“Nincsenek az országban kiválóbb szakemberek ezen a területen”

2025.09.30.
“Nincsenek az országban kiválóbb szakemberek ezen a területen”
A Digitális Oktatásfejlesztési Kompetencia Központ 2025. szeptember 25-én rendezett workshopjának középpontjában a közös intézményi jövőkép és a sikerhez elengedhetetlen oktatói kompetenciafejlesztés állt. A Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kazy Aulájában tartott eseményen ezúttal nemcsak a DOKK projektjeinek vezetői, hanem az ELTE oktatási dékánhelyettesei és az EduFLOW ösztöndíjasai is részt vettek.

Az első DOKK workshop két évvel ezelőtt azzal a céllal indult útjára, hogy a DOKK ne pusztán projektek együttese legyen, hanem valódi alkotóközösség, ahol a tapasztalatcsere és az együttműködés révén születhetnek minőségi, validált fejlesztések. Azóta több mint 160 oktató-kutató dolgozik a DOKK keretein belül az oktatás jobbítását szolgáló, tudományosan megalapozott és minőségbiztosított megoldásokon. A rendszeresen megrendezett workshopok pedig kiváló lehetőséget teremtenek arra, hogy a résztvevők közösen gondolkodjanak, megosszák egymással tudásukat, és inspirációt merítsenek a különböző tematikus fókuszok mentén.

Cseszregi Tamás szakmai vezető köszöntőjében kiemelte:

„a DOKK nem csupán egy konzorcium, hanem egyetemi közösség,

amely arra keresi a választ, hogyan lehet jól és hatékonyan digitálisan oktatni. Az oktatásfejlesztés azonban nem valósulhat meg a karok, az oktatás bástyái nélkül.” Az EduFLOW ösztöndíjprogram ennek egyik legfontosabb pillére: olyan, karokon átívelő szakértői csapat jött létre általa, amely az egyetemi szintű stratégiaalkotásban és annak gyakorlati megvalósításában is részt vesz – a digitális tananyagfejlesztéstől kezdve a képzési rendszerek innovatív megújításáig.

Az aktuális, IX. workshop különlegességét az adta, hogy az egyetem új rektora, Darázs Lénárd nyári beiktatását követően itt mutatta be programját. A Hallgatóközpontú Digitális Készség- és Kompetenciafejlesztő Központot zászlóshajóként azonosította, egy szinten említve az MI és Diszruptív Technológiák Tudásközpontjával, valamint a Fenntarthatósági Fejlődési Célok Egyetemi Központjával.

A három pillér együttesen biztosíthatja az egyetem versenyképességét,

ugyanakkor mindegyik önállóan is kulcsfontosságú a jövő megalapozásában. A rektor hangsúlyozta: „a projektek egy átfogó fejlesztési koncepció részei, melynek célja az egyetem fenntarthatóságának és a társadalmi realitásokhoz való alkalmazkodásának biztosítása.”

Az esemény első blokkjában a résztvevők a rektori stratégia fő irányait ismerhették meg, amely a versenyképesség megújítását, egy hallgatóközpontú és inkluzív intézmény megteremtését tűzi ki célul. Egy olyan egyetemét, ahol mindenki megtalálhatja saját fejlődési útját, ahol az aktív nemzetközi kapcsolatok révén közösen kereshetjük a választ a 21. század kihívásaira, miközben olyan munka- és tanulási környezetet hozunk létre, amely egyszerre kínál szakmai kiteljesedést és közösségi élményt.

A stratégiai irányok bemutatását egy panelbeszélgetés követte, melyben Dorner Helga, Somody Bernadette, Aczél Balázs és Takács Dániel osztották meg gondolataikat, Chogyelkáné Babócsy Ildikó moderátor vezetésével. Olyan kulcskérdéseket jártak körbe, mint: hogyan lehet az oktatókat bevonni és megnyerni a kompetenciafejlesztés ügyének? Hogyan teremthetünk a különbségeket erősítő megoldások helyett olyan módszereket, amelyek az egyéni figyelemre és fejlődésre építenek? Mit kezdjünk az egyetemre érkező hallgatók folyamatosan változó kompetenciakészletével? Hogyan tudjuk a kontextusteremtést és az alapvető készségek összekapcsolását a kompetens eszközhasználat szolgálatába állítani? Miként találkozik az oktatói és kutatói szerep a mentorálásban? Miért érdemes a kompetenciafejlesztést attitűdformálásként értelmezni, és hogyan mutat ez túl a puszta szoftverhasználati ismereteken? Végül, hogyan navigálhatjuk biztonságosan és etikus módon az MI összetett és folyamatosan változó világát?

A beszélgetésből kirajzolódott, hogy az oktatói kompetenciafejlesztés jóval több a digitális készségek elsajátításánál. Magában foglalja az olyan képességeket, mint a tanácsadás, a visszajelzés adás vagy a mentorálás, és kiemelt jelentősége van az attitűdnek, a technológiához való viszonynak. Az esetleges ellenállás tehát nem életkor, hanem szemlélet kérdése. A résztvevők hangsúlyozták:

a technológia nem öncél, hanem eszköz,

amely segítheti a feladatok megoldását és a hatékonyabb munkavégzést.

Fontos szempontként merült fel az alapvető digitális készségek – például a szövegszerkesztés vagy a naptárhasználat – összekapcsolása olyan területekkel, mint az adatkezelés vagy a publikációk rendszerezése. Az információkezelés és a kritikai gondolkodás képessége szintén elengedhetetlen; a hallgatóknak és oktatóknak egyaránt meg kell tanulniuk a tudás rendszerezését, a források értékelését, különösen az MI által generált, sokszor ellenőrizetlen információk korában. Azaz előbb „gyalogolni”, azaz kritikusan gondolkodni kell megtanulnunk, mielőtt „autóba ülünk”, vagyis MI-t használunk.

A mesterséges intelligencia szerepe az oktatásban központi témaként jelent meg. Az MI átalakítja az oktatói szerepet: a tanárok egyre inkább mentorként és facilitátorként működnek, akiknek ugyan nem kell minden technikai részletet ismerniük, de képesnek kell lenniük felelős döntéseket hozni az integrálásról és az etikus használatról, figyelembe véve az MI használatának társadalmi és környezeti következményeit.

A beszélgetés rávilágított arra is, hogy a biztonságos és hatékony MI-használathoz elengedhetetlen az együttműködés és a multidiszciplináris csapatmunka. A CEEPUS programhoz hasonló partneri viszonyok segíthetik az oktatókat abban, hogy ne egyedül, hanem közösségi háttérrel navigáljanak a kihívások között. Végül, kulcsgondolatként jelent meg, hogy

a hallgatókat újra meg kell tanítani tanulni:

jól kérdezni, világos instrukciókat adni, hiszen ezek a készségek – a prompt engineeringhez hasonlóan – nélkülözhetetlenek az MI hatékony és felelős alkalmazásához.

A panelbeszélgetés után a résztvevők csoportokban dolgoztak tovább, és az oktatói kompetenciafejlesztés fő területeit járták körbe: a digitális pedagógiai eszköztár és módszertan alkalmazását, az oktatói készségek és soft skillek szerepét, a tanulásértékelés és a hallgatói visszajelzések integrálását, valamint az oktatói életpálya különböző szakaszaiban megjelenő kompetenciaigényeket. A közös munka eredményeiből látszott, hogy a projektvezetők, az oktatási dékánhelyettesek és az EduFLOW ösztöndíjasok nemcsak tapasztalataikat hozták magukkal, hanem kézzelfogható megoldásokat és friss nézőpontokat is. A megosztott gyakorlatok és ötletek igazolták Darázs Lénárd szavait: „nincsenek az országban kiválóbb szakemberek ezen a területen.”

IX. DOKK workshop

IX. DOKK workshop

0

/

0

0

/

0