„20 éves a kar, ha úgy tetszik nagykorú”

A rendezvényt Prónai Csaba dékán nyitotta meg. Ünnepi beszédében a visszaemlékezés fontosságát emelte ki; a múlt alakítja a jelent, ugyanakkor a jelen is meghatározza a múltat, amelyért felelősségünk van – mondta. Pataky Csilla, az ELTE Alumni Központ vezetője is köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy az ELTE Alumini szervezete visszavárja régi diákjait.

A kétrészes Társadalom MA konferencián egy-egy előadó képviselte a kar intézeteit. A nyitóelőadást a Szociológia Intézet docense, Kmetty Zoltán tartotta Add ide az adatodat, megmondom ki vagy címmel; a kutató a survey elemzést vetette össze a digitális adatokkal, bemutatta az adatdonáció fogalmát, és fény derült arra is, mi minden tudható meg zenehallgatási szokásainkból.

Varga Imre, a Közgazdaságtudományi Intézet mb. igazgatója Numizmatika mint „pénzügyi” befektetés című előadásával a pénzérmék fényes világába kalauzolta el a hallgatóságot, Szécsi Judit pedig a Szociális Tanulmányok Intézet képviseletében A szociálismunkás-képzés hazai és nemzetközi tendenciáiról, újkeletű változásairól, egyben a Szociális Munka Tanszék oktatói közösségének alakulásáról beszélt. A konferencia első részét Sik Domonkos Van-e szükség kordiagnózisokra? című előadása zárta. „20 éves a kar, ha úgy tetszik nagykorú – itt az ideje, hogy kanti értelemben is azzá váljon, és hozzájáruljon az »emberiség maga okozta kiskorúságból való kilábalásához«” – mondta a kutató a jubileumra utalva.

Halmai Gábor professor emeritus

A szendvicsebéd és az ünnepi torta felvágása után a Szociális Tanulmányok Intézete képviseletében a kar alumnusa, Kósa Eszter folytatta az előadások sorát munkaerőpiacról és oktatásból kiszorult máltai fiatalok helyzetéről beszélve. A Társadalmi Kapcsolatok Intézetétől Papp Richárd és Kiss Máté tartott közös előadást Mitikus emlékezet címmel, ebben Papp Richárd főt hajtott Boglár Lajos, a magyarországi kulturális antropológia intézményes oktatásának megalapítója előtt, Kiss Máté pedig esettanulmányát mutatta be az Identitás Generáció ifjúsági mozgalomról.

Őket követte Túry-Angyal Emese az Empirikus Tanulmányok Intézetétől a Rossz hír gyorsan terjed? Politika a közösségi médián című előadásával, amelyben azt vizsgálta, miért fontos online politikai aktivitást mérni, hogyan lehet elemezni a magyar adatokat, és mit mutatnak a reakciók a magyar politikusok posztjain. A konferenciát két angol nyelvű előadás zárta a Politikai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetétől. Halmai Gábor a jogi és a társadalmi környezet változásai alapján hasonlította össze Izraelt és Magyarországot, Ujlaki Anna a mesterséges intelligencia oktatásra gyakorolt hatását, lehetőségeit mérlegelte.

Ujlaki Anna egyetemi adjunktus

Kora délután, a konferencia második paneljával párhuzamosan két program is helyet kapott a jubileumi ünnepség műsorán. A Hallgatói Önkormányzat Kincsvadászat címmel hívta játékra a vendégeket. A résztvevők a Lágymányosi Campus egyes állomásain keresztül sajátos, hallgatói szempontból is megismerkedhettek a TáTK elmúlt 20 évének történelmével. A programon elsősorban a nemzetközi hallgatók vettek részt nagy számban, de volt több vállalkozó szellemű oktató is, aki rajthoz állt.

A Konferencia- és a Harmóniaterem közötti fogadótérben rendezték meg a szervezők Az én TáTK-m című kreatív alkotópályázatra beérkezett pályaművek tárlatát. A még 2023 áprilisában meghirdetett pályázatra olyan művek érkeztek, amelyek az alkotóik (jelenlegi hallgatók, alumnusok, volt munkatársak) személyes, kari identitását jelenítik meg szabadon választott kifejezési formában és műnemben. A kiállítást Szűcs Zoltán Gábor nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettes nyitotta meg, aki beszédében kiemelte a beérkező pályaművek műfaji és tematikus sokszínűségét.

A zsűri különdíjjal jutalmazta Juan Carlos Cortés Piñeros (International Relations BA szakos hallgató) és Dulguunmandakh Enkhbold (Kisebbségpolitika MA szakos hallgató) munkáit. Harmadik helyezést ért el Duong Thu Ngan (International Relations BA szakos hallgató) digitális alkotása; Bódi Boba Barbara (az interdiszciplináris társadalomkutatások PhD-program doktorandusza) egyedülálló grafikájával második helyezett lett; míg a pályázat legjobbjának Frick Zsófia (Sociology BA szakos hallgató) digitális montázsát találta a zsűri. A nyertesek a kar, a Füvészkert és az ELTE Karrierközpont által felajánlott díjakat vehették át!

A délután 3-tól kezdődő Dékánok Klubja keretében Unger Anna (Emberi Jogi és Politikatudományi Tanszék) beszélgetett az ELTE TáTK három, már leköszönt dékánjával: Rudas Tamással (2003–2009), Tausz Katalinnal (2009–2015) és Juhász Gáborral (2015–2022). Unger Anna kissé zavarba hozta a dékánokat, amikor az Egyesült Államok elnökeihez hasonlította őket, ezután azonban élénk és izgalmas beszélgetés kezdődött arról, melyikük hogyan viszonyult a vezetői léthez, és visszagondolva hogyan értékelik a kar történetének dékánságukra eső időszakát.

Dékáni kerekasztal

Bár konkrét vezetői példaképet egyik dékán sem jelölt meg, azt mindannyian hangsúlyozták, hogy

sokat tanultak azoktól, akiknek korábban helyettesei vagy jobbkezei voltak

– adott esetben azt is elhatározva közben, hogy mi az, amit ők máshogy szeretnének, vagy személyiségüknél fogva muszáj lesz majd másképpen csinálniuk. Mindhármuknak volt egy előzetes elképzelése arról is, hogy mennyi mindent kell feladniuk majd a dékáni pozíció miatt, a stresszmentes magánélettől a tudományos munkára fordítható időmennyiségig, tehát ilyen szempontból nem érte őket váratlanul a feladat súlya. A beszélgetés során különösen hálásak voltak azért, amit elődeik szervezeti szempontból már felépítettek, illetve hangsúlyozták, hogy nagy terheket vesz le a vezetők válláról, ha megbízhatnak a különböző területek felelőseiben.

Pataky Csilla, az ELTE Alumni Központ vezetője, Zentai László rektorhelyettes, Papp Gabriella, a BGGYK dékánja és Lenkai Nóra, az ELTE SEK rektori biztosa 

A beszélgetés során a hallgatóság végigkövethette az elmúlt 20–25 év eseményeit a dékánok szemszögéből. A kihívások között volt a karrá alakulásról szóló döntés elősegítése, az egyetemen belül a TáTK pozicionálása a „történelmi” karokhoz képest, a talpon maradáson túl a fejlődés és a bővülés a gazdasági válság, a felsőoktatás szerkezeti átalakulása vagy éppen a COVID időszaka alatt is. A három vezetőnek eltérő érdekérvényesítő stratégiái voltak, de mind egyetértettek abban, hogy világos intézményi célok esetében

mindig érdemes energiát befektetni a megoldások keresésébe,

és az is különösen fontos, hogy a kari vezetés megpróbálja közvetíteni a kollégák felé, hogy melyik lépését mi indokolja. A legjobb élményeikkel kapcsolatos utolsó kérdésre Juhász Gábor frappánsan így válaszolt: „A diplomaosztókat mindig nagyon szerettem. Akkor néhány percig mindenki nagyon boldog volt.”

Forrás: ELTE TáTK