A dezinformációs társadalom
Egyre nehezebb megkülönböztetni a tudományt az áltudománytól, a hitelest a hiteltelentől, a megbízhatót a megbízhatatlantól, a tényt a véleménytől, a hatékony készítményeket a csodaszerektől. Egyre többen árulnak a tudomány álruhájába burkolódzva áltudományos termékeket, közölnek ellenőrzött információk helyett álhíreket. Az átlagpolgár pedig egyre kevésbé képes elkülöníteni egymástól a hitelest és a hiteltelent, a tényt, a véleményt és a valósnak tűnő, de fabrikált tartalmakat. Az információs társadalom átfordult volna a dezinformáció korába?
Az új korszak mozgatórugóit, az okokat, következményeket és a mesterséges intelligenciával, videótechnikával és közösségi médiával is körülbástyázott technikai működésmódot is alaposan körbejárja az a sokszerzős ismeretterjesztő kötet, amely Sarlatánok kora címmel jelent meg Falyuna Nóra és Krekó Péter szerkesztésében az Athenaeum Kiadó gondozásában. Az olvasmányos mű egyebek közt a tudománytörténet, a (szociál)pszichológa, az oktatás, a tudománykommunikáció és
a tudományos ismeretterjesztés szemszögéből járja körül az áltudományok térnyerésének problémakörét,
egyenként is vizsgálva olyan jelenségeket, mint a laposföld-elmélet, a lúgosító diéta, az ufológia, a horoszkópok vagy éppen az oltásellenesség, de beavatja az olvasót például a deepfake technológia vagy a nocebohatás mibenlétébe.
Az izgalmas példák elemzése mellett a kötet szerzői a jelenség általánosabb okait, lehetséges magyarázatait és kifutásait a tudományelméleti, kulturológiai és pszichológiai szempontból is tágabb keretbe helyezve késztetik az olvasót arra, hogy magát tudatosan kiszakítva a felszínesség csapdájából, ne pusztán a figyelmet könnyen megragadó jelenségeket lássa. Így jutunk el olyan alapkérdésekhez például, mint az oktatás tudományképének vagy éppenséggel magának a tudományfogalomnak a vizsgálata, vagy a tudományközvetítő rendszerek szerepének (újra)értelmezése a dezinformáció korában.
A kötet PPK-s kötődésű szerzői között Krekó Péter és tanítványai mellett ott találjuk Fábri Györgyöt (aki a magyarok tudományhoz való viszonyáról ír), Köteles Ferencet (a placebohatásról és a nocebohatásról szóló írással), illetve Mérő Lászlót (aki a pszichológia és a nem tudományos lélektan összevetését vállalta magára). Mellettük a szerzők között olyan elismert kutatók sorakoznak, mint Aczél Petra kommunikációkutató, Koltai Júlia szociológus vagy Zemplén Gábor tudománytörténész, és a sort még folytathatnánk. A természet- és orvostudomány szempontjait is többen megjelenítik, például Boldogkői Zsolt biológus, molekuláris genetikus vagy interjúalanyként Kemenesi Gábor virológus.
A Sarlatánok kora átfogó szemlélettel, a gondolkodtatás szándékával és kifejezetten olvasmányos, magával ragadó stílusban vezeti az olvasót a dezinformációs társadalom mibenlétének felfedezésére.