A civil társadalom válaszai a COVID kihívásaira
A beszélgetés első felében jog- és érdekvédelemmel is foglalkozó szervezetek számoltak be tapasztalataikról, majd olyan szervezetek szólaltak meg, amelyek a járvány során közvetlen szolgáltatásokat biztosítottak sérülékeny csoportoknak. Ezt követően a főváros részvételiségi tanácsadója az új Civil Rendeletet mutatta be, végezetül pedig több kutatás eredményeit ismertették arról, hogy a válság hogyan érintette a civil szféra különféle szereplőit. A zárókörben a résztvevők elmondták, hogy a járvány a már meglévő társadalmi problémákat erősítette fel. Ugyanakkor sokuk tevékenysége, illetve az általuk képviseltek helyzete jobban láthatóvá vált, ami gyakran az adományok növekedésében, pozitív visszajelzésekben is megnyilvánult. Az online eszköztár elsajátítása lehetővé tette új rétegek elérését (kérdés, hogy milyen mélységben), így ez a jövőben is a szervezeti munka része marad. A társadalmi nyomásgyakorlás eszközei viszont jelentősen beszűkültek a karantén idején, ami a jogérvényesítést sokkal nehezebbé tette. Emellett természetesen nem szabad elfelejteni, hogy vannak szervezetek, amelyeknek tevékenysége nem volt átültethető az online térbe, így az ő működésük szinte ellehetetlenült.
Kövér-Van Til Ágnes, az ELTE Társadalomtudományi Karának habilitált docense Antal Attilával és Deák Izabellával egy nemzetközi kutatás keretében vizsgálta a járvány hatásait magyarországi nonprofit szervezetek működésére. Kérdőívükkel 24 olyan vidéki (40%) és budapesti (60%) szervezet adatait gyűjtötték össze, amelyek a jog- és érdekvédelem mellett különféle szolgáltatásokat is nyújtanak célcsoportjaik számára. Azt tapasztalták, hogy a szervezetek 15 százaléka vált működésképtelenné a járvány következtében. A vidéki szervezetek gyakrabban érezték úgy, hogy nem rendelkeznek az alkalmazkodáshoz szükséges anyagi és szervezetei erőforrásokkal, és a jövőjüket is sötéten látták. Ugyanakkor azoknak a szervezeteknek is negatív volt a jövőképe, amelyeknek elegendő erőforrásuk volt. A tevékenységekről elmondható, hogy a szervezetek akár eredeti küldetésüktől elrugaszkodva,
új szolgáltatásokat indítva is igyekeztek a helyi igényeket kielégíteni a járvány során.
A legtöbb szervezet – különösen a vidékiek – alapvető szükségleteket voltak kénytelenek ellátni, leginkább élelmet osztottak, valamint digitális és higiéniai eszközöket, maszkokat biztosítottak a rászorulóknak. A segítségnyújtás sokféle formája megjelent; többek között lelki segély nyújtása, ügyintézés, mosási szolgáltatás, online képzések biztosítása.
Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója beszámolt arról, hogy szeptemberben „Második Hullám” néven kettős céllal írtak ki pályázatot. Egyrészt pénzügyileg támogatni kívánták azokat a – főleg vidéki – szervezeteket, amelyek az első hullámban hatékonyan segítettek sérülékeny csoportokat, és munkájukat folytatni akarták. A beérkező 93 pályázat közel fele leszakadó vidéki térségekben, szegregátumokban működő szervezetektől érkezett. Ők leginkább az akut megélhetési problémákat próbálták orvosolni élelmiszerosztással, maszkvarrással, a digitális oktatáshoz szükséges eszközök biztosításával. A pályázók másik nagy csoportját a tanodák tették ki, amelyek nemcsak eszközökkel támogatták a diákok bennmaradását az oktatásban, hanem korrepetálást, sőt pszichés támogatást is biztosítottak számukra. Az Ökotárs végül összesen húsz millió forintot osztott szét 19 pályázó között, illetve 25 szervezet „jó gyakorlatát” jelentették meg a honlapjukon található gyűjteményben.
A Lépjünk, hogy Léphessenek! Egyesület sérült gyerekeket nevelő családok érdekképviseletével foglalkozik és évek óta szociális segélyezést is folytat. Csordás Anett és Baski Márta elmondta: az egyesület egyrészt az élelmiszervásárlásban segített; maguk gyűjtöttek forrásokat és szervezték az önkénteseket, akik a bevásárlásokat intézték. Másrészt igyekeztek felmérni, hogy az önkormányzatok milyen segítséget tudnak nyújtani, és az információt eljuttatták az érintett családokhoz.
A Szociális Innováció Alapítvány 2018 óta egy kis Heves megyei településen, Átányban, a roma szegregátumban biztosít létfontosságú szolgáltatásokat egy európai uniós program keretében, az önkormányzattal együttműködésben. Kerpel-Fronius Luca és Hubai László elmondta: a járvány során jelentősen felértékelődött az alapítvány szerepe, a szociális munka jelentősége. Mivel a helyiek többségének nincs telefonja, a szervezet segítsége nélkül teljesen kiszorulnának az orvosi ellátásból, amely a vírus miatt csak telefonos egyeztetést követően elérhető. A digitális oktatás szintén óriási kihívást jelentett: az alapítvány papíron osztotta szét a házi feladatokat, és segített azok megoldásában, egyeztetett az iskolával a hiányzásokról és egyéb ügyekben.