A fák csökkentik a globális felmelegedés hatását
Az erdők és az azon kívüli területek klímája eltérő, nyári hőség idején ezért menekülünk el a városokból az erdő enyhet adó hűsébe. A globális felmelegedés aktuális előrehaladását mérő meteorológiai állomások jellemzően nyílt területen, a talajszinttől 1,5–2 méterre mérik a hőmérsékletet, a szárazföldi élőlények zöme azonban erdőkben él, sokuk az aljnövényzet szintjén vagy a talajban, így a nyílt területeken mért hőmérséklet csak korlátozottan érvényes rájuk.
A Swiss Federal Institute for Forest, Snow and Landscape Research (WSL) vezetésével és Standovár Tibor, az ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék docensének közreműködésével készült nemzetközi kutatás arra kereste a választ, mennyit melegedtek az erdők az elmúlt évtizedekben, illetve azt is vizsgálta, mennyire máshogy melegszenek az erdők a nyílt területekhez képest.
A kutatók Európa 56 régiójában 100 állomány 2955 mérőhelyéről gyűjtöttek adatokat.
A kutatás alapjául Zólyomi Bálint 1930-as években a Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület keményfaligeteiben készített felmérésének adatai szolgáltak. A kutatók megállapították, hogy a nyílt területeken mért hőmérséklet nem igazán tükrözi az erdőben tapasztalható hőmérsékletváltozást: ha a lombkorona sűrűbb, akkor jobban védi az alatta levő növényeket a globális felmelegedés hatásától, ha azonban a lombkorona felnyílik, akkor a hőmérséklet gyorsan emelkedik alatta.
„Hasonló folyamatok figyelhetők meg a Dél-Bükk lassan 35 éve magára hagyott állományában, ahol az erdészeti kezelés elmaradása miatti lombkorona-záródás a makroklíma változásával épp ellentétes irányú változásokat okozott a lágyszárú szintben” – mondta Standovár Tibor.
Minden élőlénynek van egy optimális hőmérséklettartománya, amelyen legjobban érzi magát.
Amikor a klíma melegszik, előnyhöz jutnak a melegkedvelő fajok,
a hidegebbet kedvelők pedig északabbra vagy magasabb hegységekbe húzódnak. Az erdőlakó élőlények számára ez az optimum lényegesen alacsonyabb, mint amilyen makroklimatikus átlaghőmérsékletet jelenleg mérnek az adott helyre, azaz nem követik a számukra optimális hőmérsékletviszonyokat.
Tehát, ha a védelmező lombkorona megszűnik – akár természetes módon, akár emberi beavatkozás következtében –, akkor az alatta élő növények drasztikusan melegebb körülmények között találják magukat, amelynek elviselésére nincsenek felkészülve. A korábbi hűs, árnyékos és jellemzően magasabb páratartalmú élőhely hosszabb és intenzívebb hőségnek van kitéve, és a talaj is kiszárad. A legtöbb faj nem képes elég gyorsan adaptálódni, így a melegkedvelő fajok kiszorítják őket, vagy akár ki is halhatnak lokálisan.
Ennek alapján leszögezhető, hogy a nyári hőhullámok gyakoriságának növekedése kihat majd az erdei biodiverzitásra. Az erdőgazdálkodók figyelembe vehetik a kitermelésnél, milyen módon őrizhető meg az erdő minél összefüggőbb lombkoronája, amely védi az alatta levő élőlények sokféleségét.
A nemzetközi kutatócsoport által készített tanulmány a Science magazinban jelent meg.
Forrás: ELTE TTK