Nemesgázokkal a klímaváltozás ellen

Habár a klímaváltozás elleni harc népszerű téma a médiában, ritkán hallunk globális megoldási javaslatokról.  A globális felmelegedés legfőbb okozója az antropogén eredetű üvegházhatású gázok (elsősorban a fosszilis energiahordozók) tüzeléséből származó CO₂ kibocsátása, amelynek légköri koncentrációja soha nem látott mértékben növekszik.  Az ipari CO₂ fizikai-kémiai csapdázásának egyik módszere a geológiai tározókba való visszasajtolás, amely hatásos módszer lehet az antropogén eredetű CO₂ csökkentésére. Geológiai tározás során a CO₂ gázfázisban, a kőzetpórusokban lévő sós vízben oldott állapotban, vagy ásványként megkötődve jelenhet meg. Azonban egyelőre csak nagy bizonytalansággal írható le az, hogy a tározás pontosan milyen mechanizmusok alapján történik, ezért szükség van a létező geokémiai módszerek fejlesztésére és újak kidolgozására is. 

A nemesgázok (He, Ne, Ar, Kr, Xe) nyomnyi mennyiségben természetes alkotói a földkéregben található fluidumoknak. Izotópos összetételük információval szolgálhat a hordozó fluidumok forrásáról és történetéről. A nemesgázok az egyik leggyakoribb nyomjelzői a földkéreg fluidumjainak és azok vándorlásának. Felhasználhatóságuk az utóbbi időben a természetes CO₂ előfordulások és kísérleti ipari tárolások monitorozása során is előtérbe került. A nemesgázok jól alkalmazhatók a fluidumok és az ásványos fázisba belépő CO₂ mennyiségeinek meghatározására. A legújabb munkák már rutinszerűen használják a nemesgázok és a CO₂ izotópjainak mérését, mivel ezek hatásos eszközei lehetnek a CO₂ megkötődés monitorozásának. Ezen technikákat széleskörűen alkalmazva pedig lényegesen csökkenthetők a CO₂ geológiai tározásának kockázatai. Következésképpen, a nemesgázok izotópgeokémiája új távlatot nyithat a klímaváltozás mérséklésében.

Györe Domokos a Glasgow-i Egyetemen doktorált izotóp geokémiából 2016-ban. Doktori munkájában először alkalmazta sikeresen a hélium izotópjait a tárolt CO₂ kvantitatív meghatározására a világ egyik legnagyobb CO₂ tárolási projektjében Cranfield-ben (Mississippi, USA). Disszertációjának megvédése óta posztdoktori kutatókent dolgozik a Scottish Universities Environmental Research Centre-ben, Glasgow-ban.  Fő érdeklődési területe az izotóp geokémiai módszerek kidolgozása az elhelyezett és csapdázódott CO₂ nyomon követésére, illetve a csapdázás felgyorsítása és ezzel nagy CO₂ injektálási projektek létrehozása.

A Szabó Csaba vezette Litoszféra Fluidum Kutató Laboratórium 1998-as alapítása óta közel száz nemzetközi publikáció, számtalan TDK és OTDK nyertes és helyezett dolgozat születésének helye. A laborban dolgozó hallgatók és kutatók tág spektrumon vizsgálják a litoszférát és a vele kölcsönható fluidumokat, legyen szó fluidum- és olvadékzárványokról, az alsókéreg és a felsőköpeny geokémiájáról, CO₂ felszín alatti tározásáról vagy olyan környezet- és urbángeokémiai kutatásokról, mint az egykori iparvidékek szennyeződéseinek környezetgeokémiai becslése, vagy a radon eredete és koncentrációja a természetben és az épített környezetben. A labor 2019 tavaszától minden hónap elején hétfő délutánonként előadássorozatot szervez, amelynek keretében a kutatócsoport egykori hallgatói (mára már elismert kutatók) mutatják be kutatási eredményeiket a hallgatóknak, valamit a kutatótársaknak. Az előadások nyelve angol.

Fotó: 2ea.co.uk