„A csapaté a siker, csak most éppen én fogom a váltóbotot"

Ön szerint a munkásságában mi volt a legmeghatározóbb eredmény, amiért a Széchenyi-díjat kapta?
A szerkezetkutató kémikus és biokémikus a molekulák téralkatának meghatározásával foglalkozik, így hát mi is ezt tesszük. Elsősorban polipeptidek és fehérjék dinamikus téralkatait határozzuk meg oldat és szilárd fázisban. A téralkat kódolja a biológiai funkciót, a partner molekulákhoz valló illeszkedést, a szomszéd molekulák aktivitásának befolyásolását. Tehát azt vizsgáljuk, hogy néz ki, mit és hogyan csinál egy fehérje.

A mi munkánk, hogy új és korszerű módszereket fejlesszünk és alkalmazzunk egy-egy érdekes és fontos kérdés megválaszolása érdekében. Az elmúlt években eredményesen kutattunk daganatos megbetegedéshez, vesebetegséghez, öregkori demenciákhoz, cukorbetegséghez köthető fehérjéket és értünk el olyan eredményeket is, amelyek akár a klinikai gyakorlatot is befolyásolhatják.

Kutatócsoportunkban eredményesen fejlesztettünk spektroszkópia mérések értelmezését segítő algoritmusokat, téralkat keverékek azonosítását elősegítő módszereket. Persze ezeket a molekulákat – kicsiket és nagyokat, polipeptideket és fehérjéket – elő is kell állítanunk. Ennek kapcsán is mondhatunk magunknak sikereket, akár fehérjék bakteriális expressziója, akár a polipetidek és fehérje domének áramlásos kémiai előállítása terén.

Hatottak Önre középiskolai tanárai?
A piaristákhoz jártam Budapesten, az ő diákokhoz való hozzáállásuk határozta meg gimnáziumi éveimet, és ez még most is sokban hat arra, ahogyan saját diákjaimhoz viszonyulni igyekszem. Egyfelől megtanítottak tanulni és arra, hogy kitartóvá váljak, valamint arra, hogy szükség esetén képes legyek erőfeszítést tenni a cél érdekében. Nem voltam különösebben kiemelkedő, látványosan ígéretes középiskolás; nem nyertem tanulmányi versenyeket, és a kiemelkedően jó tanulók közé sem tartoztam. Mégis ugyanúgy odafigyeltek rám, mint az osztályelsőkre, éreztem, hogy bíznak bennem, vannak elvárásaik velem kapcsolatban. Ez nagy lelkierőt adott és példát ahhoz, hogy igyekezzem ne kategorizálni diákjaimat, munkatársaimat és kollégáimat, hanem mindig bízni bennük.

Hogyan és miért választott szakterületet?
Az ELTE-re kerültem laboránsnak, ahol a kémia varázsa először Kajtár Márton és Hollósi Miklós professzorok személyes lelkesedése nyomán kápráztatott el. Láttam, milyen mély érdeklődéssel foglalkoznak aktuális preparátumukkal, s várják feszülten, ahogy egy-egy CD görbe kirajzolódik a nyomtatón.

Mellettük érdeklődésem csekélyebb szikrája is lángot fogott.

Mely professzorok szellemi örökségét folytatja kutatóként? 
Örömteli módon kollégáim az egyetemről és tagtársaim az Akadémiáról egyazon évben terjesztettek fel Széchenyi-díjra, s ez így még nagy öröm és megtiszteltetés. Meg kell azonban azt is mondanom, hogy lélekben és gondolatban ott lesznek velem az átadási ünnepség pillanatában azok a tanáraim, akik életükben nem kaphattak ilyen elismerést: Fórián-Szabó Zoltán, a gimnáziumi kémiai tanárom, a már említett Kajtár Márton és Hollósi Miklós, valamint Messmer András egyetemi oktatóim. A váltófutáshoz hasonlóan a csapaté a siker, csak most éppen én fogom a váltóbotot, nálam van a staféta. Szerencsés ember és kutató vagyok, mert sokat tanulhattam mentoraimtól, Pintér Istvántól, Csizmadia Imrétől, Náray-Szabó Gábortól, a Szerves Kémia Tanszék nagy elődeitől, Kucsman Árpádtól és Medzihradszky Kálmántól, valamint külföldi nagyságoktól: G. D. Fasman (Boston, USA), Iain D. Campbell (Oxford, UK) és J. Markley (Medison, USA) professzoroktól.

Szerencsés vagyok, mert évtizedek óta lelkes és kitartó kollégákkal dolgozhatom együtt a csoportban. Talán legrégebben Jákli Imrével, de bizony Farkas Viktorral, Bodor Andreával, Harmat Veronikával, Stráner Pállal és Karancsiné Menyhárd Dórával is már évtizedes a gyümölcsöző szakmai kapcsolatunk. Nem is beszélve a még fiatalabbakról, a PhD- és egyetemi hallgatókról, akik szellemi bontakozását, majd értett kutatóvá válását öröm nézni és kísérni. Sokan társak lesznek a közös gondolkozásban és kísérletezésben, a hogyan? nagy kérdésének firtatásában. Néhányukkal még mélyebbre lehet ásni, a miért? titkát közösen feszegetni! Ilyenekre tanítottak engem is, s ha most nálam a staféta, akkor nekem sem lehet más a feladatom.

Ön szerint mivel tudja leginkább a társadalom érdekeit szolgálni egy kémikus?
A Covid pandémia korában egyszerű és egyértelmű a válasz: alkalmas fehérje-gyógyszerek fejlesztésével. De a kémia ennél sokkal több, hiszen körülöttünk az élővilág alapvetően szerves molekulák varázslatos együttese, ezért a kémiáé – hiszen centrális tudományág – és leggyakrabban a molekuláké a meghatározó szerep. 

Ne feledjük azt, hogy a ruházatunktól a tisztítószereken és a színezékeken át a kozmetikumok széles spektrumáig, az energia előállításától annak tárolásáig, a polimerektől a gyógyszerekig mindenhol meghatározó módon van jelen a kémia és így a kémikus is. S a jövőben, ha igazán zöldek és környezetbarátok akarunk lenni, úgy, hogy közben az életminőségünket javítjuk, az igazán új megoldások jelentős részét, az új eljárások megalkotását elsősorban a kémikusoktól remélhetjük.

Ön aktív tudománynépszerűsítő tevékenységet is folytat.
A 2011-ben kapott Bolyai-díj meghatározó esemény volt a számomra, s ezt követően sokkal aktívabban vállaltam közéleti szerepet, legyen az tudománynépszerűsítés, kuratóriumi munka vagy éppen szakmapolitikai vállalás. Lehetőségem van az ELTE-n több kutatócsoporttal kooperálni, s emellett az egyik tématerületi kiválósági programot, a Szint+-t is vezetni. Véleményem szerint a kutatók fontos feladata, hogy megértessék a természettudományok fontosságát az emberekkel, a gyerekek és diákok esetében pedig kedvet csináljanak a tanulásához.

Ezért egyik fontos célom, hogy minden olyan eszközt megragadjunk a csapatommal, amely bemutatja azt, hogy milyen élvezetes és izgalmas a körülöttünk lévő világ, ezen belül is a kémia, s milyen jó az, ha értjük, hogy mi és miért történik benne. Az a célunk, hogy az emberekkel jobban megértessük, hogy társadalmunk megannyi problémájára lehet megoldást találni, ha odafigyeléssel és körültekintéssel bánunk a természettel és igyekszünk megérteni működését. Én a csapatommal arra törekszem, hogy

olyan kémiai megoldásokat találjunk fel, amelyek megkönnyítik, szebbé és környezetbaráttá tehetik az emberek életét.

Egyik tudománynépszerűsítő filmjében azt a kérdést teszi fel a fiataloknak, hogy mit kutatnának most, ha ismernék a jövőt. Ön mit kutatna ma, ha visszarepülhetne az időben?
Ugyanezt csinálnám. Molekulákkal foglalkoznék kémikusként, azaz atomi szinten, de talán még több időt szentelnék annak, hogy jobban értsem azt, ami a szerveződés magasabb szintjén van, a sejteket és a molekuláris biológiát. S talán egy kicsit a kvantumkémia és fizika varázslatos történéseivel is többet foglalkoznék.

Mit tanácsol a fiatal kutatóknak?
Jöjjenek kutatónak, s foglalkozzanak a molekuláris tudományok valamelyikével! Az angol kifejezés, a „molecular sciences”, igazi XXI. századi terminus technicus: az izgalmas jelen és a perspektivikus jövő!

A miniatürizáció mai szintje a molekulák világa, az atomi felbontásnak köszönhetően a világ molekuláris szintjének megértése és körültekintő domesztikálása. Itt fog az emberiség hatékonyan beavatkozni és alkotni a jövőben, s molekuláris gépeket (2016-os Nobel-díj) és molekuláris robotokat, azaz például célracionálisan fehérjéket fejleszteni (2018-as Nobel-díj), betegségeket örökre megszüntetni (2020-as Nobel-díj).

Az ELTE kellőn nagy és remek terep ahhoz, hogy a diákok itt felfedezzék és megszeressék a tudományt.

Itt minden segítséget megadunk nekik ahhoz, hogy megtalálják a "saját tudományukat". A jövő őszre tervezett újabb Molecular Frontiers konferencián arra vállalkozunk, hogy bemutassuk a középiskolásoknak a kémiában rejlő megannyi elképesztő lehetőséget. Bízunk benne, hogy ezáltal rabul ejti őket is az a világ, amely engem is ide vonzott diákként. A tudomány egyben szenvedély, ami motivál, miközben kihívások elé állít. A középiskolásoknak is azt tanácsolnám, hogy merjenek tudományos pályára lépni, így élményekkel teli hivatásuk lesz, amivel a társadalom javát szolgálják, s páratlan örömük lesz napi munkájukban.

Meséljen a családjáról; a gyermekeivel sikerült megszerettetni a tudományt?
Feleségem, Perczel-Forintos Dóra a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszék vezetője, kiváló szakpszichológus és pszichoterapeuta. Számára is nagyon fontos a hivatása, és így összhangban igyekeztünk 3 gyermekünket úgy nevelni, hogy érdeklődéssel tekintsenek a világra, hogy értékeljék a tudományos pályát. Mindhárman diplomások: Kristóf és György fiam orvosok lettek, lányom, Júlia pedig pszichológus és művészettörténész. Büszkék vagyunk rájuk és támogatjuk őket pályájukon, s azt szeretnénk, ha megtalálnák ők is a világnak egészleges látásmódját.

Forrás: ELTE TTK