A fordítástudomány meghonosítója
Az ELTE bölcsészkarán végzett. Hogyan és mikor vált egyértelművé, hogy fordítástudománnyal szeretne foglalkozni? Mi vonzotta e tudományterületben?
Az egyetem elvégzése után, mint ahogy ezt a nyelvszakos bölcsészek gyakran teszik, én is próbálkoztam fordítással, és közben felfigyeltem arra, hogy a nyelvek közötti különbségek milyen nagy hatással vannak a fordítói munkára. Mikor aztán megtudtam, hogy ennek a kérdéskörnek van nemzetközi szakirodalma, azaz, hogy a fordításnak nemcsak gyakorlata, hanem elmélete is van, rájöttem, hogy az elmélet jobban érdekel, mint a gyakorlat. Akkor már (a 70-es években) részt vettem a TIT Budapesti Nyelviskolája által szervezett kontrasztív nyelvészeti kutatócsoport munkájában, és kézenfekvő volt, hogy a kontrasztív nyelvészet megállapításait fordítások összehasonlító vizsgálatával „teszteljem”.
Két tanszék és egy doktori iskola alapítása fűződik a nevéhez: 1973-ban alapító tagja volt az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékének, 1992-től alapító tagja és tíz évig vezetője a Miskolci Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének, 2003-ban pedig fordítástudományi doktori programot alapított az ELTE-n. Hogyan fogalmazódott meg az igény arra, hogy az ELTE-n és a Miskolci Egyetemen is külön tanszékek keretein belül oktassák e tudományt?
A Fordító- és Tolmácsképző Tanszék (kezdetben Csoport, majd Központ) célja gyakorló fordítók képzése volt, kimondottan fordításelméleti előadásokat kezdetben nem tartottunk. Mivel azonban a képzésnek nem voltak előzményei, a fordítástechnika oktatásának módszertanát a semmiből kellett megteremteni, ez súlyos elméleti problémákat vetett fel. Az első mindjárt az volt, hogy szükség van-e kontrasztív nyelvészeti tudatosításra. Az e mögött húzódó elméleti probléma az, hogyan modelláljuk a fordítás folyamatát, milyen utat jár be a fordító agya a nyelvi formától a gondolatig és vissza. Ez a kérdés a kontrasztív nyelvészetinél szélesebb, pszicholingvisztikai megközelítést igényel. Kiderült, hogy a fordítás kutatásában az alkalmazott nyelvészet számos diszciplínája felhasználható. Így lettem én alkalmazott nyelvész, és így kerültem másodállásban a Miskolci Egyetem 1992-ben alapított Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének élére. A Fordítástudományi Doktori Program alapításának igénye pedig úgy merült fel, hogy egyre több magyar egyetemen és főiskolán indult meg a fordítóképzés, és fontos volt, hogy az oktatók megismerkedjenek a nemzetközi és a magyar fordítástudomány eredményeivel, és maguk is kutassák (ne csak oktassák) a fordítást.
„A Tanárnő egy egész tudományágat és iskolát teremtett meg Magyarországon, kiemelkedő kutató, élvezetes előadó, kivételes empátiával bíró Ember. Ezer fontos tennivalója közepette minden egyes tanítványának az előrehaladását szorosan követi, buzdítja, lelkesíti. Rengeteget kaptam tőle” – írja Önről egy diákja. Mit jelent az Ön számára a tanítás? Mi a legfontosabb küldetés, melyet ilyenkor teljesít?
Nagyon szeretek tanítani, előadást tartani, logikusan kifejteni egy gondolatmenetet, azt sugallni, hogy rendszer van a világban és a tudományban. Egyetemi előadásaim pl. a Bevezetés a fordítás elméletébe, a Bevezetés a fordítás gyakorlatába, vagy a Bevezetés a fordítás kutatásába saját kutatási eredményeimre épülnek, állandóan fejlődnek, változnak, tehát magam is élvezem őket. Ami a hallgatók buzdítását illeti, csak szeretném visszaadni, amit én kaptam annak idején mestereimtől, többek között két nagy magyar nyelvésztől: Papp Ferenctől és Szépe Györgytől.
Legjelentősebb tudományos eredményei közé sorolják a fordított magyar szövegek aktuális tagolásának leírását, a magyar és az indoeurópai nyelvek fordításszempontú egybevetését, egy magyar-indoeurópai átváltási tipológia kidolgozását. Ön mely eredményét tartja a legfontosabbnak?
Nehezen tudnék választani, mert ezek az eredmények összefüggnek. A fordított magyar szövegek jellegzetességeinek kimutatása, leírása, magyarázata hozzájárul ahhoz, hogy a fordítók tudatosabban dolgozzanak. Ugyanezt a célt szolgálja annak leírása is, hogy az angol, francia, német és orosz nyelv hogyan áll szemben a magyarral és milyen műveleteket végeznek a fordítók, hogy a nyelvi korlátokat leküzdjék. Egész munkásságomnak az a célja, hogy a látszólag szubjektív fordítói döntések mögött objektív törvényszerűségeket találjak.
Az Ön nevéhez folyóiratok alapítása is fűződik. Mesélne kicsit erről?
Aki fordítástudománnyal foglalkozik, annak nehéz publikálni, mert ez a sajátos megközelítés nem illeszkedik sem a nyelvtudományi, sem az irodalomtudományi folyóiratok profiljába. A Fordítástudomány című folyóiratot 1999-ben hoztam létre, azzal a céllal, hogy publikálási lehetőséget teremtsek a fordítás kutatásával foglalkozó fiatal magyar kutatóknak, és elősegítsem a magyar fordítástudományi terminológia kialakítását. A fordítástudományi szakirodalom nagy része ugyanis angolul jelenik meg. Angol nyelvű a másik fordítástudományi folyóirat is, amelynek alapító főszerkesztője vagyok, az Across Laguages and Cultures, melyet az Akadémiai Kiadó ad ki immár 2000 óta. Nemzetközi szerkesztőbizottság részvételével szerkesztett, referált és lektorált, B kategóriás folyóirat, mely lehetőséget ad az angolul publikáló magyar kutatók számára a nemzetközi tudományos életbe való bekapcsolódásra.
Az indoklás szerint Magyar Érdemrend tisztikeresztjét a fordítástudomány magyarországi meghonosítása érdekében végzett sokoldalú tevékenysége, eredményes oktatói munkája, a tudományos közéletben betöltött szerepe elismeréseként kapta. Mit jelent az Ön számára az elismerés?
Természetesen nagy öröm, hogy oktatói és tudományszervezői munkásságomat elismerik. Oktatói munkámról már beszéltem, tudományszervezői munkámból a MANYE (Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesülete) éves kongresszusainak szervezését említeném, mely sok fiatal alkalmazott nyelvésznek ad lehetőséget a bemutatkozásra, és az idősebb pályatársakkal való szakmai találkozásra. A legnagyobb öröm azonban, hogy az elismerésben a fordítástudomány magyarországi meghonosítása szerepel. Ezek szerint ez a tudomány, melynek egész munkásságomat szenteltem, melynek pályám kezdetén csak nemzetközi szakirodalma volt, de most már sok kiváló magyar művelője is van, meghonosodottnak tekinthető.