A rendezvényt H. Ekler Judit intézetigazgató nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy szakmai napra minden évben olyan vendégeket hívnak meg, akik tudományos munkájukkal és személyes tapasztalataikkal mutatják be a sport mélyebb rétegeit. A nap programjai arról szóltak, mit tud a pszichológia a flow-ról, illetve hogy miképp érhető el ez az élmény egy (él)sportoló számára.
Dúll Andrea környezetpszichológus, az ELTE PPK dékánja rámutatott: a flow elsősorban agyi folyamat, amely tanulható és a meditációhoz hasonló mély fókusz jellemzi.
Egyfajta ráhangolódás, amelyre az agyat szó szerint meg kell tanítani.
Nem érhető el egyszeri próbálkozással; sőt, sokszor éppen a monoton, kevéssé izgalmasnak tűnő rutinok teremtik meg létrejöttének feltételeit. Az a feladat, amely eleinte akár kellemetlen vagy nehéz is lehet, ismétlés, gyakorlás és kitartás révén később épp az élmény forrásává válik. A rutin maga hozza meg a jutalmat, a flow-t.
A flow-állapotot Dúll Andrea legális serkentőszernek nevezte, mert az agyat stimulálja, frissíti, energetizálja. Úgy fogalmazott, hogy ha tehetné, receptre íratná fel mindenkinek, mert rendkívül kedvező hatással van a pszichés jóllétre.
Az előadó rámutatott, gyakori tévhit, hogy a flow kizárólag magas szintű teljesítményhez, versenyhelyzethez kapcsolódik. A flow atyja, Csíkszentmihályi Mihály kutatásai is azt bizonyítják, hogy a mindennapokban is átélhető, ráadásul gyakrabban, mint gondolnánk. Ugyan a sport, különösen a futás az egyik legerősebb flow-forrás, akár egy egyszerű séta is képes ugyanezt az áramlásérzést kiváltani. A kutatások szerint sportolás közben az „átlagemberek” 44 százaléka, míg televíziózás közben csupán 13 százaléka él át flow-t. A rangsor élén a kosárlabdázás, kerékpározás, zongorázás álltak, míg a shoppingolás vagy a passzív tevékenységek jelentősen alacsonyabb flow-értéket hoztak.
Az is elhangzott, hogy a
flow akkor jön létre, amikor a feladat képességeinkkel összhangban áll.
A sportban gyakran társas jelenség, a csapat, az edző és a környezet is hat rá. A környezetpszichológia egyik alapelve, hogy nem értelmezhető az egyén a környezetétől függetlenül. Megtudtuk, hogy a flow-élmény szempontjából ez több szinten is jelentős, a mikrokörnyezettől (öltözet, sportszer, illatok), a tágabb térig (sportlétesítmény, természet, kulturális háttér) minden réteg befolyásolja, hogy létrejöhet-e az áramlásélmény.
Dúll Andrea kiemelte a paradoxont: az ember evolúciósan nem figyel tudatosan a környezetére, mégis a környezet a „bőrünk alá hatol”, alakítja teljesítményünket, mentális állapotunkat és flow-élményünk lehetőségét. Az előadó kifejtette, hogy a pszichológia pontosan érti, a környezet által inspiráltan milyen módon tudunk flow-élményt átélni. A flow-állapotot ugyanis erősen befolyásolja a fizikai környezet: bizonyos terek kifejezetten támogatják, mások inkább gátolják. A természetes környezetek, például egy szép őszi erdő, sokkal könnyebben vezetnek flow-élményhez, mint a mesterséges terek.
A természet előnye az, hogy nem automatikusan tudjuk róla, hogy természet-e vagy sem. Amikor például egy parkban vagy félig-meddig mesterségesen létrehozott zöldfelületen járunk, mentális munkát végzünk azért, hogy eldöntsük, amit látunk, természetes elem vagy emberi beavatkozás eredménye. Ez a fajta figyelmi ráhangolódás önmagában is elindíthatja a flow felé vezető folyamatot. Jó példa erre az, hogy ha meglátunk egy növényt, gyakran késztetést érzünk arra, hogy megérintsük, valódi-e.
Amikor természetességre utaló környezetbe érünk, az agyunk automatikusan felméri, hogyan használható, mennyire eredeti, mennyire élhető. Ezt négy, többnyire tudattalan tényező alapján mérlegeljük. Minél inkább elkülönül a tér az embertől, például egy hegység vagy sivatag esetében, amelyeket segédeszköz nélkül megközelíteni is nehéz, annál magasabb a mentális természetességértéke, és annál erősebb a pihentető, akár flow-kiváltó hatása.
Ám ha egy környezetben ember alkotta elemek is megjelennek, a természetesség-érték csökken, de nem egyformán. Egy ház jelenléte mellett is lehet még magas ez az érték, ha a természeti elemek dominálnak. Amikor ezek vannak túlsúlyban, még megmarad a természet önmagáért való élvezetének lehetősége, és az ember szívesen tartózkodik ott. Egy botanikus kertben azonban már jelentősen visszaesik a természetesség megélése. Mindezek ellenére minden, a természettel való találkozásnak van flow-potenciálja, fejtegette Dúll Andrea. Legyen szó csak egy apró növény neveléséről, a természethez való kapcsolódás bármilyen kicsi formában is képes flow-élményt előhívni.
Az előadásban egy másik paradoxon is elhangzott, amely szerint bár az aktív tevékenységek adják a legerősebb flow-élményt, ezek időigényesek, kitartást és rendszeres erőfeszítést kívánnak. Ráadásul nehéz motivációként kitűzni egy olyan élményt, amit valaki még soha nem tapasztalt, épp ezért sokan feladják, mielőtt elérnék a flow-állapot jutalmát. De
a flow-t mindenkinek magának kell előhívnia és ápolnia,
és akkor ki tudja hozni belőle a maximumot, hangsúlyozta Dúll Andrea.
A délelőtt második felében Novák Edina óraadó oktató beszélgetett Berki Krisztián olimpiai bajnok tornásszal és Rokob József ultratriatlonistával. Mindketten saját megélt flow-élményeiken keresztül mutatták be, milyen is az, amikor a sportoló eggyé válik a tevékenységével.
Rokob József számára a flow először másfél évtizede egy egyszerű edzésen jelent meg: legyőzhetetlenséget érzett, úgy futott 600 méteres köröket egy tó körül, hogy alig vette észre az idő múlását. Körülbelül 25 kör volt a terv, de 50–60-nál állt meg.
Az ultratriatlonista mesélt a londoni Hyde Park és a párizsi Diadalív közötti kihívásról, amely 140 km futással kezdődött Doverig, 17 óra úszással folytatódott a 15 fokos vízben a Csatornán át, majd Párizsig tartó kerékpározással fejeződött be.
A sötétben, hidegben úszva érte el az egyik legerősebb flow-állapotát.
Elmondása szerint a kontroll megtartása, a hiteles visszajelzések és a belső motiváció döntő szerepet játszanak abban, hogy ezek az eredmények, illetve élmények megszülethessenek. A sportágát a világon csupán 100–150-en űzik, és úgy vélekedett, közös bennük, hogy mindannyian sikeresek a „civil” életben is, vidámak, jókedélyűek.
Forrás és további fotók: ELTE SEK