„A boldogságtermosztát már születésünkkor beállít egy alapszintet”

Mit tekintünk boldogságnak, mennyiben különbözik az öröm érzésétől?
A boldogság fogalmát az emberek Jolly Jokerként használják minden pozitív érzelemmel átitatott állapot megjelölésére. Tehát boldogok vagyunk, ha esik az eső, vagy ha eláll az eső, ha megjönnek a vendégek, vagy ha épp elmennek. A lényeg, hogy a boldogság alapja a pozitív érzelmek túlsúlya, a pszichológia ezért nem is erőlteti a fogalom tudományos definiálását. A pozitív pszichológia – amely ezzel a kérdéssel foglalkozik – a boldogságot leginkább a globális jóllét állapotával azonosítja. Én úgy fogalmazom meg, hogy a boldogság egy pozitív érzelmekkel átitatott élményfolyam, amikor még azt is átéljük, hogy most épp „minden olyan jól összejött”. A pszichológia inkább azokat az élményeket igyekszik körvonalazni, amelyekhez a boldogságot társítják az emberek.

Befolyásolják-e génjeink, hogy mekkora hajlamunk van a pozitív érzelmek átélésére?
A boldogságra való hajlam körülbelül ötven százalékban genetikailag meghatározott, egy ún. boldogságtermosztát már születésünkkor beállít egy alapszintet. Negyven százalék az a tartomány, amelyen belül mindenki a saját boldogságának a kovácsa.

Most az ország boldogságszintjének felmérését tűzték ki célul. Hogyan, milyen skálán mérhető a boldogság?
Számos olyan szempont van, amelyek gyakorisága összefüggésben áll az emberek globális jóllétével. Megkérdezzük az embereket arról, hogy a mindennapjaikban milyen gyakran élnek meg olyan élményeket, amelyekhez boldogságérzetet társítanak. Fontos szempont például, milyen gyakran tapasztalják, hogy jó viszonyt ápolnak másokkal vagy mennyire tisztelik önmagukat. Szintén a boldogsággal társul, ha sikeresnek ítélik saját munkájukat, ha gyakran érzik, hogy értelmes tevékenységet végeznek. Választ várunk arra is, hogy mennyire élik meg az egységet a természettel, illetve a mindennapjaikban milyen a pozitív és negatív érzelmek aránya. Ha 60 százalékban pozitív, akkor a boldogságélmény valószínűsíthető.

Van-e a most induló kutatásnak nemzetközi előzménye?
Több ilyen jellegű nemzetközi kutatás is létezik. Ezekben felmérik, hogy milyen a pozitív és a negatív élmények előfordulási aránya, amit mi is nézünk, illetve arra is rákérdeznek, hogy mennyire elégedettek az emberek az életükkel. Ezt viszont nagymértékben befolyásolja, hogy a kérdőív kitöltésének pillanatában hogyan érzik magukat az emberek. A mi kutatásunk összetettebb, hiszen a globális jóllét teljes spektrumát próbáljuk áttekinteni, vizsgáljuk az érzelmi, a szociális, a pszichológiai és a spirituális jóllét szintjét, amelyek summája adja ki az általános boldogságszintet. A kitöltő felület három hónapig lesz elérhető, a begyűjtött adatok elemzése után tudjuk meg, hogy reprezentatív lesz-e a kutatás. Az összefüggések elemzéséhez viszont nem szükséges reprezentatív minta. Ezer fő válaszai alapján is be tudjuk mutatni, hogy a boldogságszinthez milyen mértékben járulnak hozzá például az érzelmi jóllét elemei.

Milyen következtetéseket tudnak levonni a beérkezett válaszokból?
Meg tudjuk állapítani például, hogy a mért populációban az emberek hány százaléka sorolható a mentális egészség csúcsállapotába vagy rendelkezik alacsony szinttel, amire az elesettség, a levertség a jellemző. Megpróbáljuk területileg is behatárolni, hogy van-e különbség a városban, illetve a falun élők boldogságszintje között, mint ahogy a Kelet- és Nyugat-Magyarországon élőket is összehasonlítjuk. Azt is megnézzük, hogy vannak-e eltérések a foglalkozástípusokat, életkori vonatkozásokat illetően. A vagyoni helyzetre is rákérdezünk, ezért ki fog derülni, hogy a jómódúak boldogabbak-e. Amire viszont leginkább kíváncsiak vagyunk, hogy mi az oka a magyar lakosok boldogságának vagy boldogtalanságának.

Alkalmas lesz az ország boldogságtérképe nemzetközi összehasonlításra is?
A kérdéssorban szerepel két olyan kérdőív is, amit nemzetközi kutatásokban is használnak, így Magyarországot a boldogságszint szempontjából el tudjuk majd helyezni Európa térképén. 2011-ben végezték az utolsó ilyen kutatást az OECD országokban. Ebből tudjuk azt, hogy Dániában a legboldogabbak az emberek, és Portugália mutatta akkor a legalacsonyabb szintet. A posztkommunista országok az alsó harmadba kerültek. Terveink között szerepel, hogy időszakonként megismételjük ezt a felmérést, így láthatjuk majd, hogy vannak-e olyan aktuális hatások, amelyek mozgatják a boldogságszintet.

Milyen gyakorlati haszna lesz a felmérésnek? Növelhető a segítségével például a lakosság boldogságszintje?
Az adatok felhasználásával kidolgozhatók különböző fejlesztő programok. Bizonyos iskolákban már most is tartanak boldogságórákat, ahol olyan technikákat tanítanak, amivel a pozitív élményállapotokat elő lehet állítani.

Ez lenne a boldogság titka? Milyen eszközökkel tehetjük magunkat boldogabbá?
A boldogságot akarással nem lehet elérni, de számos olyan technikát ismerünk, amivel megédesíthetjük az életünket. A legkézenfekvőbb, ha az ember felidézi emlékeiből a boldog pillanatait és ezt megosztja másokkal, és ilyen technika például a hálaadás vagy a megbocsájtás, illetve ha jó cselekedeteket gyakorlunk. Esténként például a vacsoraasztalnál felidézhetjük, hogy milyen jó dolgok történtek velünk a nap során. Az anyagi javak viszont egy szinten túl nem járulnak hozzá az emberek jóllétéhez. A jóhoz hamar hozzá lehet szokni, mindig találunk olyat, akinek nagyobb az autója.

A boldogságkutatáson túl mivel foglalkoznak még a PPK Pozitív Pszichológia Kutatócsoportjában?
Az egyik központi téma a flow-élmény, az egyik kutatónk most például azt vizsgálja, hogy társas helyzetben megjelenik-e a flow, de olyan is van, aki az érzelmi intelligencia témakörével foglalkozik. Végeztünk egy „jó tanár kutatást” is, amelyben a diákok körében sikeres tanárok erősségeit vizsgáltuk. Nem unatkozunk.

Fotó: Red Lemon Media
Az interjú a PPK oldalán megjelent szöveg szerkesztett változata.