"Tudósnak a tudomány kutatóját nevezem"
Eötvös Loránd 1919. április 8-án hunyt el Budapesten, április 11-én temették el a Kerepesi temetőben. Az 1921-től Pázmány Péterről elnevezett budapesti tudományegyetem az 1950–51-es tanévtől viseli egykori diákja és jeles professzora nevét. Legjelentősebb műveit összegyűjtve az MTA adta ki német nyelven 1953-ban.
Az ünnepségen köszöntőt mondott Lovász László, az MTA elnöke, Palkovics László, innovációs és technológiai miniszter és Borhy László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora, majd Birkner Zoltán, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke beszélt a kutatás-fejlesztés-innováció és az eötvösi életmű kapcsolatáról. A Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió üdvözletét Kathryn A. Whaler adta át, majd Eötvös tudósi pályájáról és életéről hallhattak előadásokat a résztvevők.
A délutáni ismeretterjesztő előadások sorában többek között arról volt szó, hogy miként befolyásolja a határfelületi vízréteg szerkezete a fehérjeműködést, hogyan mérték újra a híres Eötvös-kísérletet, milyen a Kárpát-medence geofizikája, és hogyan alkalmazhatók a gravitációs hullámok a csillagászatban.
Az eseményen előadás hangzott el Eötvös sportszervezői munkásságáról és a tudós tömörlátvány-képeiről is. A Magyar Nemzeti Bank az évforduló tiszteletére emlékérmet, a Magyar Posta emlékbélyeget bocsátott ki, amelyek bemutatója szintén az Akadémia dísztermében volt.
Forrás: mta.hu