90 millió éves, raptorszerű dinoszauruszra bukkantak az ELTE kutatói
A különleges fogazatú krokodilok és ragadozó dinoszauruszok leletei mellett az egykori élővilág számos egyéb csoportját is azonosították, köztük kagylók, csigák, kagylósrákok és fabontó termeszek maradványait. A lelőhely különlegessége, hogy a feltárás során szárak, termések, levelek és borostyánok is előkerültek: a gazdag növényi leletanyag egyedülálló és hiánypótló a maga nemében.
Mezozoikumi őshüllők szempontjából potenciális üledékes kőzetek Ausztria számos területén fordulnak elő, de a kréta időszakból származó ősgerincesek leletei igen ritkák. A sokáig egyetlen értékelhető lelőhelyet még a 19. század közepén, szénbányászat során fedezték fel Bécsújhely határában, innen Ankylosauria, Ornithopoda és Theropoda dinoszauruszok, valamint krokodilok maradványai kerültek elő.
A magyar kutatók a terepbejárás során Harald Lobitzer, az Osztrák Földtani Intézet nyugalmazott munkatársának segítségével tanulmányozták a környék lehetséges lelőhelyeit. Végül St. Wolfgang település határában, egy patak mentén bukkantak olyan kőszén tartalmú kőzetrétegekre, ahonnan gerincesek maradványai kerültek elő. A csontokhoz azonban nem volt egyszerű hozzájutni, ugyanis
döntő többségük alig néhány milliméteres fosszília.
Sok száz kilogrammnyi anyagot kellett begyűjteni, majd különböző lyukméretű szitákon átmosni, hogy a parányi leletek napvilágra kerüljenek. Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa mikroszkóp alatt végezte a válogatást. A döntően ragadozó Theropoda dinoszauruszfogak mellett halfogak és -csontok, továbbá eddig ismeretlen, egyedi morfológiával jellemezhető krokodilfogak kerültek a leletegyüttesbe.
Eddig ismeretlen krokodil és dinoszaurusz fogak az új ausztriai lelőhelyről
A ragadozó dinoszauruszok között dominálnak a kistermetű raptorszerű formák, de egy foglelet a Bécsújhely melletti és az iharkúti lelőhelyekről is ismert nagyobb testű Tetanurae csoport jelenlétére is utal.
Az ősmaradványok utáni kutatást a lelőhely részletes földtani vizsgálata és kormeghatározásra alkalmas mikrofosszíliák begyűjtése kísérte, amit Botfalvai Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa végzett el. A leletek kora ugyanis kardinális kérdés volt a kutatás során. Az eredményekből kiderült, hogy az új ausztriai leletanyag néhány millió évvel idősebb, mint a magyarországi Iharkúton felfedezett ősgerinces leletek – egy kb. 90 millió évvel ezelőtti pillanatot reprezentál a kréta időszakból, amelynek szárazföldi élővilágáról Európa szerte eddig szinte semmit nem tudtunk.
A gerinces fosszíliák mellett a gerinctelen élővilág gazdag leletanyaga is segít megismerni az egykori környezetet. Mohr Emőke, az ELTE Őslénytani Tanszékének egyetemi adjunktusa és Szente István, a ELTE Tatai Geológus Kert munkatársa osztrák és német kollégákkal együttműködésben azonosították számos különleges csiga, kagyló és kagylósrák maradványát, melyek meghatározóak az egykori vízi környezet rekonstruálásában.
Zárvatermő növény levél fosszíliája
Igen jelentős növényi ősmaradványanyag is előkerült, és fest színes képet az egykori vízparti élőhely növényvilágáról. Bodor Emese, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Földtani és Geokémiai Intézetének munkatársa, Marcela Svobodová, a Cseh Tudományos Akadémia és Jiří Kvaček, a prágai Nemzeti Múzeum munkatársai dolgozták fel a szárazföldi növénymaradványokat, melyek alapján elmondható, hogy ekkoriban már a zárvatermő növények domináltak.
A mostani felfedezés kiválóan példázza, hogy az Alpok hegyes-völgyes vidéke ígéretes lehet hasonló kutatások szempontjából. Az újabb lelőhelyek megtalálása, feltárása és dokumentálása kiemelten fontos a mezozoikumi Európa szigetvilágának pontosabb megismeréséhez.
A kutatócsoport a felfedezésekről szóló tanulmányt a Cretaceous Reseach folyóiratban publikálta.
Forrás: ELTE TTK