A hálózatok a világ megértésében segíthetnek
A Gólyavári Esték tavaszi félévet záró előadást Lovász László, Széchenyi-, Bolyai-, Kiotó- és Wolf-díjas matematikus, az ELTE Természettudományi Karának egyetemi tanára, a Matematikai Intézet intézetigazgatója tartotta 2011. május 25-én. A matematikus a kutatóegyetemi projekt Nagy rendszerek a természettudományokban és számítógépes szimulációjuk alprojekt szakmai vezetője is.
A Bölcsészettudományi Kar zsúfolásig megtelt Kari Tanácstermében kutatók és oktatók, egyetemi hallgatók és gimnazista diákok alkották a hallgatóságot. A professzor hangsúlyozta, hogy a matematika annak ellenére nem lezárt tudomány, hogy már évezredekkel ezelőtt érvényes matematikai módszereket dolgoztak ki. Lovász László hozzátette, hogy a kutatómatematikusok új szempontok szerint próbálják megérteni a világot. A matematikus személyes élményéről is beszélt a hallgatóságnak, amikor elmondta: általános iskolásként, hosszú gondolkodás után ábrázolta a 2x+3y egyenest a Descartes-féle koordináta-rendszerben, mellyel a felfedezés örömét élte át.
Az előadás utolsó részében a professzor saját kutatási területéről, a gráfokról is beszélt, amelyekkel már több mint kétszáz éve foglalkozik a matematika. Példaként említette a königsbergi, speciálisan elhelyezkedő hidak – az alattuk futó folyó négy szárazföldi részt választ el – problémáját, amelyet Leonard Euler svájci matematikus 1736-ban oldott meg. Euler a városlakók kérésére bebizonyította, nem tudnak úgy sétát tenni, hogy a várost átívelő hét híd mindegyikén csak egyszer haladjanak át, és aztán visszatérjenek a kiindulópontra.
A königsbergi hidak
A hálózatokat leíró, modellező gráfokat egyre több területen alkalmazzák, a természettudományok mellett például a társadalomtudományokban is: „a cél az, hogy a matematika segítségével a világot egyfajta hálózatként értelmezzük, így teljesebben megismerjük azt.”