A "Gangnam-járvány": vírusvideók a világhálón
A modernkori, fizikai és virtuális világunkat átszövő összekötöttség alapjaiban változtatta meg utazási és kommunikációs szokásainkat. Ennek megfelelően a földrajzi távolság már nem feltétlenül a legmegfelelőbb mértéke annak, hogy milyen messze van két város egymástól. Ez az egyszerű megfigyelés fundamentális következményekkel jár globális hálózatokon zajló terjedési folyamatokra. Brockmann és Helbing vezették be az ún. effektív távolságfogalmat, amelynek alapján a legvalószínűbb útvonalakon elérhető csomópontok kerülnek a legközelebb egymáshoz. Módszerüket járványterjedési elemzésre dolgozták ki.
Egy járvány tipikus lefolyásának mintázatát jól ismerjük: egy kis közösségből indulva terjed, majd egyre nagyobb részét fertőzi meg a populációnak. Kapcsolati hálózattól és immunizációs faktoroktól függően egy járvány időről időre világméretűvé nőhet, ahogy a vírus egyre messzebb jut a forrástól. A 20. század előtt ez a folyamat a geográfiai térben is jól látható hullámfront terjedését jelentette, melynek sebességét az utazási szokások befolyásolták.
A 20. századtól kezdődően a világjárványok terjedése nem csak felgyorsult, de térbeli mintázatuk időbeli alakulása is látszólag egyre inkább véletlenszerűvé módosult. Ennek oka, hogy a repülőjáratok a nagyközönség számára is elérhetővé váltak, így az utazási szokások a vírusok terjedésében óriási ugrásokat tettek lehetővé. Ezt felismerve Brockmann és Helbing megmutatták, hogy a hullámszerű mintázat mégsem tűnik el: visszakapjuk, ha a forrásponti beágyazás módszerével a jelenséget a terjedési dinamikának megfelelően transzformált regionális transzporthálózaton vizsgáljuk.
Az utóbbi években a szociális hálózatokon terjedő hírek (mémek, videók, stb.) is a nagy járványokhoz hasonlóan viselkedtek, világszintű ismertséget érve el.
Geográfiai térben való terjedésüket figyelve szintén véletlenszerű, rendezetlen folyamatot láttak a kutatók, nagy térbeli ugrásokkal. Ahhoz, hogy a járványokéhoz hasonló, hullámszerű terjedési mintázatot visszanyerjék, először méréseket végeztek. Szükség volt egyrészről az emberi kapcsolatok hálózatának online megfelelőjére földrajzi információval ellátva: ehhez a Twitter publikus felhasználóiból vettek mintát, melynek alapján előállt az országok és államok geopolitikai régióit összekötő súlyozott kommunikációs hálózat. Másrészről követniük kellett az utat, melyen egy hír elindul egy kis közösségből, majd világméretű ismertségre tesz szert a szociális hálózatokon keresztül.
A terjedés előrehaladtának egymásutáni állomásai.
A forráspont köré effektív távolság szerint beágyazott legrövidebb útvonalak gráfján minden csomópont egy geopolitikai régiót jelöl. Az adott időszeletben újonnan megfertőződő csomópontokat kékkel jelöltük. A transzformációval sikerült megmutatni a periféria felé haladó, a külső zaj által elkent hullámfront mintázatát.
A jelenségre kiváló példa Psy Gangnam Style című dala és a hozzá készült klip: a videó 2012 júliusában jelent meg, és a dél-koreai k-pop rajongók közösségében azonnal sikert aratott. De a milliárdos YouTube-nézettségi rekord eléréséhez már szükség volt arra, hogy a videó a külvilágot is meghódítsa. Ehhez a hír és a videó először a szociális hálózaton terjedt, majd a hírhullámveréshez a különböző médiaorgánumok is csatlakoztak.
A kutatók az elemzés során a regionális hálózaton ennek a hírnek a lenyomatát a historikus publikus Twitter-üzenetekből vett minták alapján követték nyomon.
A mobiltelefonok nagyarányú elterjedésének köszönhetően az üzenetek nagy része mért földrajzi koordinátákat is tartalmaz, így azokat geocsomópontokhoz is lehet kötni. A mintából megbecsülték a hír érkezési idejét az egyes régiókba, ezzel reprodukálva a valóban rendezetlen földrajzi terjedési mintázatot. Ezután – adaptálva Brockmann és Helbing módszerét – a feltételezett dinamikának megfelelően a hálózat absztrakt beágyazását figyelték meg, számba véve a különböző lehetséges forráspontokat. Azt találták, hogy a legvalószínűbbnek – avagy leghatékonyabb terjesztőnek – tűnő forráspont az adatok alapján a Fülöp-szigetek régiója volt, így ennek a forráspontnak megfelelően újra megvizsgálták a terjedési folyamatot.
A várakozásnak megfelelően egy kicsit zajos, a középpontból a periféria felé terjedő hullámfrontot kaptak, így átlagosan igaznak látják, hogy mint a járványok esetében, itt is hálózati alapon terjedt a hír. Az elmélet extra validációjához második típusú, a Twittertől független hírforrásból is megmérték a hír régióról régióra történő terjedését. Ehhez az üzenetek helyett a historikus Google-keresésekkel nézték a megérkezési időket: ugyanazon a beágyazáson hasonlóan jó illeszkedést kaptak.
A megjelent tanulmányban az ELTE kutatói a modernkori hírterjedésben kulcsszerepet betöltő geoszociális hálózatokon kialakuló „regionális szupersztrádákat” vizsgálták. A különféle forrásokból vett mérések hasonló eredménye ezek univerzalitására enged következtetni. Úgy látják, a szupersztrádák technológiától függetlenek, de a geopolitikai régiók, kultúrák, nyelvek közötti összefonódásoktól, a kapcsolatok erősségétől függenek, azonban a világméretű kommunikációs hálózat megértéséhez további elemzések szükségesek.
A tanulmány teljes terjedelmében ezen a linken érhető el.