A főzésről a legnehezebb lemondani

A gyermek fejlődésének, önállósodásának egyik mérföldköve az ifjúkori leválás. A szülők azonban nem egyszer fájdalmasan élik meg a feladatvesztettségüket, nehezen mondanak le gondoskodó szerepükről, a gyerekek pedig nem szívesen válnak meg attól a kényelemtől, amely korábban az osztályrészük volt. A leválásra azonban Pachner Orsolya adjunktus, az ELTE PPK oktatója szerint nagy szükség van, és fel is lehet rá készülni.

„Mivel családról van szó, nem a szülő feladata egyedül, hogy leválassza magáról a fiatalt, a feleknek segíteniük kell egymást. Sokszor praktikus dolgokkal kezdenek, úgy tudják a legjobban támogatni egymást, ha először ezeket helyezik keretek, szabályok közé. Utána már könnyebben boldogulnak az érzelmi résszel” – mondja a pszichológus. Nem mindegy például, hogy szülő és gyerek a mindennapokban milyen gyakran találkozik vagy beszél egymással telefonon, és annak is jelentősége van, hogy a szülő főz-e, mos-e továbbra is a gyerekére. Ha ezt a fajta támogatási stratégiát nem sikerül megfelelő módon meggyökereztetni, akkor mindkét fél visszahúz az eredeti állapothoz, a korábbi megszokásokhoz. Ezzel kapcsolatban a szakember megjegyzi: talán a főzésről, az etetésről a legnehezebb lemondania a szülőnek. Amikor lehetőséget kap a gondoskodásra, a már levált, felnőtt gyerekeinek újból örömmel főzi-süti a kedvenceit.

A serdülőkorról azt mondják, nagyon elhúzódhat, a fiatal felnőtt korra azonban ez még inkább jellemző – folytatja a pszichológus. A serdülőkor kitolódása miatt eleve később is kezdődik a szülőkről való fokozatos érzelmi leválás, elszakadás, és lehet, hogy nem is ér véget: vannak örök fiatal felnőttek, akik soha nem válnak le teljesen. Sok családban a mindennapokban nem is mutatkozik meg, hogy ez nem történt meg, de amikor például a nagyszülők a gyerekeikkel mennek nyaralni, a szülők újra gyerekszerepbe kerülhetnek. Megmutatkozhat ez abban is, ha kiszolgáltatják magukat, ha bizonyos helyzetekben határozatlanná válnak, átadják a döntést a szüleiknek.

Ha azonban a leválás nem sikerül, nem lehet tovább haladni az érzelmi fejlődésben

– figyelmeztet a szakember.

Amikor újabb változás történik a családban, például kisbaba születik, akkor új rendszer alakul ki, „újraosztódnak a szerepek”. A gyerekből szülő, a szülőből nagyszülő válik. Itt már nem az a feladata a felnőtt gyermek szülőjének, hogy gondoskodjon és döntéseket hozzon az újszülöttel kapcsolatban. Sokkal inkább, hogy támogassa a saját gyermekét, hogy az elég jó és felelősségteljes szülővé váljon. Mint mondja, adódhat olyan helyzet is, amikor érdemes szakember segítségét kéni. Ha a kirepülés előtt álló fiatal fordul támogatásért, akkor az egyéni terápiákban meg tud erősödni annyira, hogy érzi, már egyedül is megáll a lábán. Más esetben a szülő kér segítséget a veszteségélmény feldolgozásában. Családterápia során ritkán kap segítséget az elakadással küzdő család, hiszen a cél éppen az, hogy már ne egy, hanem két családként működjenek a továbbiakban – mondja a pszichológus. Véleménye szerint az egyéni munka, megküzdés ilyenkor hatékonyabb.

Ha többé-kevésbé fájdalommentesen lezajlik a leválás, a gyermekünk felnőttként át tudja majd adni ugyanezt a mintát, képes lesz a világban egyedül is boldoguló gyermeket nevelni. Az elengedés folyamata érzelmileg sokszor nehéz, de magabiztosságot, felelősségvállalást adunk ezzel a gyermeknek – hangsúlyozza Pachner Orsolya.

Forrás: Vas Népe