A házi macskák veszélyt jelentenek a vadmacskákra
Minden hazai természetkedvelő örömmel figyelt fel a hírre, miszerint 2024-ben az európai vadmacska (Felis silvestris) lett az Év emlőse Magyarországon. Ez a rejtőzködő, fokozottan védett, ám kevéssé ismert vadonélő macskaféle már teljesen,vagy csaknem eltűnt Európa országainak jelentős részéből. Hazánkban még komolynak mondható populációval rendelkezik, azonban ennek java része az ember által erősen bolygatott, feldarabolódó élőhelyeken kénytelen boldogulni.
A vadmacskákat országúti elütésből, illegális vadászatból származó veszteségek tizedelik az élőhelyvesztés hatása mellett. Ezeken túl van még egy kevésbé köztudott, de jelentős veszélyforrás is: a szabadban kóborló, illetve elvadult házi macskák. A Magyarországon közkedvelt dorombolók és háztáji egerészők nemcsak táplálék konkurensei a vadmacskáknak, de velük hibridizálva a vadmacska állomány genetikai feloldódását is okozzák.
Frissen megjelent kutatásukban az ELTE Etológia Tanszék (Pongrácz Péter, Dobos Petra), a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet (Turi Luca, Schally Gergely és Biró Zsolt), valamint a Budakeszi Vadaspark (Burányi Virág) kutatói egyedülálló vizsgálat elvégzésre vállalkoztak. Mintegy 1300 hazai válaszadó, köztük
közel ezer macskatartó megkérdezésével kutatták a magyarok ismereteit
a vadmacskákat fenyegető veszélyekről, valamint felmérték a résztvevők tudását a felelősségteljes macskatartásról és arról is, vajon milyen módon és elvek szerint tartják ténylegesen a macskáikat.
A Biological Conservation folyóiratban közölt cikk kiegészült egy vadbiológiai esettanulmánnyal is a vadmacskák hazai előfordulásáról, illetve a vadgazdálkodási jelentések szerinti országos házi macska elejtési számokról. Mivel hazánkban nincs egyéb hatékony intézkedés a természetes élőhelyeken kóborló, illetve az ott élő elvadult házi macskák korlátozására, a megmaradt vadmacska-állomány házimacskák elleni védelmében csak a legális vadászatra számíthatunk jelenleg.
A tanulmány eredményei szerint a kóborló házi macskák eltávolítása pont azokon az (apróvadas) vadászterületeken a leggyakoribb, ahol amúgy kevés vadmacska él. A nagyvadas, zárt erdős vadgazdálkodási területeken kevés házi macska elejtését jelentik, pedig itt él a vadmacskák számottevő része. A helyzet természetesen összetett, hiszen a fokozottabb házimacska-kontroll árthat is a vadmacskáknak.
A kérdőíves felmérés aggasztó jelenségre világított rá: a magyar macskatartók éppen a házi macska jelentette veszélyt tartották a legelhanyagolhatóbbnak a vadmacskákat fenyegető tényezők sorában. Nemtörődömség is tetézi az ismeretek hiányát: a válaszadók jelentős hányada a házi macskát még mindig „fogyóeszköznek”, ház körüli egerészőnek gondolja. Ehhez kapcsolódóan nem tesznek lépéseket sem saját macskáik biztonsága, sem pedig a vadvilág, benne a vadmacskák megőrzésének érdekében. Még a biológiai és vadgazdálkodási ismeretekkel rendelkező válaszadókra is igaz, hogy bár tisztában vannak azzal, hogyan kellene a macskákat felelősségteljesen tartani, a gyakorlatban ennek ellenkezőjét teszik.
Ezt a „bort iszik, vizet prédikál” hozzáállást elősegítheti napjaink jellemző vélekedése, mely a társállatokat humanizált státuszba emeli és nekik emberszerű gondolkodási képességeket tulajdonít.
A tanulmány szerzői mind a vad- mind a házi macskák viselkedésének és ökológiájának realisztikusabb és mélyebb megértésére buzdítanak, ami segítheti magasabb állatjóléti standardok kialakítását, továbbá a vadmacska állomány hatékonyabb védelmét is.