkodás rangot és felelősséget jelentett.

Müllner András habilitált egyetemi docens, az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet oktatójának nekrológja itt olvasható.