"A jól felépített beszéd fél siker"
Hogyan jött létre ez az egyetemi szervezet?
Dasha Fialkina: Egyetemi vitaklubok mindenhol működnek Európában és a világon, a brit, francia vagy német egyetemeken már óriási hagyománya van a vita szeretetének és gyakorlásának. Nálunk 2013 februárjában alapította meg két egyetemista. Budapesten három egyetemnek van közös vitaklubja, ez a CEU, a Corvinus és az ELTE. Külön-külön is létezünk intézményi szinten, viszont közösen szervezkedünk. Alapvetően a british parlamentary debate-et modellezzük, de egy időben tréningeket is tartottunk, public debate-ek is voltak.
Mi a különbség a kettő között?
D.F.: A public debate olyan alkalom, amikor egy meghívott szakember, mondjuk egy jogász előadást tart, és ennek kapcsán fölépítünk egy vitát. Az ÁJK-n ezt csinálják, amikor pl. a Star Wars jogi világáról vitáznak. Kinevezünk szakértőket, akik megvitatják az adott kérdést. Előre tudunk mindent, fel tudunk készülni. Megvizsgáljuk az összes információt és egy izgalmas diskurzusban ütköztetjük a nézőpontokat. Ez általános vita adott témában, ahol nincs nyerő fél.
Dasha Fialkina a 2018-as Budapest Open egyik főszervezője volt.
Ormándy Marcell.: A parlamenti vitában négy csapat játszik, két kormányzó és két ellenzéki, kapnak egy témát, amellett vagy az ellen kell érvelniük 15 perces gondolkodási idő után. Minden résztvevő 7 percig beszél. Fontos, hogy amit mond, az független a személyes véleményétől. Mi erre a vitatípusra koncentrálunk, mert a vitaklub az Európai Egyetemközi Tanács ellenőrzése alatt áll, és ez az intézmény szervezi a versenyeket is.
Ez öntevékeny diákszervezet vagy vannak mentorai? És mennyire összeegyetemi?
D.F.: Eleinte voltak előadóinkk, de ma már magunkat tanítjuk, rengeteg könyv íródott a témában, sok videó van fenn a youtube-on, és igazából van már egy hagyománya, amit átadunk egymásnak. Vannak kezdők és haladók, az irányítást általában a tapasztaltabb versenyzők, a seniorok végzik.
O.M.: Jelenleg leginkább TTK-sok és TáTK-sok alkotják a csapatot, talán azért is, mert mi egy épületben vagyunk. De szeretnénk bővülni, ez egy nyitott szervezet. Az egyetemen kívülről is befogadunk bárkit, akár idősebbeket is, persze a versenyzéshez aktív egyetemi jelenlét kell, sok versenyen az egyetemet kell reprezentálnunk.
D.F.: Hetente egyszer találkozunk, általában egy workshoppal nyitunk, a 15-20 perces bemutatót egy kiselőadás követi elméleti anyaggal, aztán tartunk egy vitát is valamilyen közéleti témában. Vannak stílusbemutatók, hogyan kell felépíteni egy érvet, hogyan kell lebonyolítani egy vitát, rámegyünk a technikára. Három dologgal foglalkozunk rendszeresen: hogyan épül fel egy beszéd, hogyan lehet összehangolni a résztvevőket, és persze a tematikus rész, olyan általános közéleti témák tárgyalása (például a nemzetközi kapcsolatok tárgyköréből, gazdasági kérdésekről), amelyek szóba jöhetnek a versenyen. Ez is nagyon fontos, a versenyekre e tekintetben is készülni kell, mert ott már semmilyen segédanyagot nem használhatunk. Fontosak itt is a tapasztalatok: aki régóta vitázik, már tudja, milyen témák szoktak nehézséget okozni.
O.M.: Mindenki más tudással jön közénk, más a hátterünk. De
a beszédgyakorlás vágya mindenkit összeköt: itt megtanulunk érvelni, ráadásul angolul.
Olyan tudás szerezhető itt, amire minden szakmában szükség van, a tudományos pályán is, nem csak a közéletben. Sokan azért jönnek, hogy megtanuljanak megszólalni.
D.F.: Nem vagyunk sokan, van egy bázistagság és vannak érdeklődők. A bázistagok járnak versenyre. De vannak fresher vagy novice versenyek is a kezdőknek, nekik egy évig mindenképpen gyakorolniuk kell. Rengeteg verseny van, a European Universities Debating Championship (EUDC) szervezi, és minél közelebb vagyunk a bajnoksághoz, annál több a felkészítő verseny. Anglia vezet ezen a területen, ott minden egyetemen van vitaklub, magas a presztizse is, akár csak Dániában, Franciaországban vagy Németországban. Mi még éppen csak elkezdtünk versenyezni, de máris vannak nagyon erős vitázóink. 2014-ben kerültek be először ELTE-sek az Európai Bajnokság elődöntőjébe, ez nagy dolog volt. Nyerni persze nehéz, mert angol a verseny nyelve, és csak néhány versenyen kezelik még külön az anyanyelvűeket.
Mi motivál egy magyar egyetemistát, hogy ekkora feladatot vállaljon?
D.F.: Igazából, ha egyszer elkezdesz vitázni, rájössz, hogy angolul könnyebb érvelni, mint magyarul. Valószínűleg már a terminológia is segít. A british parlamentary debate nyelvezete nagyon formális.
O.M.: Az egyetemen nem tanulunk retorikát, kevés lehetőség van a meggyőző beszéd gyakorlására, sokszor egyáltalán a beszédre. Itt megtanulnak a diákok beszédet írni, segítünk a szükséges angol szavak és fordulatok elsajátításában is. Aki rendszeresen jár a foglalkozásokra és jár versenyekre is (ez a gyakorlás szempontjából nagyon fontos, mert egy versenyalkalommal naponta minimum 5-ször vitázunk), arra ráragad ez a tudás, rögződnek a nyelvi formák, egy idő után már angolul is gondolkodik. Szabályok mentén vitázunk, van az egésznek egy kötött formája, ki beszél mikor, ki szólhat közbe, van is erről egy kisokos. Reflektálni kell egymásra, különböző szerepek vannak.
Milyen személyiség kell ahhoz, hogy valaki sikeres vitázó legyen?
D.F.: Akármilyen. A lényeg: hogyan tudja felépíteni azt a hétperces beszédet. Nem az nyer, aki érzelmeket hoz, hangos vagy szenvedélyes, hanem aki jobban felépíti és bemutatja az érveit. Aki meggyőzőbb.
O.M.: Ezt lehet érezni egy versenyen. Amikor bíró vagyok, azt nézem, ki reagált kire, mit mondott, melyik reagálás logikusabb – el is felejtem, hogy személy szerint éppen ki beszélt.
D.F.: Nagyon sok embernek önbizalmat ad a Vitaklub. Ott a 7 perced, kiállsz, elmondod, amit gondolsz, és még visszajelzést is kapsz. Amikor értékeljük egymást, tisztában vagyunk vele, hogy a másik nem rossz beszélő, de van hova fejlődnie.
Olyanok is jöttek már közénk, akik eleinte nem mertek megszólalni vagy nem tudtak 3 percnél többet folyamatosan beszélni,
de itt megtanultak. Nagyon sokat lehet fejlődni! Sokat vagyunk együtt, látjuk egymás erényeit és hibáit, tudunk egymásnak segíteni. A versenyeken pedig angolul lehet látványosan fejlődni.
Hol alkalmazható az itt szerzett tudás? Hogyan segít a mindennapokban vagy a szakmai fejlődés során?
D.F.: A brit parlamenti vita csak a formáját adja a vitának. Viszont a beszéd az emberből és a témából fakad. Van egy téma, nem te döntöd el, hogy ellene vagy mellette érvelsz, sokat segít a kritikus gondolkodás kialakításában. Ez fontos ahhoz, hogy megtanuljuk objektívan kezelni a körülöttünk lévő világot, akár a saját érzéseink ellenében is. Megtanít érvelni is: erre akár a szakdolgozat írása során is szükség van, jelentőséggel bír, hogyan építed fel a mondanivalódat. Mindenhol meg kell szólalni. A jól felépített mondandó fél siker.
De erősen fejleszti a kommunikációs készséget is. Én például IT-ban dolgozom az egyetem mellett, service desk-es vagyok, sokféle emberrel kell kommunikálnom. Nekem a vita sokat segített. Megtanultam úgy beszélni, hogy érthető legyek akkor is, ha a másiknak fogalma sincs arról, amiről beszélek. Aztán a gondolkodást is segíti. Gyakorlatot ad ahhoz, hogyan rendszerezzük azt a sok-sok gondolatot, ami a fejünkben kavarog egy-egy téma kapcsán, hogyan szűrjük ki a legerősebb, legjobb gondolatokat.
O.M.: Művészet és tudomány ez egyszerre. Ki kell tölteni azt a 7 percet, együtt kell működni egy másik emberrel, rá kell hangolódni. Ezek intuitív tevékenységek inkább. És kell hozzá a hét szabad művészetből a retorika is. A másik, a logika, a logikus felépítés viszont a tudomány felé billenti a mérleg nyelvét. Van egy állítás, egy érv, majd egy hipotézis, végső alátámasztás és konklúzió, ezt kevesen tanulják legalább matematikából a középiskolában.
Ormándy Marcell Ottó (jobbra) a 2018-as Budapest Open versenyen
Önök hogyan kerültek ide?
O.M.: Már az érettségin az érvelő esszét választottam magyarból. Mi foglalkoztunk ilyesmivel előtte, és amikor az egyetemen Dasha elkapott, rögtön tudtam, hogy ez olyasmi, ami engem nagyon érdekel.
D.F.: Nekem mindig gondot jelentett, hogy csak úgy kavarognak a fejemben a gondolatok, ha felmerül egy kérdés. Nyíregyházán jártam gimnáziumba, már ott is foglalkoztunk ilyesmivel. Mikor itt először hallottam egy vitaklubost beszélni, rögtön az jutott eszembe, hogy én is így, ilyen gyönyörűen akarok beszélni. Olyan akartam lenni, mint ő.
Látnak-e a közéletben olyan helyzeteket, amelyekből tanulni lehet?
D.F.: Az amerikai elnöki vitákat például megnéztük és kielemeztük. Milyen érvelési módokat láttunk, amiket mi is ismerünk, és milyen újakat? Hogyan érveltek a maguk igaza mellett, és miért volt meggyőzőbb az egyik, mint a másik?
Mi kell a jó vitához, min múlik, hogy egy vita jó lesz?
D.F.: Személyeskedni nem szabad.
Megfontolt véleménnyel kell rendelkezni, és képesnek kell lenni arra is, hogy igazán odafigyelj a másik félre.
Figyelmesen meg kell hallgatni és érzelmek nélkül reagálni kell a véleményére. Vannak például olyan helyzetek is, amikor el kell fogadni a másik érvelését.
O.M.: Nem váltjuk meg a világot, nem oldunk meg semmit. A tényeket nézzük meg több oldalról, és azt keressük, hogy melyik érvelés a pozitívabb. A „legkevesebb ártalom, legnagyobb jóllét” elve alapján működünk. Egyensúlyozunk. Vannak megoldatlan problémák, például szociálisak, ezekben mi nem tudunk igazságot tenni, nem is akarunk. A vita eredménye nem attól függ, hogy mennyire igaz egy megoldás, meg fog-e valósulni, hanem attól, hogy egy érvelés egy adott megoldás mellett mennyire logikus, esélyes. Általában akkor esélyes egy megoldás, ha logikus.
Működik ez a gondolkodásmód a mindennapokban is?
D.F.: Félig ukrán vagyok, félig pedig orosz. Most elég látványos vita folyik a két ország között, és nálunk a családban is erősen megoszlanak a vélemények. Figyelembe kell venni mind a két oldalt, mert mindkettőnek vannak igazságai: megfontoltam én is a véleményem, de a másik is átgondolta, amit mond. Egyikünknek ebben, a másiknak abban van igaza. Hogy ne szakadjon szét teljesen a család, figyelembe kell venni mindenki gondolatait. Nekem általában nagyobb az esélyem arra, hogy meggyőzzem a többieket, mert képes vagyok észben tartani az ő érveiket is, és jobban ki tudom fejezni magam. A harkovi egyetemen szintén vitaklubos orosz barátnőmmel is azért nem szakadt meg a barátságunk, mert mindketten tudunk elfogulatlanul véleményt cserélni.
O.M.: Nekem az Akadémiáról vannak tapasztalataim, ahova habilitációs ülésekre járok. Azt vettem észre, hogy egyre többet és jobbakat kérdezek. Vagy a tanszéki filmklubból, ahol egyre többször vetek fel vitatémákat. Egyre könnyebben nyilvánítok véleményt, már nem félek tőle.
Mivel buzdítanák egyetemi társaikat, miért lépjenek be a Vitakörbe?
D.F.: Az egyetemi éveim legjobb része a vitázás. Igen, megtanulok angolul és megtanulok érvelni. De
a vitaklub nemzetközi közösség is, ahol a budapesti közösség tagjai baráti kört alkotnak,
eljárunk moziba, sörözni, megünnepeljük a születésnapokat. Ha Bécsbe mennék, és nem lenne szállásom, lenne kire ráírni, és azonnal találnának nekem egy kanapét – mert ez egy háló is. Közvetlen, családias kis közösség, amit semmi nem helyettesít. Amit az ELTE Vita ad nekem, azt semmi más nem adja.
O.M.: Nem lehet úgy elvégezni egy egyetemet, hogy nem járunk el valahova rendszeresen, nem tartozunk egy közösséghez. Ezek a heti alkalmak ahhoz is kellenek, hogy ne menjen el mellettem az élet, hogy benne legyek az egyetemi életben, része legyek az egyetemi sorsközösségnek. Sőt, a budapesti, de a nemzetközi egyetemi életnek is, mert más magyar és külföldi hallgatókkal is kapcsolatba kerülök. 2019 tavaszán mi rendezzük a hazai döntőt, a Budapest Opent, amire mindig egész évben készülünk. Azt üzenjük minden ELTE-snek, hogy itt vagyunk és várjuk!