150 éve született Szladits Károly
Szladits Károly szülővárosa, Dunaszerdahely Önkormányzata a 2019-ben alakult Emlékbizottság kezdeményezésére a 2021-es évet emlékévvé nyilvánította a magánjog professzora tiszteletére, és ennek égisze alatt számos eseménnyel emlékezik meg a 150 éve született jogtudósról. A programsorozat kiemelt rendezvénye az előzetesen áprilisra tervezett, de a pandémia miatt várhatóan szeptemberben sorra kerülő szoborállítás, amelyre a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ előtti Erzsébet parkban kerül majd sor. A szobrot Lebó Ferenc Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész készíti.
A kezdeményezés magyarországi akadémiai jogászkörökből indult el, és elnyerte a helyi önkormányzat teljes mértékű támogatását, amelynek keretében Emlékbizottságot hoztak létre. Ennek tagja és egyben elnöke az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar oktatója, Sándor István habilitált egyetemi docens.
Szladits Károly 1871. december 27-én született Dunaszerdahelyen, ahol édesapja ügyvéd és szolgabíró volt, Szladits itt végezte elemi iskoláit. Öt és fél éves korában elveszítette az akkor már aljárásbíró édesapját, a haláleset miatt később vagyontalan édesanyjával Pozsonyba költöztek, nyugalmazott alezredes nagybátyához, Gutter Jánoshoz.
A főgimnázium nyolc osztályát már Pozsonyban végezte, itt németül, angolul, franciául is megtanult, illetve nagybátyja mellett úszni, vívni, lovagolni is, s vele jutott el Svájcba, Németországba és Franciaországba. Az egyetemet Budapesten folytatta (már az első év elején Ferenc József Erzsébet-ösztöndíjat nyert), ahol 1895-ben szerzett doktorátust: ő volt az első sub auspiciis regis jogi doktor. (Az elismerést azok kapják meg, akik középiskolás koruktól mindig kitűnő eredménnyel tanultak, beleértve a doktori vizsgálatot is.) Egyetemi évei alatt oroszul is megtanult.
Doktorrá avatás királyi kitüntetés mellett a Magyar Tudományos Akadémia nagy dísztermében 1895. október 30-án. A felolvasó Kováts Gyula dékán.
Részt vett az 1901-es magánjogi törvénytervezet előkészítésében, 1916-ig az igazságügyi minisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott. 1908-tól egyetemi magántanár képesítést szerzett, 1917-től pedig egyetemi tanári kinevezést kapott a Budapesti Tudományegyetemre (az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogelődjére), közben 1914–33 között a Jogtudományi Közlöny döntvénygyűjteményét, a Magánjogi Döntvénytárat szerkesztette, illetve (1920–22-ben) a Békejog és Békegazdagság című folyóiratot.
Még 1916. január 9-én, miniszteri tanácsosként nemességet kapott – előneve innentől „Dunaszerdahelyi” Szladits Károly lett.
A magyar magánjogtudomány egyik legnagyobb alakjaként a Magyar magánjog című hatkötetes monográfia főszerkesztője és társszerzője volt. Részt vállalt az 1928-as magánjogi törvénytervezet tízéves előkészítésében és kidolgozásában is.
1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1943-tól rendes tagja, 1948-ban elnyerte a tiszteleti tagságot, mely az idős hazai akadémikusok különösen magas elismerésének számított. E cím megszűnésével, 1949-ben ismét rendes tagja lett az akadémiai testületnek. 1942-ben távozott az egyetemről, 1945 után a Jogtudományi Közlöny főszerkesztője. 1927-től bírája volt a magyar–csehszlovák, a magyar–angol és a magyar–jugoszláv vegyes döntőbíróságoknak. 1956. május 22-én hunyt el Budapesten. Szülővárosában, Dunaszerdahelyen utca viseli nevét.
Forrás: Dunaszerdahely