A „helyi erő” – innovatív jó gyakorlat a településfejlesztésben

Sohajda Levente lelkipásztor 2004-ben került a feleségével Göncruszkára, a Református Gyülekezet élére. Első céljuk az volt, hogy közösséget teremtsenek a településen. Ehhez felmérték a helyi erőforrásokat, és kiderült, hogy az ott élő emberek közül a nyugdíjasok és a munkanélküliek rendelkeznek jelentős mennyiségű szabadidővel. Így számukra találkozási alkalmakat szerveztek, miközben figyelembe vették a motivációikat, igényeiket, és ehhez igazítva alakították a programok témáját és időpontját is. Elképzelésük az volt, hogy az együtt tevékenykedésre jó lehetőség egy közösségi méhes létrehozása, ahol a közösség minden tagja együtt készít mézet, és közben minőségi időt töltenek el. Mivel az idősek nagy részének a családja már nem él a faluban, ezért is volt fontos a közösség erősítése: ez és a hasznos tevékenység új célokat hozott az életükbe.

Ezáltal valósult meg az alapvető kettős cél: új társak, közösségi létélmény, valamint új, értelmes tevékenység.

Az idősebb generáció által birtokolt „közkincsek” átadására is lehetőség nyílt a közös alkalmakon. Eddig ez egy szokványos közösségépítési történetnek tűnhet, ám meg kellett küzdeniük néhány kihívással. Egyházközségként nem méhészkedhettek a törvényi szabályozás miatt, ezért létrehoztak egy nonprofit kft.-t, amely lehetővé tette a méhes termékeik értékesítését.

Mindeközben 2006-ban bezárt az állami iskola a faluban, és a cégbe szerveződött közösségnek 2011-ben lehetősége nyílt arra, hogy újraindítsák az alapfokú oktatást Göncruszkán. Ilyenre addig nem volt példa Magyarországon, hogy egy 600 fős településen, nonprofit kft. által indított méhészeti általános iskola legyen. 2011-ben 16 gyermekkel és 2 tanárnővel indult az oktatás, ma pedig már 220 gyerek tanul Göncruszkán, 22 településről járnak ide iskolába. 

Tálentum Óvoda Göncruszkán, fotó: Juhász Adriána

Az iskola után átvették az óvoda működtetését is. Azt vallják, hogy minden új és ismeretlen nagy kihívás, ami ugyanakkor felszabadító és kreativitásra sarkall. Minden új „feladat” indulásánál, változásnál megpróbálták felderíteni a már létező jó gyakorlatokat (pl. Palermóban megnézték, hogyan integrálnak különböző szociális hátterű gyerekeket, utcagyerekeket és bevándorlókat az oktatási rendszerbe, milyen iskolai modellt és milyen pedagógiai rendszert működtetnek a siker érdekében). Azt vallják, hogy a későbbi kooperáció alapja az, hogy ha a gyerekek megtanulnak együtt játszani és tanulni. Göncruszkán cél egy olyan iskola működtetése, amely leképezi a helyi társadalmat. Azt gondolják, hogy a felnövő gyerekek majd abba a társadalomba tudnak jól beilleszkedni, amiben élnek. Az elitképző iskolával csak egy illúzióba nevelnék bele őket. A valósággal kell számolniuk, és abban megtalálni az utat. Viszont azt is el kell mondani, hogy Göncruszkán továbbra sem szűntek meg a helyi problémák (szegénység, alkohol, drogok), de nem is az egyházközség szerepe ezt megszüntetni. Ők azt vallják, hogy

jövőképet kell adni a felnövekvő generációnak, ami nemcsak munkahely kérdése, hanem hogy a fiatalok el tudják képzelni a jövőjüket a térségben.

Hosszú távú céljuk a településen a migrációs irány megfordítása.

Tejjel Mézzel Étterem, fotó: Juhász Adriána

Negyedik lépésként a Tejjel Mézzel Éttermet hozta létre a gyülekezet, amellyel az elsődleges cél a gyermekek és a gyülekezet, valamint a nonprofit kft. dolgozói közétkeztetésének megoldása volt. Ehhez megvásárolták a falu középpontjában található épületet, amelyben mindig is a helyi bolt üzemelt, és ebben alakították ki az étkezdét. Közben külső igény is megjelent, elsősorban a Göncruszkán és a környező településen dolgozóktól menüs étkeztetés formájában. Ezt nem sokkal követte az á la carte étkezés megjelenése is, hiszen a környező településeken nincs étterem.

Nézzük meg, ők hogyan mesélik el történetüket:

A göncruszkai Református Egyházközség a társadalmi innováció kiemelkedő példája.
Miért?

• Mert egy nagyon pici egyházközség merte úgy újraindítani az alapfokú oktatást a településen, hogy nem volt köztük tanár, vagy akinek lett volna tapasztalata, csak a hitük volt, hogy ha rájuk van bízva a feladat és elszántak, akkor működhet. Ezáltal megoldották, hogy helyben tudjanak tanulni a gyerekek, sőt környékbeli településekről is sokan járnak ide.  
• Mert céljuk egy olyan iskola működtetése, ami leképezi a helyi társadalmat, a helyi viszonyokat, ezzel segítve a gyerekek beilleszkedését, térségben maradását.
• Mert a helyi étkeztetést is olyan innovatív módon találták ki, ahol tökéletesen ötvözték az étterem és a szociális konyha feladatait.
• Mert tele vannak lelkesedéssel és további célokkal.