Megválasztották az MTA új tagjait

2019.05.07.
Megválasztották az MTA új tagjait
Az Akadémikusok Gyűlése május 7-én megválasztotta az MTA új rendes, levelező, külső és tiszteleti tagjait. Oktatóink közül négyen kerültek be a rendes tagok közé, négyen pedig a levelező tagok sorába.

Az MTA háromévente választ levelező és rendes, valamint külső és tiszteleti tagokat, legutóbb 2016 májusában volt tagválasztás. A mostani akadémikusválasztásra eredetileg 193 hazai és külföldi új tagra érkezett ajánlás. Az év elején a tudományos osztályok tagjelölő osztályüléseket tartottak, amelyeken szavazati joggal a hazai akadémikusok, tanácskozási joggal a külső és tiszteleti tagok vettek részt. A tagjelölő osztályülésen titkos szavazással, egyszerű szótöbbséggel (több mint 50% „igen” szavazattal) határoztak az ajánlott személy tagjelöltségéről. A szavazatok több mint felét megkapó ajánlottak kerültek fel a közös akadémiai jelöltlistára. A választható új tagok számáról és a tudományos osztályok közötti elosztásukról az MTA Elnöksége döntött márciusban. 

Az Alapszabály szerint az a személy választható levelező taggá, aki rendelkezik az MTA doktora vagy annak megfelelő tudományos fokozattal, és aki tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon műveli, valamint magyar állampolgár. Rendes taggá az a levelező tag választható, aki akadémiai tagságának elnyerése óta jelentős tudományos eredményeket ért el.

Új rendes tagok

Az MTA 191. közgyűlésén rendes taggá választották egyetemünk rektorát, Borhy Lászlót, a BTK Régészettudományi Intézet Ókori Régészeti Tanszék egyetemi tanárát; Frank Tibort, a BTK Angol Amerikai Intézet Amerikanisztika Tanszék professor emeritusát; Pálfy Józsefet, a TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék egyetemi tanárát, az MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport vezetőjét és Vásáry Istvánt, a BTK Orientalisztika Intézet Filológiai Tanszék professor emeritusát.

Borhy László szűkebb szakterülete a római provinciák régészete, Pannonia története és régészete, római hadtörténet, római fegyvertörténet, római falfestészet, latin epigraphia. Munkássága főleg az ókori Brigetióban (ma: Komárom/Szőny) általa megkezdett régészeti feltárásokhoz kapcsolódik. Eredményeit 2013 óta 37 konferencián, 8 könyvben és 27 cikkben tette közzé. Kiemelkedik a Die Römer in Ungarn (Darmstadt, 2014) című könyve (magyarul Szabó Miklós akadémikussal együtt, 2015). Módszere az általa közzétett feliratos forrásokból, tárgyi leletanyagból kibontakozó lokális történelem pannoniai és római birodalmi kontextusba helyezése. Vezetője egy MTA által támogatott kutatócsoportnak. 2015-ben az ELTE BTK dékánja, 2017-ben az ELTE rektora lett. 2018-tól az MRK társelnöke és a CELSA elnöke. 2014-ben Komárom városa brigetiói tudományos munkásságáért díszpolgárrá választotta.

Frank Tibor 2013 óta az MTA levelező tagja. Szakterülete az új- és jelenkori egyetemes történet, az amerikanisztika. Termékeny kutató, frissen, két terjedelmes kötetben jelentek meg brit és amerikai történeti tanulmányai. Amerikai történelmi tankönyv társszerzője, új kötete Az orosz birodalom születései. Érdemben hozzájárult Magyarország 19–20. századi külkapcsolatainak, az emigrációba szorult magyarok többlépcsős útjának sokoldalú megismeréséhez. Csak a tárgyalt hat évben 60-nal nőtt publikációinak, 600-zal a műveire való független hivatkozásoknak a száma. Aktív egyetemi újító, akinek felelős munkáját 2017-ben az ELTE a legmagasabb kitüntetésével ismerte el. Az MTA II. Osztályának könyvkiadási felelőse, az MTA Történettudományi Bizottságának elnöke, a vezető szakfolyóirat, a Századok főszerkesztője.

Pálfy József 2013 óta az MTA levelező tagja. Szűkebb szakterülete a paleontológia és a geológia, illetve ezek metszéspontjában a Föld és az élet története. Eredményei főként a mezozoikum földtörténeti kutatásához kötődnek. Hazai és külföldi szelvények integrált rétegtani, őslénytani és geokémiai vizsgálatával elemezte a triász végi és a kora jura tömeges kihaláshoz vezető események láncolatát. Mindkét esetben igazolta a szénkörforgás zavarát, a geokémiai változásokban tükröződő éghajlat- és környezetváltozást és ezek hatását különböző ősmaradvány-csoportok diverzitástörténetére. Levelező tagsága óta 16 nemzetközileg jegyzett közleménye jelent meg, jórészt tanítványaival együttműködésben. Idézettsége több mint másfélszeresére nőtt, munkáira 1920 független hivatkozás ismert.

Vásáry István 2013 óta is intenzív tudományos munkát folytatott, amit az azóta megjelent mintegy negyven publikációja is tanúsít. Ezek fele idegen nyelven jelent meg neves külföldi folyóiratokban, kötetekben, nagy nemzetközi enciklopédiákban. Kutatásainak egyik központi kérdése a mongol alapítású, de török vezetésű Arany Horda és utódállamai történeti szerepének és nyelvi viszonyai­nak vizsgálata. Nagy figyelmet szentelt a magyarság korai történetének, török kapcsolatainak. Számos tanulmányban elemezte magyar orientalisták életművét.

Új levelező tagok

A levelező tagok közé került Bollobás Enikő, a BTK Angol-Amerikai Intézet Amerikanisztika Tanszék egyetemi tanára; Csabai István, a TTK Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék egyetemi tanára; Harangi Szabolcs, a Kőzettan-Geokémiai Tanszék egyetemi tanára, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője és Radnóti Sándor, a BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Esztétika Tanszék professor emeritusa. 

Bollobás Enikő szakterülete a modern filológia és az irodalomtörténet. A nyolcvanas évektől fogva egyenletesen magas teljesítménnyel, számos kiemelkedő könyvvel van jelen az irodalomtudományban. Munkásságának két nagy területén (modern filológia, irodalomtörténet) elemző tanulmányok új eredményeivel gazdagította a modernség poetológiai értelmezését, illetve a monografikus-irodalomtörténeti összegzések műfaját. Filológiai kutatásai a modern amerikai költészettörténetre összpontosulnak, idegen nyelven ritkán tapasztalt figyelemmel az irodalmi mű nyelvi működésének, illetve a prozódia metrikai és grammatikai viselkedésének összefüggéseire. Önálló könyvet publikált a modernséget záró korszakküszöb egyik kivételes jelentőségű alkotójáról. Lírapoétikai értelmezései a beszédaktus, a szemantikai performativitás és a szubjektumkonstrukciók összefüggéseinek vizsgálatában vannak megalapozva. Irodalomtörténeti munkái funkcionálisan integrálják az elméleti-poétikai-retorikai vonatkozásokat, poetológiai tanulmányai pedig költészettörténeti érveléssel kapcsolódnak össze. A hazai modern filológia kiemelkedő, szintetikus művének számít 2005-ben publikált nagy kézikönyve, Az amerikai irodalom történetéről. Jelentős publikációi vannak továbbá a modernség kulturális összefüggései, a judaisztika, a nőtudomány és a genderkritika területén.

Csabai István 2008 óta az MTA doktora. Az ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszékének egyetemi tanára. Szűkebb kutatási területe az univerzum nagy léptékű kozmológiai szerkezete, valamint óriási adatrendszerek statisztikus fizikai jellemzése. A részben általa 1995-ben kifejlesztett és kutatócsoportjával továbbfejlesztett fotometrikus vöröseltolódás-becslés immár a modern csillagászat standard eljárása. Dinamikai értelmezést javasolt az univerzum „sötét energia” komponensének eredetére. Megalkotta az univerzum első 3 dimenziós térképét elkészítő Sloan Digital Sky Survey adatbázisához a sokdimenziós paraméter-tér geometriai indexelését. Fontos kutatásokat végzett az újabban „adattudománynak” nevezett területen. Elsőként ismerte fel, hogy az internethálózatot mint komplex fizikai rendszert lehet modellezni. Ehhez és az orvosi rákkutatási adat­elemzéshez kapcsolódóan is európai és hazai kutatás-fejlesztési pályázatokban vállal vezető szerepet. Elismerései: Széchenyi Professzori Ösztöndíj (2000), ELFT Detre-díj (2006), Akadémiai Díj (2015). Az International Virtual Observatory alapító tagja. Vezető tanára volt az ELTE Bolyai Kollégiumának. A diplomamunkát írók mellett 10 végzett és 6 további PhD-hallgató témavezetője. Elnökhelyettes az MTA XI. Osztályának Doktori Bizottságában.

Harangi Szabolcs 2004 óta az MTA doktora. Szűkebb szakterülete a magmás kőzettan, a geokémia és a vulkanológia, melynek nemzetközileg elismert, iskolateremtő, kiemelkedő egyénisége. A vulkánok működésének okát tanulmányozza a magmaképződés körülményei­től kezdve, a magmakamra folyamatokon keresztül a vulkánkitörés lefolyásáig. Új szemléletben, integrált ásványszöveti és geokémiai adatokon nyugvó petrogenetikai értelmezéssel tárja fel a vulkánkitörések előtti mélybeli folyamatokat, új modellt alkotott a térség vulkáni működésére. Munkatársaival elsőként határozta meg a Csomád-vulkán kitöréseinek idejét és a szunnyadási időszakok hosszát, rekonstruálták a magmás test kitörés előtti reaktiválódásának folyamatát, és rámutattak, hogy a vulkán alatt lehet még olvadéktartalmú magmatározó. Komplex, több tudományterületet ötvöző kutatásai új képet adtak a hosszan szunnyadó és látszólag inaktív vulkánok természetéről. Eredményeit a tudományterület vezető folyóirataiban publikálta, munkáira több mint 1200 független hivatkozást kapott. Bevezette a vulkanológia modern elméletét a geológusoktatásba. Vulkanológiai iskolát teremtett, tehetséggondozó tevékenységét 2013-ban Mestertanár díjjal ismerték el. A 2011-ben kiadott Vulkánok című könyvének 2015-ben jelent meg második, bővített kiadása. Nagy figyelmet fordít a tudománynépszerűsítésre, számos ismeretterjesztő cikk írója, rendszeresen tart interaktív vulkánbemutatókat. E tevékenységét a Magyarhoni Földtani Társulat 2017-ben Lóczy-emlékplakettel ismerte el. Ötlete és megvalósíthatósági terve alapján nyílhatott meg 2013-ban a Kemenes Vulkánpark.

Radnóti Sándor a művészetfilozófia területén alkotott maradandót. Az 1970-es években könyvet írt Benjaminról, majd a misztika és a líra összefüggéseiről. Ezután egy nagyobb projekt keretében rekonstruálta számos jelentős 20. századi művészettörténész művészetfilozófiáját. Ezeknek a szerzőknek a magyar publikálása – mint ahogy Benjamin legterjedelmesebb magyar gyűjteménye is – az ő nevéhez fűződik, stíluselméleti kutatásainak eredményeit pedig önálló tanulmányok mellett 1990-ben egy nagy német nyelvű antológiában összegezte. A művészethamisításról szóló filozófiai monográfiája 1995-ben jelent meg magyarul és 1999-ben angolul, s a téma egyik fontos hivatkozási pontjává vált. Ezután a művészetkritika elméletével, illetve múzeumfilozófiával foglalkozott. Az ezredforduló utáni évtized második felében Winckelmannról és a modern művészetfogalom keletkezéséről írt könyvet. Eddig tizenöt könyve jelent meg. Számos filozófiai művet szerkesztett és válogatott. Jelentős irodalomkritikusi munkássága is. Az ELTE professzoraként ő szervezte meg és vezeti az egyetem esztétikai doktoriskoláját. A rendszerváltás utáni, mára már megszűnt legjelentősebb irodalmi, kritikai és elméleti folyóiratnak, a Holminak volt a szerkesztője.

Forrás: MTA
Címlapfotó: mta.hu/Szigeti Tamás