A furmint szőlőfajta gombaközösségeit vizsgálták

A furmint, amit sokáig kifejezetten az aszúborok alapszőlőjeként használtak, mára száraz bor alapanyagként is sokra tartott. Ellenálló, jól bírja a klímaváltozást, és a szürkepenésszel való kapcsolatot is a javára fordítja. Az ELTE és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) kutatóinak az Environmental Microbiology Reports folyóirat augusztusi számában megjelent eredményei egy lépéssel közelebb visznek a furmint sokszínűségének megismeréséhez, ami előtt még nagy jövő áll.

Ahogy az emberekkel, úgy a növényekkel is számos mikroba (például gomba és baktérium) él együtt, amelyek megbetegedési tünetek nélkül vannak jelen, sőt számos módon hatnak pozitívan a gazdaszervezetre. A legtöbb szárazföldi növényhez hasonlóan a szőlő belső részeiben is élnek különféle nem-patogén gombák. A szőlőtermő régiókban az utóbbi időben egyre fontosabbá vált a különböző mikrobiális közösségek vizsgálata, ami hosszú távon a szőlőfajták és a termelést befolyásoló tényezők jobb megértéséhez vezet.

Ebben a kérdésben Kovács M. Gábor és Váczy Kálmán Zoltán vezetésével az ELTE Biológiai Intézet Növényszervezettani és Mikrobiológiai Tanszékeinek, valamint az EKKE Szőlészeti és Borászati Tudásközpontjának munkatársai több éven keresztül különböző évszakokban és területeken számos eltérő vizsgálati módszer alkalmazásával végeztek kutatásokat.

„Míg a szőlő baktériumközösségeiről és a borkészítésre ható többi növényi kórokozókról viszonylag sok szakirodalmi adatunk van, a növényekben élő, de tüneteket nem okozó gombákról, vagyis az endofitonokról és a szőlő kölcsönhatásokról kevesebbet tudunk. Ez a rejtőzködő közösség általában nagyon gazdag; 

mostani vizsgálataink során több száz különböző gombát mutattunk ki

a növényekből” – mondta Kovács M. Gábor, az ELTE Növényszervezettani Tanszékének vezetője.

Folytak korábban kutatások a szőlő föld feletti gombaközösségeiről, azonban ezekben túlnyomó részben vörös fajtákat vizsgáltak, ráadásul alig érhető el információ Közép-Európából és a Kárpát-medencéből. Az ELTE és az EKKE kutatói arra voltak kíváncsiak, vajon a furmint föld feletti zöld szöveteinek gombaközösségére milyen hatással vannak a termőhelyek adottságai és az évszakok változásai hazánk különböző termőterületein.

Más termőterületeken végzett korábbi kutatások bizonyították, hogy a szőlővel együtt élő gombaközösségek évszakonként eltérők lehetnek. A mostani eredmények is azt támasztják alá, amit a mikroszkópos megfigyelések is megerősítenek, miszerint a zöld növényi szövetek kolonizációjának mértéke tavasszal alacsonyabb, majd a vegetációs időszak vége felé viszonylag erőteljesebbé válik. A gombaközösségek megjelenésének mennyiségi változása termőterülettől függetlenül megegyezik. Érdekesség, hogy a levelekben és a fürtökben élő gombaközösségek összetétele is hasonlóságot mutat az eltérő földrajzi és éghajlati viszonyok ellenére is.

„Elmondhatjuk, hogy a DNS alapú vizsgálatok eredményét a többi módszer is megerősítette. A vizsgált növényi részekben a gombák körülbelül háromnegyedét a tömlősgombák közé tartozó Aureobasidium, Cladosporium és Alternaria fajok teszik ki, amelyek további vizsgálata gyakorlati alkalmazásokhoz is fontos lehet. A mintavételezés a Tokaji Borvidékhez tartozó négy egymáshoz közeli mádi dűlőt és két egri referenciahelyet foglalt magába, és a vizsgálatok termőhelytől függetlenül hasonló gombaközösségek jelenlétét mutatták. Ezért a terroir hatást, vagyis a termőhely borban megjelenő adottságát,

kiérezhető jellegét feltehetően nem a föld feletti növényi szövetek gombaközösségei határozzák meg”

– mondta Knapp G. Dániel, az ELTE Növényszervezettani Tanszékének adjunktusa, a tanulmány első szerzője.

A kutatás során módszertani újdonságként a molekuláris technikák mellett a kutatók egy régi, jól bevált eszközt is alkalmaztak. „Mikroszkópos vizsgálatokat kevésbé használnak a növényekben élő gombaközösségek jellemzésére a kutatók, pedig, ha belegondolunk, amellett, hogy kitenyészthetjük a gombákat, vagy kimutathatjuk ezek egyes DNS szakaszait molekuláris technikákkal, fontos információkkal szolgálhat ezek vizualizációja is, amely jelezheti, hogy akár egy jellemző struktúrákat képző gombacsoport mennyire gyakori a növényben, pláne, ha kórokozóról van szó. Erre pedig kiválóan alkalmas az általunk is alkalmazott mikroszkópia” – mondta Knapp G. Dániel.

„A furminttal kapcsolatos konkrét eredmények mellett érdemes azt is megemlítenünk, hogy ezek az első olyan hazai publikált eredmények, ahol új generációs, nagy áteresztőképességű, DNS-szekvenáláson alapúló módszerekkel jellemeztük növények mikrobiomját, a bennük „rejtőzködő” mikrobiális közösség diverzitását. Óriási jelentőségűek ezek a módszerek; a korábbi technikákkal elérhetetlen mintamennyiségek és adatsorok vizsgálatai váltak lehetővé a kutatási kérdéseink megválaszolásához” – tette hozzá Kovács M. Gábor.

Jelenleg még kevés adat áll rendelkezésre a szőlők föld feletti részeinek gombaközösségeiről, ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, hogy a kapott eredmények a területeken termesztett minden fehér szőlőfajtára általánosíthatók, vagy csak a furmintra jellemzők. További kutatások segíthetnek megérteni, azt is, hogy a zöld növényi részek mellett egyéb hajtásrészek vagy akár a gyökerek, a talaj mikrobiális közösségei esetleg szerepet játszhatnak a borok termőhelyfüggő minőségi különbségeinek befolyásolásában.

Forrás: ELTE TTK